2018. December 15. szombat

A váll gyakori betegségei

váll, vállfájdalom, vállízület
1 . oldal
A vállízület anatómiája -  Az életmód szerepe -  Ütközéses szindróma -  A vállficam -  Ízületi kopás a vállban
A civilizált életformával járó, a felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalom képében, ami a vállízület rendkívüli mozgékonyságának, illetve az e miatti sérülékenységének köszönhető. A fájdalom hátterében a váll több elváltozása állhat.

A vállízület anatómiája

A váll eredetű fájdalmak pontos megértéséhez szükséges ismerni a vállízület anatómiájának alapjait is: a váll az emberi test legnagyobb mozgásterjedelmű ízülete, egyik másik ízülettel sem vagyunk képesek ilyen szabad mozgásokra. Ahhoz, hogy a felkarcsontot ilyen tág határok között tudjuk mozgatni, részben szükség van a környező ízületek mozgásaira, ugyanakkor a lapocka és a felkarcsont közötti ízület különleges felépítésére is.

váll, vállízület, vállfájdalom

A szabadságnak azonban ára van: nevezetesen a felkarcsont rögzítettsége az ízületi vápában relatív szegényes. A sekély vápa szélén mindössze egy vékony porcgyűrű található, mely – több más képlet mellett – az ízület stabilitásáért lesz felelős. Érthető tehát, hogy ha ez a vékony gyűrű megsérül, könnyen válik instabillá az ízület. Ennek is köszönhető, hogy a leggyakrabban ficamodó ízület is éppen a váll.

A vállízület másik sajátossága a csontos és izmos képletek különleges elhelyezkedése. A felkarcsont fejét beborítva helyezkedik el a rotátorköpenynek nevezett inas lemez, mely a kar mozgatásában rendkívül fontos. A mozgatáson kívül ugyancsak jelentős a szerepe a felkarcsont felső megtámasztásában is. A rotátorköpeny felett található a lapocka egyik csontos nyúlványa, a vállcsúcs (acromion). A vállcsúcs és a felkarcsont feje között igen kicsi a hely a rotátorköpeny befogadására. Bármely olyan betegség, amely ezt az anatómiai teret szűkíti, erős vállfájdalomhoz fog vezetni, hiszen a kar mozgatásakor a felkarcsont és a lapocka csontos nyúlványa közé becsípődik a rotátorköpeny.

Az életmód szerepe

Ugyancsak fontos még tudni legalább két dolgot. Az egyik az, hogy habár mióta az emberi faj felegyenesedett, a felső végtagunkon nem járunk, ennek ellenére a váll teherviselő ízületnek tekinthető. Könnyű ezt belátni, ha végiggondoljuk, hogy bármilyen súlyt is emelünk fel, a terhelés a vállízületben meglehetősen nagy erőkarral fog jelentkezni, hiszen a karunk maga erőkarként viselkedik.

Ezt igazolják azok a tanulmányok is, melyek szerint a karunk egyszerű felemelésekor is több száz kilogrammos súlynak megfelelő nyomóerő mérhető az ízületi felszíneken. Nem véletlen tehát, hogy a csípő és a térd után a harmadik leggyakrabban érintett ízület kopás szempontjából a váll.

Szintén lényeges a mindennapi gyakorlatban, hogy a vállízület rendkívül érzékeny a mozgásbeszűkülésekre. Ha fájdalmassá válik és a betegek kímélik, nem mozgatják megfelelően, könnyen kialakulhat az úgynevezett befagyott váll képe, amikor a felkar használhatatlan lesz, minimális, de fájdalmas mozgás marad csak az ízületben. Rendkívül fontos tehát az időben elkezdett, szakember irányításával vezetett gyógytorna, amivel megtartható az egészséges mozgástartomány, és elkerülhető egy esetleges altatásban végzett bemozgatással, vagy műtéti felszabadítással járó kezelés.

Ütközéses szindróma

A vállízület leggyakoribb betegségei között van a korábban leírtaknak megfelelően a váll úgynevezett ütközéses szindrómája (impingement-syndrome). Ilyenkor a vállcsúcs alatti anatómiai tér – rendszerint gyulladás miatt – beszűkül, és a rotátorköpeny minden egyes felkarmozdulat során becsípődik a vállcsúcs és a felkarcsont közé súlyos, egyre erősödő fájdalmat kiváltva. A leggyakrabban megerőltetés, kisebb-nagyobb sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszüntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség.

Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb vállfájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.

Amennyiben vállpanaszaink egy rossz mozdulatot követően hirtelen alakultak ki, és ezzel együtt nem tudjuk a karunkat emelni, vagy az ütközéses szindróma huzamosabb ideje fennáll, és így jön létre a hirtelen mozgáskiesés, elképzelhető, hogy a rotátorköpeny szakadt el. Ilyenkor életkortól, aktivitástól, a sérülés jellegétől, súlyosságától függően lehet dönteni egy esetleges műtét, vagy a gyógytorna között. Bármilyen okból válik is szükségessé a műtét, azt követően pontos menetrend szerint vezetett rehabilitáció kell hogy következzen, ellenkező esetben a műtéti beavatkozás sikerét tesszük kockára.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés