A kísérletet végző szakértők azt állítják, hogy már egyetlen óra terápiás üléssel is enyhíthetők az alvászavar tünetei. A kezelés célja az, hogy rávezesse a betegeket, hogy a hálószobájukat kizárólag az alvással hozzák összefüggésbe, ne pedig az álmatlanságból fakadó szomorúsággal és frusztrációval. A kutatók rájöttek, hogy ha a rendellenességet még krónikussá válása előtt sikerül kezelni, a betegek közel háromnegyedének három hónapon belül javul az állapota. Az inszomnia betegség, mely esetében az emberek nehezen tudnak elaludni, felébrednek éjszaka, vagy túl korán ébrednek fel hajnalban, és ez a kevés alvás befolyásolja napközbeni kedélyállapotukat és működési képességüket. A kutatók szerint az eredmények azért is különösen jelentősek, mert azok a betegek, akik éppen az inszomnia akut és krónikus szakasza közötti átmenetben vannak, különösen sebezhetőek a rendellenességből eredő depresszióval szemben.
A Sleep szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzője, Jason Ellis, a Northumbria Egyetem professzora így magyarázta ezt: „A két hét és három hónap közötti időszakot nevezzük akut fázisnak. Ami ennél hosszabb, az már a krónikus fázis. Az inszomnia biológiai válasz valamilyen stresszes helyzetre. Ez a stresszes helyzet bármi lehet, például betegség, pszichológiai probléma, pénzügyi vagy kapcsolati probléma. Mindezek kiválthatnak álmatlan időszakot. Ha az álmatlanság átlépi a kéthetes határvonalat, már rendellenességről beszélünk, mert az első két héten belül vissza kellene térni a normális helyzethez.”
Az egyetem kutatói 40 inszomniában szenvedő embert vontak be kísérletükbe, akik három hónapnál rövidebb ideje szenvedtek a betegségben, és nem szedtek gyógyszert az alvászavaruk ellen. Két csoportot alakítottak ki. Az egyik csoport tagjai egyórás személyes viselkedésterápiás foglalkozáson vettek részt, amelyet Ellis professzor tartott. Ezen kívül önsegítő szórólapokat is kaptak otthoni olvasásra. A kontroll csoport tagjai semmilyen segítséget nem kaptak. A kezelést követően jelentős eltérést mutattak ki a kognitív viselkedésterápiában részesülő csoport és a kontroll csoport között. A terápia egy hónapos alkalmazását követően a résztvevők 60 százaléka számolt be alvásminőssége javulásáról, három hónap elteltével pedig ez az arány már 73 százalékra emelkedett.