2018. Szeptember 25. kedd

Hol szorít a cipő?

A leggyakoribb lábdeformitások
1 . oldal
Dongaláb -  Lúdtalp -  Bütyök és kalapácsujj -  „Sarkantyú"
Szoros értelemben lábnak az alsó végtag bokaízület alatti részét nevezzük, melyet a köznyelvben lábfejnek hívunk. Lábunk a törzsfejlődés során fokozatosan vált alkalmassá a felegyenesedett járásra – csakhogy olykor fejlődési rendellenességeket is korrigálni kell, hogy feladatát kellően elláthassa.

Egységes szerkezetet alkotó csontrendszer: a lábtőcsontok, lábközépcsontok és az ujjak biztosítják a test súlyának közvetítését a talajra. Az egyenletes teherelosztást a boltozatoknak köszönhetjük. Az egészséges láb fő hosszanti íve a sarokcsonttól halad az öregujjig. A harántboltozat középtájon az ékcsontok vonalában, elöl a lábközépcsontok fejének vonalában ível az elsőtől az ötödik ujjig.

láb

Ha a boltozatok ellapulnak, károsodik a láb statikai szerkezete, rugalmassága elvész, ez pedig a láb terhelhetőségének csökkenéséhez, fájdalmakhoz, majd járulékos deformitások kialakulásához vezet.

Dongaláb

Legsúlyosabb a veleszületett lábdeformitások közül a dongaláb, ilyenkor a csecsemő lába bokaízületben fokozottan meghajlik, a sarok és a láb befelé fordul. Kezelés nélkül a beteg gyermekek nem tudnak a talpukra lépni, lábuk külső élén járnak. Az eredményes terápiához az újszülöttet születése után néhány nappal már el kell kezdeni kezelni. Ez a láb tornáztatását és gipszben való fokozatos korrekcióját jelenti. A gipszkötést kezdetben néhány naponta, később hetente, majd kéthetente cseréljük. Ha így nem sikerül teljes javulást elemi, műtéttel korrigáljuk a visszamaradt deformitásokat. A dongaláb a lábat érintő összetett probléma, s még eredményes kezelése után is sokszor észlelhető az érintett láb csökkent növekedése. A kezelés célja jól terhelhető, megfelelően mozgó végtag kialakítása.

A leggyakoribb fejlődési rendellenesség a lábon az előláb befelé forduló helyzete. Enyhébb esetekben tornával jól kezelhető, de gipszeléssel, korrekciós cipő viselésével általában megfelelően gyógyíthatók a komolyabb deformitások is. Kezeletlen, későn felismert esetekben viszont műtét szükséges.

Lúdtalp

Születéskor a láb anatómiai felépítése a felnőttkorihoz hasonló, de a boltozatok még hiányoznak. Ezek a felállást követően, a járás során fokozatosan alakulnak ki. Kisgyermekeknél a hosszanti boltozat kifejlődésében fontos szerepet játszik a sarok helyzete. Gyakran figyelhetjük meg, hogy a belboka befelé dől, a sarok pedig egyidejűleg kifelé fordul, ami a boltozat további fejlődésében kedvezőtlen helyzetet teremi. Ezért gyermekkorban elsősorban a bokasarok jó helyzetének visszaállítására törekszünk, amit a cipő megfelelő döntésével érhetünk el. Sokszor elegendő az erős kérgű, lábat jól tartó cipő, melyet a láb aktív, mindennapi tornáztatásával egészítünk ki. Ezek a gyakorlatok lábujjhegyen járásból, a láb külső élére állásból és a lábizmok erősítéséből állnak.

A boltozat lelapulását bokasüllyedésnek, lúdtalpnak nevezzük. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a láb teherelosztó képességét, a szalagok, inak túlnyúlnak, a fokozott izomfeszülés miatt láb- és lábszárfájdalmak jelentkeznek. Súlyos deformitás esetén a lábtőízületekben gyulladás alakulhat ki, mely további fájdalmak, járásképtelenség forrása lehet. Ezért a lúdtalp kezelését még a súlyosabb tünetek kialakulása előtt célszerű elkezdeni. Gyermekkorban ez az említett lábtornát, megfelelő cipő hordását jeleni, később elsősorban lúdtalpbetét használatából áll. A betét passzívan korrigálja a boltozatokat, ezért viselését tornával, sporttal célszerű kiegészíteni.

Bütyök és kalapácsujj

További lábdeformitások forrása lehet a boltozat süllyedése. Ezek közül leggyakrabban a bütyök és a kalapácsujj alakul ki. Az öregujj tengelye a középvonaltól kifelé tér el, a lábközépcsont fején a rossz tengelyállás és a fokozott terhelés hatására csontfelrakódás jön létre, kialakul a „bütyök". A cipő nyomása miatt gyakran begyullad felette a bőr, néha oly mértékben, amely a cipő viselését is lehetetlenné teszi. Nagyfokú bütyökdeformitás esetén a beteg sokszor csak speciális ortopéd cipőben járóképes. Fokozódó panaszok jelentkezésekor a torzulás műtéti korrekciója lehet megoldás.

A kalapácsujj a harántboltozat lelapulásának következménye. A 25. ujjakon jelentkezhet, gyakran mindegyiket érinti. Lényege, hogy az ujjpercek közötti ízületben az ujj fokozottan hajlított helyzetbe kerül, felette a bőr megvastagszik a cipő erőteljes nyomása miatt. Emiatt az ujjak fájdalmassá válnak, ami szintén járásképtelenséget okozhat. A betéttel nem korrigálható elváltozásokat műtétileg lehet kezelni.

„Sarkantyú"

Gyakori, kellemetlen panaszokat okozó elváltozás a sarokcsonton jelentkező „sarkantyú". A fájdalmak a sarokcsont talpi felszínén jelentkeznek, és röntgenfelvételen itt kis csontos tüske látható. A betegség lényege a sarokcsont csonthártyájának gyulladása a „tüske" képződése a betegségnek tehát nem oka, hanem következménye, így ennek eltávolítása nem szükséges. Kezelésének lényege: megfelelően kialakított sarokrészű betét, gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása. A panaszok megfelelő kezelés ellenére is hónapokig tarthatnak.


Szerző: Kiss Sándor
ortopéd szakorvos
2006. 03. 17. (Aktualizálva - 2011. 08. 23.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés