2017. Október 18. szerda
Hajlamosító tényezők -  Rákmegelőző állapotok -  Felismerés, megelőzés  -  A stádiumbeosztás szerepe -  Figyelemfelkeltő tünetek
Az orvosi szaknyelv daganaton mindenféle, jó- és rosszindulatú elváltozást ért, míg a köznyelv általában csak a rosszindulatúakat nevezi így. A daganatos megbetegedés, vagyis a rák, a sejtek rosszindulatú elfajulását jelenti, mely a szabályozó mechanizmusok elvesztése miatt a kóros, beteg sejtek korlátlan növekedését, helyi szövetbeszűrődést és áttétek képződését okozza.

Daganat bármely szerv bármely szövetében és sajnos bármely életkorban keletkezhet. Az orvostudomány, ezen belül a diagnosztika és a terápia igen nagy léptekben halad előre, így szerencsére bizonyos daganatokat korábban ismernek fel, és az új kezelési formákkal egyre inkább gyógyíthatóvá válnak. Sajnos ez nem vonatkozik minden daganattípusra. Mindenesetre az egészségügy legfontosabb feladata a megelőzés, így széles körben kell a daganatos (és persze egyéb) betegségeket is megismertetni a lakossággal, buzdítani az önvizsgálatra és felhívni a figyelmet a szűrővizsgálatok jelentőségére és a rendszeres (legalább évenkénti) háziorvosi vizsgálatra.

daganatos megbetegedések

Hajlamosító tényezők

Először is az életkor. Míg régebben azt mondtuk, és azt is láttuk, hogy a daganatos, rosszindulatú betegségek főleg csak idősebb korban jelentkeznek, manapság sajnos nem ez a tapasztalat. A rákos betegségek előfordulási gyakorisága hasonlóan az egyéb betegségekéhez, pl. a szív- és érrendszeriekhez, szívinfarktushoz egyre fiatalabb életkorra tevődik, és persze a fiatal kornak, a gyermekkornak is vannak típusos daganatformái. A helyzet egyre elszomorítóbb, ezért fontos, hogy ismerjük a tüneteket.

A földrajzi különbségek is összefüggenek a daganatos gyakorisággal, támpontot adva bizonyos kóreredeti tényezőkhöz. Példának okáért az USA-ban 1930 óta negyedére csökkent a gyomorrák gyakorisága, Japánban a vastagbélés emlőrák gyakorisága alacsony, ez azonban a bevándorolt japánoknál növekszik, feltehetően az étkezési szokások megváltozása miatt.

Fontos szerepet töltenek be a családi tényezők is. Ismert bizonyos betegségek családi halmozódása, aminek felismerésekor a család szűrése még tünetmentes esetben is fontos; sőt, bizonyos szerv eltávolítása is szükségessé válhat, még annak ép állapotában, megelőzve a daganat kialakulását.

Rákmegelőző állapotok

Szólnunk kell még egyes betegségekről, vagy szindrómákról is, melyek rákmegelőző állapotot jelentenek, mivel hosszabb-rövidebb idő után igazoltan rákos betegség alakul ki belőlük. Ebbe a csoportba tartoznak bizonyos fertőző ágensek, környezeti hatások (kémiai ágensek, sugárzások), és immunológiai betegségek. A fertőző ágensek közül legismertebb a humán papilloma vírus (HPV), mely összefüggésbe hozható a méhnyakrákkal; vagy pl. a fertőző májgyulladás B vírusa, mely májrákot okoz. A kémiai rákkeltők közé tartoznak egyes foglalkozási ártalmak: pl. az arzén és azbeszt tüdőrákot okozó hatása. Ide sorolhatjuk az alkoholt, mely nyelőcsőrákot, vagy a dohányt, mely tüdő, illetve gégerákot idézhet elő. Az ultraibolya sugárzásnak egyértelmű kóroki szerepe van a bőrrák kialakulásában, az ionizáló sugár hatásáról pedig Hirosima és Nagaszaki juthat eszünkbe.

Felismerés, megelőzés

A daganatos megbetegedés korai felismerésének legfontosabb eszközei az önvizsgálat, valamint az újra szélesebb körben bevezetett szűrővizsgálatok. Ezek révén a daganat okozta halálozás csökkenthető, a daganat korábban ismerhető fel, és kisebb beavatkozás szükséges, amíg nem adott még áttétet. Azt is fontos tudni, hogy sajnos előfordulnak álpozitív és álnegatív esetek. Előbbi esetén valójában nincs is betegség, csak a lelet valamilyen egyéb okból lett kóros, utóbbi esetén a vizsgálat nem tudta igazolni a valójában ott levő daganatot. Sajnos a vizsgálatok sem tökéletesek, de a kutatások törekednek a minél pontosabb diagnosztikai módszerek kifejlesztésére.

A stádiumbeosztás szerepe

A daganat kezelését nem szabad egyértelmű szövettani kórisme nélkül megkezdeni. Az anyagvétel többféle módon történhet:, kimetszéssel, biopsziával (tűvel végzett mintavétellel), csontvelővizsgálattal, stb. A szövettani vizsgálat eredményét, vagyis a daganat eredetét és kiterjedését a kórbonctani stádiumbeosztás jelzi. A stádiumbeosztás segít a kezelési mód kiválasztásában és a kórjóslat megítélésében; ehhez további vizsgálatok szükségesek: az egyszerű tapintástól kezdve a vérvételen keresztül a vizelet, röntgen, ultrahang, CT-, MRI- és izotópvizsgálatokig; továbbá előfordulhatnak fájdalmasabb anyagvételi eljárások, vagy akár sebészi feltárás is.

A daganatok stádiumát az úgynevezett TNM-rendszer szerint határozzák meg, melyben a T jelöli a tumor (daganat) méretét. Az osztályzás T0-tól T4-ig történik az adott szervben található elsődleges (primer) daganat méretétől, elhelyezkedésétől és kiterjedésétől függően.
T0: nem mutatható ki daganat
T1: nem tapintható, csak a kivizsgálás során elvégzett diagnosztikai módszerekkel igazolható
T2: tapintható, de az érintett szerven belül marad
T4: a daganat már a szomszédos szerveket is érinti.

Az N (N0-tól N3-ig) a közeli nyirokcsomóáttét meglétét és elhelyezkedését jelzi.
N0: nem érintett a közeli nyirokcsomó
N1: egyetlen nyirokcsomóban mutatható ki tumorsejt, de nagysága nem haladja mega 2 cm-t
N2: az érintett nyirokcsomó 2 és 5 cm közötti méretű
N3: előbbinél nagyobb a mérete és több nyirokcsomó is érintett lehet.

Az M a metasztázis (áttét) szó rövidítése; M0 esetén nincs távoli áttét, az M1 pedig távoli áttét meglétét jelenti.

Figyelemfelkeltő tünetek

Sajnos a legtöbb daganatos betegség elég alattomosan fejlődik ki és terjed szét a szervezetben. Ez azonban a rendszeres önvizsgálattal és a szűrővizsgálatokon való megjelenéssel kikerülhető, ugyanis a minél korábbi felismerés nagyobb gyógyulási esélyeket is jelent.

Sokszor azonban elég jellegtelen, általános tüneteket észlelhetünk már, de mégsem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Nehéz is a határt ilyenkor meghúzni, hiszen sokszor érzünk olyan heves, ijesztő tüneteket, melyek banális betegséget, elváltozást jeleznek, ugyanakkor az enyhe tünetre nem figyelünk. Célszerű ezért is jó kapcsolatot tartani háziorvosunkkal, megbeszélni vele a problémákat, s szükség esetén a kivizsgálás is indokolt lehet.

Az alábbi tünetek megléte keltheti fel a gyanúnkat: állandó fáradtság, indokolatlan testsúlycsökkenés, éjszakai izzadás, indokolatlan láz, vérköpés, vérhányás, székelési szokások megváltozása, fájdalom, tartós köhögés, rekedtség; bőrön levő elváltozások (anyajegy, szemölcs) megváltozása, növekedése, kifekélyesedése; nem gyógyuló fekélyek, bőrelváltozások; valamint tapintható új, eddig nem észlelt "göbök" a test bármely részén (emlők, nyirokcsomók stb.).


Szerző: Dr. Jakab Csilla
2005. 03. 25. (Aktualizálva - 2012. 07. 25.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés