Milyen a személyiségzavarban szenvedő ember?

Nincs szilárd énkép

A borderline személyiségzavarra jellemző, hogy a betegnek nincs stabil énképe. A stabil énkép egyebek között attól is függ, hogy képesek vagyunk emlékezetünkben megőrizni és felidézni a különböző jó kapcsolatok emlékét, függetlenül attól, hogy az adott helyzetben éppen mi történik. Például, lehet, hogy egy barátunk őszintesége az adott pillanatban valamelyest kellemetlenül érint minket, azonban tudjuk, hogy szeret minket és hogy jót akar. Ennek az érzelmi belátására a borderline egyén általában nem képes: a helyzeteket, a személyeket teljesen annak függvényében ítéli meg, hogy mi történik adott pillanatban.

Ez a sajátos emlékezeti zavar azt is jelenti, hogy a környezetében élő személyeket mindig a legutolsó találkozás eseményei alapján ítéli meg, számára az adott hangulat a kizárólagos realitás, ami ott és akkor az egész kapcsolatot leképezi. Ha a borderline-os haragban vált el valakitől, akkor arra az emberre onnantól alávaló gazemberként emlékszik és alig várja a visszavágás lehetőségét. Ugyanígy a másik véglet: ha a legutóbbi találkozás kellemes emlékeket hagyott, az illetőt szinte már emberfeletti tulajdonságokkal ruházza fel, persze pozitív értelemben.

Ezeknek a drasztikus hangulatváltozásoknak a hátterében, az elutasításoktól való rettegésben és ellenkezőleg, azok kiprovokálásában az húzódik meg, hogy az érintett folyamatosan keresi azt a személyt, aki mindent megad neki, mindig ott van, amikor szüksége van rá. Emiatt gyakran túl korán „kiadják” magukat, amitől persze a másik személytől függővé, sőt a másik számára már terhessé is válhatnak. Ezzel a viselkedéssel, mint egy önbeteljesítő próféciával épp a reménybeli partnerüket ijesztik el és jut osztályrészükül az a visszautasítás, amitől kezdetektől fogva rettegtek.

Üresség és unalom

A borderline-ra jellemző a krónikus üresség és unalom érzése. Mivel hiányzik a személyiségéből az alap-identitás, számára az egyedüllét gyakran szinte fizikai fájdalmat okoz. Ennek az érzésnek az elűzésére különböző eszközökhöz nyúlhatnak, melyek nem ritkán valamilyen módon önpusztító, önromboló jellegűek. Az ilyen krízishelyzetekben jellemző a borderline-nál az alkohol vagy más tudatmódosító szerek használata, falásrohamok, impulzív szexuális viselkedés, szerencsejáték, vásárlási láz, bolti lopás, életveszélyes autóvezetés.

Intenzív érzések, nem valódi halálvágy

Ezeknek az intenzív érzéseknek a legszélsőségesebb formája az, amikor az öngyilkossági kísérletetek vagy szándékos önmegsebesítés, öncsonkítás formájában manifesztálódik. (Ez természetesen nem minden borderline személyiségzavarban szenvedőnél jelentkezik.) Az öngyilkossággal való fenyegetőzés, illetve a kísérletek mindazonáltal nem azért történnek, mert a beteg valóban meg akar halni – inkább segítségkérés.

Ez az egyik legnehezebben kezelhető tünet, hiszen minél gyakoribb, annál bonyolultabb megfelelő választ adni rá. Ha a másik fél nem reagál rá, az mind komolyabb kísérletekre sarkallja a beteget, ami idővel a borderline-os halálához is vezethet, míg ha reagál, azzal sem sokat segít, hiszen vég nélküli és semmi eredményre nem vezető konfrontációk sorával találja magát szemben. A tehetetlenségérzet miatti düh, a lehangoltság, a depresszió, a cinizmus, az ingerlékenység, adott esetben a tettlegesség szintén rendkívül jellemző, ráadásul ezek a dühkitörések és nekikeseredések korántsem állnak arányban a kiváltó okokkal. Elég lehet egy rossz mondat, és a borderline-os vázákat csapkod a falhoz vagy mély depresszióba esve az életétől is meg akar válni.

Nem biztos saját kilétében

A borderline személyiségzavarra a stabil identitás hiánya miatt jellemzőek a különböző identitásproblémák is. Egyszerűen képtelen meghatározni, hogy kicsoda és miben hisz, mi az, ami rá jellemző és hogyan viselkedjen személyiségvonásaival, természetével összhangban. Nem ritka körükben a szexuális hovatartozással kapcsolatos bizonytalanság, sok közöttük a homoszexuális, a biszexuális és nem ritkák a szexuális perverziók sem. Ahogy baráti társaságait, úgy ilyetén viselkedésformáit is váltogathatja, nem lévén biztos abban, hogy a lehetőségek végtelen sorából melyik a neki megfelelő.

Kiket érint?

A borderline személyiségzavar a fiatalok betegsége, ami általában kamaszkorban vagy fiatalkorban kezdődik. Bár nem annyira ismert a kifejezés, a betegség korántsem ritka, egyes adatok szerint kisebb-nagyobb mértékben a lakosság 2-3%-a érintett, négyötödük nő. Súlyosságára jellemző, hogy a betegek 10%-a sikeres öngyilkosságot hajt végre. Akikben nem válik ennyire drámaivá a helyzet, azoknak a javulása különböző mértékű lehet.

Középkorúan elmúlhat

Az érintettek kisebb része megtalálja a helyét, és beilleszkedik a közösségbe, sikeressé válik a munkájában, családot alapít és meggyógyul. Az eddigi vizsgálatok szerint ezek a betegek általában a kimagaslóan tehetséges vagy különösen vonzó emberek. Segítenek még az olyan személyiségvonások, melyek az önés munkafegyelmet javítják. Egy másik kisebbség nagyon súlyos tünetekkel küzd középkoráig. A leggyakoribb, hogy a borderline beteg 35-40 éves korára „kialszik”, az impulzivitás és az érzelmi labilitás fokozatosan csökken, a beteg identitása megerősödik, melynek köszönhetően végül viszonylag problémamentesen tud kapcsolatokat teremteni, illetve azokban élni. Hogy mi az oka a javulásnak, egyelőre nem tudjuk, az azonban ismert jelenség, hogy a legtöbb impulzivitással kapcsolatos személyiségzavar nagyjából ebben az életkorban „múlik el".

Ossza meg:

Kövessen minket: