Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A bárányhimlő (Varicella simplex) az egyik leggyakoribb fertőző gyermekbetegség, amit a Varicella zoster vírus okoz, amely egyike a 8 ismert, emberre is veszélyes herpeszvírusnak. Ugyanez a vírus a felelős az övsömör kialakulásáért is. A gyerekek 90%-a átesik a fertőzésen, a legtöbben 2-6 éves korban. Mivel a fertőzés rendkívül ragályos, a kisgyermek közösségbe kerüléskor könnyen elkapja. A betegség lefolyása után immunitásra tesz szert, azaz védettséget szerez és többet nem lesz bárányhimlős.
"Csodát tett a hajammal, a fejbőrömmel ez a szappan" >>>
Érdekes a bárányhimlő elnevezés eredete: a himlő szóhoz csatolt bárány előtag az egyébként súlyos betegség „szelíd, ártatlan”, enyhe változatára utal, mint pl. az angol chicken pox (‘csibehimlő’) is.
A bárányhimlő klasszikus szezonja a téli és tavaszi hónapokra tehető.
A fertőzés lappangási ideje 14-21 nap, ezt követően több hullámban jelentkeznek a jellegzetes piros pöttyök. Elsőként az arcon, nyakon, törzsön, majd a végtagokon, előfordulhatnak a hajas fejbőrön, tenyéren, talpon, sőt, még a szájban és a nyálkahártyán is. A viszkető pöttyök kezdetben gombostűfej nagyságúak, majd egy napon belül hólyagok jelennek meg, melyek két-három napon belül gennyessé válnak, közepük behúzódik és végül pörkké száradnak. A pörkök, amelyek élő kórokozót már nem tartalmaznak – tehát nem fertőznek – maguktól leválnak, a teljes gyógyulás ezt követően mondható ki. A pörkök helyén lévő hegek 2-3 hét után nyomtalanul eltűnnek. A betegség gyermekkorban általában 1-2 hét alatt problémamentesen lezajlik.
A lappangási idő végén, a tünetek megjelenése előtt 1-2 nappal már fertőz a bárányhimlős. Tapasztalat, hogy családon belül a bárányhimlővel másodikként fertőzött családtagon jóval több hólyag jelentkezik, a harmadik fertőzöttnek pedig a bőrjelenségektől alig kivehető a bőre.
A bárányhimlőt kísérheti nem túl magas láz, gyengeség és étvágytalanság. A bárányhimlős gyermek gyakran nyűgös, nehezen kezelhető a viszkető hólyagok miatt.
Ha gyermekünknél bárányhimlő tüneteit véljük felfedezni, a rendelő felkeresése előtt feltétlenül értesítsük gyermekorvosunkat, mert a vizsgálatra elkülönített helyiségben kerül sor – a fertőzés gyors terjedése miatt.
A bárányhimlő enyhe, szövődmény nélküli esetei csak tüneti kezelést igényelnek. A legfontosabb, hogy nem szabad vakarózni, mert a hólyagok elvakarása hegesedést okozhat és továbbterjesztheti a fertőzést. A vakarás elkerülésére ajánlott kevés mentolos hintőport használni. Tanácsos a körmöket rövidre vágni és a ruházatot szárazon és tisztán tartani. Naponta akár többször is lehet zuhanyozni, de az ülőfürdő nem ajánlott, mert a hólyagoknak rosszat tesz az áztatás. Zuhanyozás után puha törülközővel, csak finoman szabad a bőrröl felitatni a nedvességet. Hajat is szabad mosni, ügyelve arra, hogy fésülésnél ne sértsük fel a fejbőrön lévő hólyagokat.
Bőrnyugtató hatással bír anyáink házipraktikája: 1 liter vízbe rakjunk 1/2 kanál szódabikarbónát, locsoljuk le vele a bőrfelületet. Ezt akár naponta többször is ismételhetjük, kifejezetten nyugtató hatású. A bőrt semmilyen krémmel, kenőccsel nem szabad kenni és tilos a nedves borogatás is, ezek ugyanis kedveznek a felülfertőződésnek.
A bárányhimlős beteg ápolása kapcsán gyakran merül fel a szobafogság kérdése, mivel a kór mind zárt helyen, mind a szabadban erősen fertőz és a betegség lefolyása alatt a bárányhimlős sokkal fogékonyabb újabb fertőzésekkel szemben is. A pár perces séta, rövid levegőzés megengedett, nem árt semmmit.
Gyógyszeres kezelés általában nem szükséges, súlyosabb esetekben a viszketés enyhítésére antihisztamint tartalmazó gyógyszerek adhatók.
Figyelem! Kisgyermekeknél nem szabad a lázat acetil-szalicilsavat tartalmazó lázcsillaptó gyógyszerrell csillapítani, mert a megbetegedés ideje alatt ennek a szernek az alkalmazása egy súlyos szövődményhez, az úgynevezett Reye-szindrómához vezethet. A Reye-szindróma hányással, zavarodottsággal, görcsrohamokkal, szélsőséges esetben kómával jár. Ha a bárányhimlős gyermek láza magasra szökne és muszáj lázat csillapítani, akkor azt paracetamoltartalmú készítménnyel tegyük.
A bárányhimlő nem kizárólag gyermekbetegség, azok a felnőttek, akik gyermekkorukban nem estek át a betegségen és nincsenek beoltva ellene, nem védettek, tehát megkaphatják a Varicella zoster vírust.
A felnőttkori bárányhimlő rendszerint súlyosabb lefolyású, több hólyaggal és több kockázattal jár (gyakoribb a tüdőgyulladás), hosszabb ideig, nehezebben gyógyul, ezért – főleg, ha kisgyermek van a közelben – érdemes védőoltással védekezni a megbetegedés ellen.
A betegség ritkán végzetes kimenetelű, azonban minél idősebb korban kapja el valaki, annál gyakoribbak és súlyosabbak a szövődmények. Különösen veszélyeztetettek az újszülöttek, a legyengült immunrendszerrel rendelkezők, az öregek és a várandós anyák. Ez utóbbiaknál azonnali kivizsgálás és kezelés szükséges, amint a betegség gyanúja felmerült, hiszen a vírus komoly magzati károsodást okozhat. Súlyos lefolyású a betegség a fiatal felnőtteknél, viszont ritka. Ebben a korban a betegség tovább elhúzódik, mint a gyerekeknél. A teljes gyógyulás négy-hat hét is lehet. Az oltóanyagot terhesség alatt nem, a szoptatási idő alatt viszont meg lehet kapni.
Bárányhimlős beteg környezetében levő védett ember nem tudja átadni a fertőzést egészséges embernek. Védett az, korábban már vagy átesett a fertőzésen vagy kapott ellene oltást.
A bárányhimlőről régen azt tartották, hogy jobb minél előbb átesni rajta, ez azonban csak a védőoltás kifejlesztése előtti időkben volt helyénvaló. A serdülő-vagy felnőttkorban, különösképp pedig a várandósság idején átvészelt fertőzés ugyanis nagyobb kockázattal jár, mint a gyermekkori, így a megfigyelések alapján a „kisebb rosszat” választva a gyerekkori bárányhimlő tűnt szerencsésebbnek. A szövődmények gyakoriságára vonatkozó, az utóbbi évtizedekben készült felmérések azonban azt bizonyítják, hogy a gyermekkorban átvészelt bárányhimlő sem veszélytelen. A bárányhimlő a megbetegedések 70%-ában óvodáskor végéig fertőzi meg a gyermekeket, és a betegség – az Országos Epidemiológiai Központ adatai alapján – egyre gyakrabban jár szövődménnyel. 2005-2006-ban minden 50. bárányhimlős beteg kórházba került, a kórházi ápolások száma a két év alatt 1639 volt.
A leggyakoribb szövődmény a hólyagos bőr felülfertőződése, ami gyógyulás után gyakran maradandó hegeket hagy maga után.
Súlyos szövődményként felléphet tüdőgyulladás, és kevesen tudják, hogy akár szívizom-, máj- vagy ízületi gyulladást is okozhat a bárányhimlő.
Az egyik leggyakoribb idegrendszeri komplikáció a kisagyat érintő jóindulatú gyulladás. Ez a szövődmény mozgás-koordinációs zavarral jár, az akaratlagos mozgások végrehajtása közben remegés, beszédzavar, hányinger, hányás fordulhat elő. A riasztó jelek ellenére 2-3 hét alatt beavatkozás nélkül gyógyuló betegségről van szó.
Ritkább, de veszélyesebb szövődmény az agyvelőgyulladás, ami fejfájást, hányást, bizonytalan járást, zavartságot és görcsöket okoz, és késői idegrendszeri maradványtüneteket eredményezhet.
Védőoltással hatékonyan védekezhetünk a bárányhimlő és szövődményei ellen.
A bárányhimlő elleni vakcina kimondottan ajánlott terhesség előtt álló, terhességet vállaló, és a betegségen még át nem esett nőknek, hiszen a várandósság első három hónapjában bekövetkező fertőzésnek magzatkárosító hatása van.
Kérdés, tudja-e magáról a kismama, hogy volt-e bárányhimlős. A felnőttek egy része erre a kérdésre nem tud biztosan válaszolni. Azok, akik határozott igennel válaszolnak, szinte mindig valóban átestek a betegségen, de a bizonytalankodók nagyobbik része is védett a betegséggel szemben.
Ha védett embernek adják be az oltást, akkor ebből semmilyen hátránya nem származik, csak a meglévő immunitása fog – várhatóan – erősödni.
15 éves nemzetközi tapasztalat szerint a leghatékonyabb védelmet a bárányhimlő ellen minden életkorban két adag oltóanyaggal érhetjük el. (Az oltás nem adható be 9 hónapos életkor alatt.) A legújabb hazai szakmai útmutatások szerint a védőoltást 15 és 18 hónapos életkorban ajánlott beadni, a kötelező oltásokkal egy időben. Azoknak a gyermekeknek, akik korábban már kaptak egy adag oltást, szintén szükségük van még egy adag oltás beadására, függetlenül attól, hogy mikor kapták meg az első adagot. Abban az esetben, ha időközben a gyermeknek az oltás ellenére bárányhimlője volt, a 2. adag beadása szükségtelen. A 2. adagot legkésőbb egy új közösségbe kerülés előtt ajánlott beadni, tehát mielőtt óvodából iskolába megy a gyermek, vagy óvoda- ill. iskolaváltáskor. A két adag oltás között minimum hat hétnek el kell telnie. A 2. adagot semmilyen körülmények között nem lehet beadni 4 héten belül.
A védőoltás 1995 óta létezik, Magyarországon 2018 óta kötelezővé tették. Japánban és Koreában 1986 óta rutinszerűen oltják a lakosságot.
A bárányhimlő és az övsömör kapcsolata
Az övsömör (Herpes zoster) és a bárányhimlő kórokozója azonos. A bárányhimlőn átesetteknél a vírus nem ürül ki a szervezetből, a gerincoszlop melletti idegdúcokban marad és hosszú évekkel, esetleg évtizedekkel később aktiválódhat, majd övsömör formájában ismét betegséget okozhat. Fontos megjegyezni, hogy a felnőttek bárányhimlős gyermeküktől nem kaphatnak övsömört, azért alakulhat ki náluk a betegség, mert a gyermekkori bárányhimlő révén szerzett védettségük az idő múlásával csökken. Az övsömör nem fertőző betegség! A bárányhimlőn átesettek 10-20%-ban jelenik meg a kór.
Ha várandós édesanya lesz övsömörös, az nem veszélyezteti a magzatot. Az övsömör hatására megnő az ellenanyagszint, ami a méhlepényen keresztül átjutva a magzatba, születés után nagyobb védelmet biztosít fiatal csecsemőkorban. Az övsömörös betegek kevesebb, mint 5%-ánál fordul elő ismételt megbetegedés. Aki átesett egyszer a betegségen, nagyon valószínűtlen, hogy újra megkapja.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
