2018. Január 21. vasárnap
Az okokról -  Műtéti kezelés -  Makacs esetek
A polip szó hallatán legtöbben a nyolckarú tengeri lábasfejűt látják maguk előtt, amint tapadókorongos karjaival ijesztően tekergőzik. Hasonlóképp ijesztőnek tűnhet a laikus számára ez a szó, amikor orvosi diagnózis részeként említik. Az orvostudományban polipnak nevezett jóindulatú szövetszaporulatok szerencsére inkább emlékeztetnek a tengeri állat zsákszerű fejére, mint félelmetes karjaira.

Orrpolipnak nevezzük az orr melléküregeit bélelő nyálkahártya jóindulatú megvastagodásait, melyek kiboltosulva növekednek, gyakran a melléküregből magába az orrüregbe nyúlnak be, ahol vékonyabb nyélen lógó, hosszúkás, vizenyős állományú képletként láthatók. Igen nagyra nőhetnek, olykor mindkét orrfelet öntvényszerűen kitöltik, ezáltal orrlégzési akadályt képeznek.

orrpolip

Elhanyagolt esetben az orrnyíláson át is kikandikálhatnak, máskor hátrafelé, a garat felső részébe lóghat le egy-egy nagyobb, hosszú nyelű polip. Régi megfigyelés, hogy nem maga az orrüreget bélelő nyálkahártya, hanem elsősorban az orrmelléküregek nyálkahártyabélése hajlamos a polipózus degenerációra, elfajulásra.

Az okokról

A betegség létrejöttének pontos mechanizmusát nem ismerjük. Feltehetően több tényező játszik szerepet, elsősorban az allergia és a krónikus gyulladás említhető. Régebben az orrpolipos betegek többségénél feltételezték az allergiás eredetet, mivel a tünetek egy része, a híg, vízszerű orrfolyás, a polipok vizenyős, ödémás külleme klinikailag hasonlóságot mutat az allergiás náthában szenvedők állapotával. Korszerű allergológiai tesztekkel azonban az orrpolipos betegeknek csupán 25%-ában mutatható ki allergiás mechanizmus.

A betegek jelentős részében krónikus melléküreg-gyulladás jelei is megtalálhatók. Leggyakrabban a rostasejteknek nevezett kicsiny melléküregek idült gyulladása szolgálhat a polipozitás-betegség alapjául. Az anatómiai viszonyokból következően a rostasejtek állapota, szellőzési körülményei jelentősen befolyásolják a többi orrmelléküreg szellőzését, az üregekben termelődött váladék ürülését.

Több kutató feltételezése szerint a polipozitás kialakulásában szerepet játszik az, hogy a gyulladt, megduzzadt nyálkahártyafelszínek érintkezésbe kerülnek egymással. Ezeken a kontaktpontokon felbolydul a csillószőrös nyálkahártya finoman szabályozott nyálkatovábbító funkciója, és hosszabb távon ez segíti elő a betegség kialakulását.

Műtéti kezelés

A már kialakult, orrlégzési akadályt képező polipozitás kezelése alapvetően műtéti. Gyógyszeres kezeléssel, például szteroidhormonok adásával az esetek egy részében a polipok átmenetileg, részlegesen visszafejleszthetők, de a szükséges hormonadag tartós alkalmazása a jelentős mellékhatások miatt nem kivitelezhető. Ezért a szteroidokat (elsősorban fel nem szívódó orrspray formájában) általában a műtéti kezelés kiegészítésére, a már operált beteg utókezelésére használjuk. Igazolt allergiás eredet esetén, amennyiben lehetséges, az allergén kiküszöbölése indokolt.

Az utóbbi évtizedben a műtéti kezelés forradalmi változásokon ment keresztül. Néhány évtizeddel ezelőtt a fül-orr-gégészek csupán a polipózus szövet fő tömegének eltávolítására vállalkoztak, ezáltal szabaddá tették az orrlégzés számára az orrüreget. A melléküregek nyálkahártyájának degenerációs elváltozásait visszafordíthatatlannak tartották, ezért általában az üreget szélesen feltáró, nagy műtéttel a nyálkahártya maradéktalan eltávolítására törekedtek. A melléküregek élettanának pontos megismerése, a melléküreg-sebészeti endoszkópok elterjedése azonban döntő változást hozott a műtéti elvek terén.

Ma már a korábban "vakon" végzett műtétek helyett endoszkóp segítségével lépésről lépésre kontrollált beavatkozások történnek. Lényegesen csökkent a valaha gyakoribb, sokszor külső feltárást igénylő, radikális műtétek száma. Még a régebben visszafordíthatatlan mértékűnek tartott arcüregi polipozitás is gyakran visszafejlődik a funkcionális elvek alapján végzett műtét után. A pontos diagnózishoz és a megfelelő műtét megtervezéséhez az arckoponyáról és az orrmelléküregről készült korszerű komputertomográfiai (CT) felvételek vannak segítségünkre.

Makacs esetek

Az orrpolipozitás az esetek egy részében még a leggondosabb kezelés mellett is hajlamos a kiújulásra. Ezek a betegek sajnos néhány évenként megismételt műtétre szorulnak. A korszerű műtéti technika és a kiegészítő gyógyszeres utókezelés mellett azonban az ilyen makacs esetek részaránya, valamint kiújulási frekvenciája jelentősen csökkent.


Szerző:

Dr. Rezek Ödön
fül-orr-gégész szakorvos

2005. 06. 03. (Aktualizálva - 2012. 02. 09.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés