
Amerikai kutatók állatkísérleteik során magyarázattal szolgáltak arra az emberi tapasztalatra, hogy miért folytatjuk tovább annak ellenére is az étkezést, hogy már tele van a gyomrunk.

Deborah Clegg és munkatársai kísérleti patkányok egy részének közvetlenül az agyába juttattak különböző zsírokat. Egy második csoport tagjainak az agyba futó éren keresztül fecskendezték be a zsírt, a harmadik csoport pedig a gyomrába kapta a vizsgálati anyagokat.
A kutatók háromféle zsírt adtak patkányoknak. Az egyik telített zsír, palmitinsav volt, amely a tej, vaj és a zsíros húsok egyik legfontosabb összetevője. A másik az olívaolaj egyik legjellemzőbb eleme, a telítetlen olajsav volt. Emellett többszörösen telítetlen zsírsavat is alkalmaztak. Az állatok mindhárom zsírfélét mindhárom módon kapták.
Kiderült, hogy a telített zsír, a palmitinsav gátolja azt az idegrendszeri folyamatot, amellyel a leptin és az inzulin hormonok jelzik szervezetünknek, hogy már eleget ettünk. A kétféle telítetlen zsírsavnak nem volt ilyen hatása.
„Ha olyasmit eszünk, amiben sok a telített zsír, az agyunkban megakadályozza a hormonok étvágycsökkentő tulajdonságát – magyarázta Clegg. – Emiatt ilyenkor tovább eszünk.” Ez a megfigyelés ugyan egyelőre csak állatokra vonatkozik, de elképzelhető, hogy a mechanizmus emberekben is hasonlóan működik.