2024. December 30. hétfő
1 . oldal
Szervezetünk építőelemei -  Csak a hiányuk látható -  Miből mennyit? -  A nyomelemhiány okai
A tudományok, a modern technika és technológia eredményeitől megittasult emberiség hajlamos lebecsülni annak a ténynek a jelentőségét, hogy minden élőlény létét végső soron kémiai reakciók sokasága biztosítja. Ezekhez a folyamatokhoz az alapanyagokat és az energiát környezetünk szolgáltatja táplálék formájában. Az egészséges étrend főbb összetevőit jobbára mindenki ismeri, ám akadnak olyan nem kevésbé fontos elemek is, melyek szerepével az átlagember még csak most ismerkedik.

Testünk normális működése – amit egészséges állapotnak hívunk – nagymértékben függ attól, hogy a környezet által „kínált" táplálékokból az adott táplálkozási szokások mellett ki tudjuk-e elégíteni a tápanyagigényt, más néven a biológiai szükségletet. Az emberré válás hosszú folyamatában elvesztettük azt az – állatvilágban még megfigyelhető – ösztönt, hogy ételeinket a valós szükségletnek megfelelően válasszuk ki. E „ráérzés" híján magunknak kell elsajátítanunk az étkezés tudományát.

Az alapkérdés tehát a következő: mit és mennyit fogyasszunk naponta? A válaszadáshoz ismerünk kell a szervezet számára fontos, ún. esszenciális tápanyagokat és funkciójukat. Tekintsük át nagyjából ezeket!Nyomelem ételek

Szervezetünk építőelemei

A víz testtömegünk 50-60%-át teszi ki, közismert, hogy a nem megfelelő vízpótlás kiszáradáshoz vezet. Következnek a fehérjék, amik a szövetek építőanyagai, de részt vesznek a biokémiai folyamatok szabályozásában is. Ez utóbbi esetben beszélünk enzimekről vagy hormonokról (pl. inzulin). Újabb csoportot képeznek a szénhidrátok, melyek energiaforrásként szolgálnak, és a növényi rostok alkotói. A zsírok egyrészt energiát szolgáltatnak, másrészt a sejtmembránok részei, és egyes hormonok (szteroidok) előanyagai.

A vitaminok a biokémiai reakciók nélkülözhetetlen szabályozói. Az ásványi anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, kálium) részben a csontrendszer alkotói, de betöltenek szabályozó funkciót is, biztosítják az ingerületterjedést az idegsejteken, nélkülözhetetlenek az izmok működéséhez. A felsorolást legtöbbször itt abbahagyjuk, pedig a lista még nem teljes. Egy igen lényeges csoportot még nem említettünk, a továbbiakban róluk, a nyomelemekről szólunk részletesebben.

Csak a hiányuk látható

A nyomelem elnevezés arra utal, hogy ezek az elemek a vas kivételével igen kicsi, milligrammnyi (ezredgramm) sőt, mikrogrammnyi (milliomodgramm) mennyiségben, tehát csupán nyomokban vannak jelen a szervezetben. Hihetetlen, de e kis mennyiségek ellenére jó néhányukról igazolta már a tudomány, hogy életfontosságú, azaz meghatározott feladattal rendelkezik és emiatt hiánya betegséghez vezet. Pótlásukról a megfelelő élettani működések biztosítása érdekében ugyanúgy gondoskodni kell, mint az előzőekben felsorolt tápanyagokéról.

De mit is csinálnak ezek a szinte elhanyagolható mennyiségben jelen lévő elemek a szervezetben? Fentebb már szó volt az enzimekről. Ezek fehérjetermészetű molekulák, több típusuk van, és az a feladatuk, hogy a biokémiai reakciók normális úton és sebességgel történő lefolyását biztosítsák. Pl. a táplálékból történő energiafelszabadítás is ún. enzimatikus folyamatokon keresztül valósul meg. Az enzimek testünk minden sejtjében megtalálhatók. Sokan közülük nem csak fehérjéből (aminosavakból) állnak, mivel a működésükhöz másra is szükség van. Ezt a „más valamit" hívhatjuk szakszóval kofaktornak.

Ha az összes, ma ismert enzimet tekintjük, megállapítható, hogy mintegy 30%-uk funkciójához fémionkofaktorok – nagyon gyakran nyomelemek – szükségesek. Csak cinket tartalmazó enzim több, mint 200 létezik. A nyomelemek emellett megtalálhatók a genetikai információt hordozó nukleinsavakban, és szerepet játszhatnak mint hormonösszetevők is (pl. pajzsmirigyhormonokban a jód).

Miből mennyit?

A vas
Vizsgáljuk meg közelebbről most az egyes nyomelemek fontosabb szerepeit és forrásait! A vas mint a hemoglobin alkotórésze biztosítja a vérben az oxigén szállítását. A kataláz nevű enzim kofaktorként részt vesz a szervezetet károsító ún. szabad gyökök elleni védekezésben. (A szabad gyökök nagy energiájú molekulák, melyek normális esetben is képződnek a biokémiai reakciókban. Ha azonban a károsodott szabályozás, vagy más ok miatt túl sok szabad gyök keletkezik, akkor azok megtámadhatnak más molekulákat, ami végső soron biológiai struktúrák, pl. sejthártyák roncsolódásán át működési zavarokat, betegségeket okozhat.)

A vas ezen túl fontos szerepet játszik a sejtek növekedésében, regenerációjában és a védekező rendszer működésében. A vashiány vérszegénységhez, fáradékonysághoz, az ellenálló képesség csökkenéséhez, fokozott fertőzésveszélyhez vezet. A vas RDA (recommended dietary allowances, azaz javasolt napi tápanyagmennyiség) értéke 10-15 milligramm, tehát naponta ennyit kell bejuttatni a szervezetbe. Jó vasforrások a húsok, a tojás, a máj.

A cink
A cink nagyon sok folyamatban vesz részt. Kulcsszerepet játszik a sejtmembránok stabilizálásában, biztosítja az információhordozó nukleinsavak (DNS, RNS) térszerkezetét. Nélkülözhetetlen a hormonképződéshez és az inzulinnal együtt a normális cukoranyagcseréhez. A hámtakaró épségéhez, a sebgyógyuláshoz is szükség van cinkre. Cinkhiány esetén annak mértékétől függően bőrgyulladás, hajhullás, immunológiai rendellenességek, növekedésbeli elmaradás, étvágycsökkenés, a nemi mirigyek csökkent működése léphet fel. A cink ajánlott napi bevitele 12-15 mg. Jó cinkforrások a húsok, a növények közül a hüvelyesek, de utóbbiakból a magas rosttartalom miatt a hasznosulás nem megfelelő.

A réz
Kizárólag enzimek működésének biztosításán át vesz részt a biokémiai folyamatokban. Segíti a vörösvértestképzést. A kötőszövetek alapállománya (a kollagén) megfelelő szerkezetének fenntartásához réztartalmú enzimek is szükségesek. Az ún. természetes vagy velünk született immunválasz (a kórokozók immunsejtek általi bekebelezése) is igényli a réz jelenlétét. Rézhiányban a vas nem tud beépülni a hemoglobinba, tehát vérszegénység alakul ki, emellett gyengül az immunválasz, csökken az érfalak rugalmassága, növekszik a vér LDL-koleszterinszintje. Ez utóbbi az érelmeszesedés egyik hajlamosító tényezője. A rézből naponta l,4 mg-ot kell bevinni a szervezetbe. Jó rézforrások a máj, a saláta, a káposzta, a karfiol stb.

A mangán és a molibdén
A mangán az anyagcsere alapfolyamataiban vesz részt, mint számos enzim szerkezeti eleme. Szerepe van a táplálékból történő energiafelszabadításban, a szabad gyökök elleni védekezésben, a véralvadás folyamatában (a véralvadásban kulcsszerepet betöltő K-vitamin csak mangánnal együtt „működőképes"). Hiánya elhúzódó véralvadást, növekedésbeli elmaradást, szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavart okoz. A napi mangánszükséglet 2,5-4 mg. Mangánforrásként a gabonafélék és az olajos magvak jönnek szóba. A molibdén az emberi szervezetben három enzim működéshez szükséges. Ezek a nuklein- és aminosavak lebontásában és bizonyos káros anyagok (aldehidek) ártalmatlanításában vesz részt. A molibdénhiány enyhe esetben pszichés labilitást (ingerlékenységet), súlyosabb formában idegrendszeri tüneteket, pl. látászavart okozhat. A napi molibdénszükséglet 0,075-0,25 mg. Jó forrásai a hüvelyesek és a tej.

A szelén, a króm és a jód
A szelén a glutation-peroxidáz nevű enzim részeként a szabad gyökök elleni védelem fontos eleme. Egy másik enzim kofaktoraként nélkülözhetetlen a leghatékonyabb pajzsmirigyhormon (trijód-tironin) termelődéséhez. A szelén hiánya következtében nő a fertőzések elleni fogékonyság, hajhullás, kopaszodás léphet fel, csökken a csontképzés aktivitása. Súlyos esetben a szeléndeficiencia a szívizom megbetegedését (ún. Keshan-kór) és ízületi bántalmakat (ún. Kashin-Beck-kór) okozhat. Az előzőekből következik, hogy a szelénhiány zavart kelt a pajzsmirigy működésében, a jódhiányhoz hasonló tüneteket válthat ki. A napi szelénszükséglet 0,07-0,055 mg. Legjelentősebb szelénforrások a tengeri állatok húsa és a gabonafélék.

A króm legfontosabb szerepe, hogy részt vesz a cukoranyagcserében. Az ún. glükóztolerancia-faktor részeként hozzájárul az inzulin vércukorszint-szabályozó hatásához. Emellett jó irányba befolyásolja a zsíranyagcserét is. A krómhiány következtében emelkedik az LDL-koleszterinszint és nő a vércukorszint, illetve a szövetek inzulinigénye. A napi krómszükséglet 0,12 mg. Jó krómforrás a sörélesztő, hús, sajt, hüvelyesek és a teljes kiőrlésű gabonamagvak.

A jód a pajzsmirigyhormonok alkotójaként tölt be életfontos szerepet szervezetünkben. Hiánya szellemi és fizikai elmaradottsághoz, golyvához és csökkent pajzsmirigyműködéshez vezet. A napi jódszükséglet 0,150 mg. Jódban gazdag élelmiszerek a tengeri halak, a tengeri só.

A nyomelemhiány okai

Áttekintve az előző vázlatosnak tekinthető felsorolást, a képlet egyszerűnek tűnik. Ha ugyanis ezek a nyomelemek életfontosságúak, és tudjuk, hogy mennyit kell naponta felvegyünk belőlük, akkor azt kell enni, amiben ezek a nyomelemek előfordulnak – gondoljuk. Ez az érvelés teljesen logikus. Mégis, akkor mi az oka annak, hogy a lakosság jelentős részét érinti a nyomelemhiány problémája?

A férfiaknak mindössze 12%-a tekinthető kielégítően ellátottnak. A nőknél ez az arány 8%. Még mielőtt bárki megijedne, hogy ennyi beteg van köztünk, azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a nyomelemhiány csak szélsőséges esetben okoz betegséget. Legtöbbször az ún. szubklinikai nyomelemhiánnyal és az azt kísérő nem specifikus jelekkel, panaszokkal találkozhatunk, melyeket a nyomelemdeficiten kívül más is okozhat. Ezek: a már említett fáradékonyság, étvágytalanság, hajhullás, csökkent védekezőképesség stb. Ennek tudatában hasonló panaszok esetén erre a lehetőségre is gondolni kell.

Az okok közül csak az egyik a súlyos betegség. Egészségeseket is érinthet ez a probléma, ha szükségletük emelkedett, pl. erős fizikai igénybevétel esetén vagy a terhesség, szoptatás időszakában. A nyomelemhiányért azonban főképpen a hiányos tápanyagfelvétel okolható, ami részben a kedvezőtlen táplálkozási szokásokra – például vegetarianizmus, fogyókúrák, egyoldalú étrend –, vagy az alultápláltság vezethető vissza. Emellett lényeges tényező a környezetszennyezés, az iparosodás, a kemikáliák elterjedése, aminek következtében a talaj normális összetétele felborult. Szennyezőanyagok jelentek meg a talajban, ahonnan az élelmiszerekbe kerülnek és rontják a nyomelemek felszívódását. Sok helyütt a talajból bizonyos nyomelemek eltűntek, így már be sem kerülhetnek az élelmiszerekbe. Hiába számítjuk ki tehát azt, hogy miből mennyit kellene elfogyasztanunk, ha a haszonnövény nem jut kellő tápanyaghoz az őt tápláló közegből. Hiszen ekkor a tápláléklánc végén álló ember sem fog hozzájutni.

A nyomelemek e rövid bemutatója végén mit is mondhat a szakember? Talán azt, hogy emeljük ki őket a szürke eminenciások közül, gondoljunk rájuk gyakrabban! És főleg pótoljuk őket megfelelően. Ha a táplálékkal nem megy, akkor komplex nyomelempótló készítményekkel. Egészségünk érdekében.


Szerző: Dr. Kónya Csaba

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés