2018. Július 22. vasárnap
"Szaglenyomat" -  Mire használja a mai ember az orrát?  -  Szaglás és párválasztás
Az ember elsősorban látására és hallására hagyatkozik életfontosságú tevékenységeiben. Ezzel egyedül áll az élővilágban, gondoljunk csak arra, milyen nagy szerepet játszik a szaglás az állatoknál. Orrunknak valaha persze sokkal nagyobb szerepe volt életünkben, még az emberré válás előtt, illetve annak kezdetén. Annál inkább, mert agyunknak a szaglásért felelős része előbb létezett, mint az ún. gondolkodó agy.

Az orrunkban található szaglósejtek fogadják a külvilágból érkező kémiai ingereket, majd átalakítják idegi impulzussá, azaz lefordítják az agy nyelvére. A szaglósejtek 5-8 hetente elpusztulnak, majd újrateremtődnek, mégpedig úgy, hogy az új sejteknek le kell másolniuk az addigi kapcsolatokat, egyszerűen szólva "emlékezniük" kell az addig megtanult szagokra.

"Szaglenyomat"

Minden embernek van egy senkivel sem összetéveszthető testszaga, amely, mint az ujjlenyomat, csakis és kizárólag rá jellemző. A szervezet által kibocsátott szagoknak genetikai háttere van. Közismert például, hogy bizonyos betegségek olyan anyagcsereproblémákat okoznak, melyek jól felismerhető szagot kölcsönöznek a beteg különböző testváladékainak. Ennek fontos szerepe volt a régebbi korok orvostudományában, amikor egyes betegségeket annak jellegzetes szagáról egyértelműen tudtak diagnosztizálni. (A tífuszos betegnek frissen sült barna kenyér, a sárgalázasnak hentesbolt, a vesebetegnek pedig szalmiákszesz szaga van.)

A legújabb kutatások szerint a szervezetre jellemző illatért ugyanaz a génszett felelős, amely a gerincesek immunrendszerét és a saját/idegen anyag felismerését is szabályozza. Ezen gének kombinációja minden szervezetben különbözik, ilyen módon lehetséges például az, hogy a kutyák szag alapján képesek az embereket megkülönböztetni.

Mire használja a mai ember az orrát?

Ha megpróbálunk befogott orral enni, kiderül számunkra, hogy szagok nélkül kevéssé ízletesek az ételek. Nem hiába megy el az étvágyunk, mikor náthásak vagyunk. Ezek szerint hasznát vesszük orrunknak evés közben is. A szaglással kapcsolatos kísérletek viszont azt mutatják, hogy ennél többre is képesek vagyunk. E kísérletek arra engednek következtetni, hogy orrunk nem lustult el teljesen az utóbbi pár ezer évben, és hogy ha nem is kelhetünk versenyre mondjuk egy nyomozókutyával, egész szép teljesítményre vagyunk képesek. Az anyák például ki tudják választani kisgyermekük ruhadarabjait a többi közül, de felismerjük a másik ember nemét annak kézszaga, testszaga vagy szájszaga alapján.

Szaglás és párválasztás

Más kísérletek arra utalnak, hogy szaglásunk jelentős szerepet játszik a párválasztásban. Az erre vonatkozó vizsgálatban férfiaknak nőkről mutattak fényképeket, melyek közül ki kellett választaniuk a számukra legvonzóbbat. Ezt követően az erősebb nem pusztán a nőktől vett illatminta alapján is ugyanarra az álláspontra jutott, azaz az illat alapján történő választás megegyezett a külső lapján történő választással. Ezek szerint a férfiak nyugodtan az orrukra bízhatják magukat e téren, érdekes viszont, hogy a nőkről nem bizonyosodott be ugyanez. Pontosabban a gyengébb nemet a hormonális hatások következtében csak a peteérés időszakában segíti a párválasztásban az orruk.

A nők egyébként praktikusabbak a párválasztás terén, ugyanis ők a már említett génszettet szagolják ki. Olyan illatú férfi kiválasztására törekednek, akinek génje a leginkább eltér a sajátjuktól, biztosítva így a megfelelő utódlást. Ez a bizonyos gén egyébként az immunrendszerrel van összefüggésben, és egyes felmérések szerint a meddőséggel küszködő pároknál nagyobb számmal fordul elő hasonlóság a férfi és a nő génváltozata között, mint azoknál, akiknél nincs ilyen probléma.



Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés