2017. Január 19. csütörtök

Régmúlt évszázadok bizarr szerelmi varázslatai

A gyíktojástól a szamárfarok kenőcsig
1 . oldal
Nem is gondolnánk, mi mindennel kísérleteztek elődeink évszázadokon át, hogy a szexuális vágy és a beteljesülés csúcsait elérjék. Szemezgettünk letűnt korok legbizarrabb és legmegmosolyogtatóbb szerelmi vágykeltőinek tárházából.

Zöldségleves friss kenyérrel és félig nyers tojásfehérjével – a 16. században úgy tartották, hogy ez tűzbe hozza a ház urát, de csak akkor, ha hitvese három napon át reggel és este a megszokott étkezések előtt ezt a tápláló egytálételt szolgálja fel neki.

Szerelmes pár festmény

Egészen egyszerű receptek is használatban voltak a régi korokban: a híres velencei reneszánsz orvos Giovanni Marinello „szexuális gyengeség” esetére jóféle borba áztatott fehér kenyeret ajánlott pácienseinek. Ez a receptúra gyors teljesítményjavulást ígért. A középkorban előkelő körök kedvelt vágyfokozója volt egy cukros pasztilla, melytől határtalan szerelmi örömök megélését várták. A hatóanyagot egy orchideafajta hagymájából desztillálták, így a népnyelv „buja gyökérnek” illetve bakherének nevezte a különleges vágyfokozót.

Mai szemmel furcsának tűnik, de a veréb a középkor erotikus madarának számított; nyersen fogyasztották. A szigorú erkölcsű prédikátor, Savonarola szerint az aprócska madár húsa kéjsóvárságot idéz elő. A szerelemre éhes hölgyek és urak köreiben a legkeresettebb „szex-erősítő” a verébagy volt, ami egyszerűen a tányérra került. Savanarola egyik kortársa, Caterina Sforza, Forllí grófnője szárított szamárfarokból készített bűvös kenőcsöt. A grófnő állítása szerint a csodakenőcs napi használatával a férfiú nemi szerve „impozánsabbá” tehető: hosszabbodik és vastagszik. Az éjszakára nagy terveket szövögető urak gyíktojást fogyasztottak, hogy erekciójukat órákon át biztosnak tudhassák. A következő „sikerrecept” is Caterina Sforza titkos kis könyvecskéjéből való: Keverjünk el egy liter mézben orvosi szkinkeket (gyíkféleség), adjunk hozzá fenyőmagot, fahéjat, kendermagot és kálmosgyökeret - kész is van, jó étvágyat!

Sokáig úgy hitték, hogy az állatok szárított heréinek fogyasztásával valódi csodák történhetnek az ágyban. A porrá zúzott szerveket előszeretettel keverték borba. A szarvasbikának, mint szex-szimbólumnak tulajdonították a legnagyobb gerjesztő erőt. A kakasherének, illetve az állat tarajának is erotikus erőt tudtak be, a szeretett férfinak néha-néha egy egész kakast is szabad volt elfogyasztania. Az osztrigáról mindig is az a hírt járta, hogy hatásos potencianövelő. A világhírű szerető, Giacomo Casanova állítólag minden reggel 50-et fogyasztott el a kagylóféleségből. Ha lankadt a kedv, elődeink bátran nyeltek le nem éppen étvágygerjesztő dolgokat is, úgy mint a fácán ürülékét. A gyönyörök elérésének érdekében attól sem riadtak vissza, ha a hímvesszőt vaddisznó vagy vadkan epefolyadékával „kellett” bedörzsölni. A 17. században különböző illatanyagok jöttek divatba, mint potencianövelők. A bálnák beleiből kinyert ámbra igen hatásos szerelmi vágykeltő hírében állt. A parfümkészítés hőskorában a mósuszt a pézsmaszarvas nemi mirigyeiből nyerték. Ennek az illatanyagnak is vágyfokozó hatást tulajdonítottak.

I. Erzsébet angol királynőnek is tulajdonítottak egy állítólagos, parfümök felhasználásával készült receptúrát: rózsavízben kell porcukrot és ámbrát feloldani és már iható is a potencia koktél.

Dél-Kelet Ázsia messzi vidékein a whiskybe kevert kobravérről a mai napig úgy tartják, hogy kitűnő potencianövelő. Az orrszarvú szerelmi szolgáltatásai akár 3-4 órán át is tarthatnak, így évszázadok óta különleges erővel ruházzák fel a kihalófélben lévő állatot. A bika szarvát porrá zúzzák és ebből készítenek szerelmi vágykeltőt. A veszélyeztetett állatot máig vadásszák a szarváért.


Forrás: Vital-stern.de

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés