2018. Július 23. hétfő
A mesterséges nyílások jellege -  Lelki felkészítés, testi gondozás -  Újra otthon -  Eszközök kellékek -  Felépítésük -  Zsákcsere -  Táplálkozás -  Változó kapcsolatok -  Munka és a sportolás
Az ember egész élete során a legintimebb kapcsolatban, a legszorosabb barátságban saját testével, lelkével él. Egyiktől sem tud megszabadulni, ha netán elégedetlen vele. Testünkről tükör nélkül is pontos információval, "testképpel" rendelkezünk. Az ember természetes igénye, hogy teste ápolt, ép legyen. Igen nehéz elfogadni, ha a testkép a normálistól eltér, vagy a korábbihoz képest megváltozik. Nehéz, de nem lehetetlen. Erre leginkább akkor lehet szükség, ha műtét következtében az anyagcseretermékek nem az eredeti természetes nyíláson át távoznak szervezetünkből.

Bizonyos betegségek esetén olyan műtéti beavatkozás válik szükségessé, mely az emésztő- és a vizeletelvezető rendszert érinti. Ha ugyanis valamilyen okból az eredeti állapot nem tartható fenn, általuk továbbra is lehetséges az ürítés, igaz, a normálistól eltérő módon, "vendégnyílás" segítségével. A vendégnyílást a görög eredetű sztóma szóval jelöljük, amely nyílást, szájadékot jelent. Ez a testfelszínen kialakított mesterséges nyílás, melynek szerepe az élethez nélkülözhetetlen funkciók biztosítása.

sztóma

A mesterséges nyílások jellege

A bélrendszer megbetegedése miatt válhat szükségessé a bélsztóma, melynek képzése során a bél egészséges részét a hasfalon készített nyíláson keresztül vezetik ki. Alakja rendszerint kerek, de ovális is lehet. Színe a szájüreg nyálkahártyájához hasonlít. Közvetlenül a műtét után duzzadt, ödémás, és mintegy nyolc hét után éri el végleges alakját. A vizeletelvezető rendszer problémájának műtéti megoldása lehet az urosztóma, ennek során a húgyvezetéket közvetlenül a bőrre implantálják.

Lelki felkészítés, testi gondozás

A vendégnyílás készítésével járó műtét szükségessége a beteget és környezetét érthetően nagy riadalommal tölti el. A betegben félelmek ébrednek. Félelem a fizikai, szociális elszigetelődéstől, a dezintegrációtól, az életvitel megváltozásától, az elhagyatottságtól, az önállóság megszűnésétől, a kiszolgáltatottságtól, a tehetetlenségtől, a csonkító beavatkozástól, a fájdalomtól, a visszaeséstől, a gyógyíthatatlanságtól, a társak elvesztésétől.

Az orvos tájékoztatása és tanácsa mellett ilyenkor nagy szükség van az ápoló személyzet türelmes és megértő támogatására, fizikai és lelki segítségére. Ez már a kórházban megkezdődik, és folytatódik a páciens otthonában. Betegünket általános állapotának javulásával párhuzamosan, fokozatosan bevonjuk a sztómaápolás mindennapi teendőibe. Fontos a megfelelő segédeszköz kiválasztása és alkalmazásának bemutatása a betegnek. A varratszedés idejére a betegek többnyire már meg is tanulják sztómájuk ápolását. Az utolsó kórházi zsákcsere a beteg és a sztómaterápiás nővér együttműködésével történik, lehetőleg hozzátartozó jelenlétében.

Újra otthon

A kórházból való hazabocsátás után betegünk élvezi otthona megszokott légkörét, de félelmet kelthet benne a szakértő személyzet hiánya, a magárahagyottság. Ezt az érzést enyhíti és a biztonság érzetét kelti a családorvosi vizit, majd az otthonápolási szolgálat szakértő ápolójának gyakori látogatása, folyamatos segítsége.

Szakértő az ápolás e területén a sztómaterápiás nővér, aki a sztómaviselő testi-lelki gondozásával, segítésével foglalkozik. A sztómát viselő betegünk új életformájának kialakítása során nagyon türelmesnek kell lennünk. Ez az időszak nehéz megpróbáltatást jelent a beteg és a család, de még a szakápoló számára is.

Tartalmas, mély kapcsolatot kell kialakítani betegünkkel és a hozzátartozókkal, hogy segítsünk elfogadni és minél természetesebbé tenni az új helyzetet. Meg kell magyarázni, hogy a sztóma a sebgyógyulási idő után kicsi lesz, csak székletürítéskor tágul, nem fájdalmas, szagmentes, és az öltözet alatt észrevétlenül viselhető. Betegünk minden kérdésére választ kell adni, önbizalmát folyamatosan erősíteni és éreztetni, hogy együttműködése révén önellátási képessége teljes mértékben visszaáll.

Eszközök kellékek

Eszközök, kellékek Munkánk során rendkívül fontos a megfelelő eszközök kiválasztása. Ennek első követelménye, hogy a bélsártartó zsák a bőr számára legyen kíméletes, az agresszív váladékokkal szemben viszont tartós és ellenálló. Legyen jó szagzáró, anyaga pedig tartós, könnyen kezelhető, továbbá észrevétlenül lehessen viselni a ruházat alatt.

Milyen ne legyen a zsák? Ne legyen kellemetlen szagú, ne sercegjen vagy zörögjön. És természetesen hozzáférhetőnek kell lennie a szakkereskedelemben.

Felépítésük

Az eszköz lehet egy- és kétrészes rendszer Az egyrészes rendszerben a bélsártartó öntapadós felülettel van összeépítve. A tapadó felület bőrbarát. A kétrészes rendszer alkalmazásakor a sztóma köré hidrokolloid alapot helyezünk fel, mely 3-6 napig maradhat fenn a bőrön, ha a sztóma környéke sima és ráncmentes. Erre az alapra patentszerűen lehet megfelelő zsákot helyezni, szükség esetén cserélni. Mindkét rendszerben megkülönböztetünk zárt, szénszűrővel ellátott kolosztómás zsákot; nyitott, csattal zárható ileosztómás zsákot; illetve nyitott, csappal zárható, visszafolyásgátlóval kiegészített urosztómás zsákot.

Zsákcsere

Fontos tudnunk, hogy a megelőzésnek mindegyik kórkép esetében van szerepe. Bár a gyomor- és patkóbélfekély klasszikus formájának kialakulása még nem befolyásolható, de a szövődményeként jelentkező vérzés megelőzhető, és az e fekélyek kialakulásában szerepet játszó baktériumok elleni vakcinálás bevezetése sem utópia már. A nemszteroid gyulladásgátlók okozta fekélyek esetében viszont javasolt a prevenció.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés