Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Bizonyos afrikai, a Szaharától délre elhelyezkedő országokban, valamint Délkelet-Ázsiában a májrák igen gyakori, ezeken a területeken az összes rosszindulatú daganat 50%-át teszi ki, de Európában és Észak-Amerikában viszonylag ritkábban jelentkezik. Férfiak között nagyobb arányban alakul ki. A jelentős gyakoriságú területeken jobbára fiatalokat érint, míg Európában és Amerikában az idősebb kor betegsége.
A májrák legtöbbször valamilyen előző májbetegség talaján jön létre. Ebből a szempontból a legnagyobb jelentősége a májzsugornak van: az ebben szenvedő egyének kb. 4%-ánál várható a májrák megjelenése, és maga a cirrózis a májrákos betegek kb. 3/4-énél igazolható.
A májzsugor, orvosi nevén cirrózis a működő májállomány fokozódó mértékű kötőszövetes átalakulását jelenti, a szerv keringési és funkcionális zavarainak kíséretében. Cirrózishoz vezethet többek között az alkoholizmus, bizonyos ritkán használt gyógyszerek, féregfertőzés, örökletes vasraktározási betegség, valamint a B-vírus okozta hepatitisz (májgyulladás). E két utóbbi, ha lehet, még gyakrabban szerepel a májrákos betegek kórelőzményében. Lehetséges kiváltó okként az állott, romlott élelmiszerekben megtelepedő gombafélék toxikus anyagai is szóba jöhetnek.
A hepatitisz B vírus szerepe talán külön kiemelést is érdemel. Tény, hogy a májrák lényegesen gyakrabban fordul elő olyan területeken, ahol e vírus elterjedtebb.
A vírus felszíni anyagát hordozók körében a májrák 200-szor gyakoribb azokhoz képest, akikben ez az anyag nem mutatható ki. Érdekes új adat, hogy a vírus örökítő anyaga májrákos betegek ép májsejtjeinek magjába, az ott található genetikai állományba is beépül, tehát már a daganat kialakulása előtt szinte integrálódik a beteg szervezetébe.
Kérdés, hogy a vírus közvetlen előidézője-e a ráknak. Az eddigi kutatások eredményei alapján úgy tűnik, hogy a hepatitis B-vírus a gyakori májcirrózist okozó hatása révén, nem pedig direkt vezet a májrák rizikójának. Minden bizonnyal igen jelentős javulás várható a májrák statisztikájában a hepatitisz B-vírus ellen alkalmazott és világszerte népszerűsített védőoltások eredményképpen.
A májrákos beteg általában bizonytalan, máskor egyértelműbb jobb bordaív alatti, gyomortáji fájdalommal, étvágytalansággal, fogyással keresi fel orvosát. Mivel az előzőekben leírtak szerint jelentős százalékban májzsugor is fennáll, hasi folyadékgyülem is szerepelhet a panaszok között. Ez annak a következménye, hogy a zsugorodott májszövet nem képes átengedni magán a hasi szervek irányából rajta keresztülfolyó vérmennyiséget, így a megnövekedett nyomás miatt abból folyadék szűrődik ki az erek falain át a has üregébe. A máj működését jelző laboratóriumi próbák általában kórosak, de negatív laboreredmények még nem zárják ki egyértelműen rák fennállását.
Egy eredetileg a magzati életben megtalálható fehérjének (alfa-fötoprotein) felnőttkorban való vérszintbeli növekedése a májrákos betegek közel 70%-ában megfigyelhető. A daganatsejtekre ugyanis jellemző lehet, hogy korábbi, adott esetben embrionális-magzati stádiumba kerülnek vissza. Ezen anyag szintjének emelkedése tehát segítséget jelenthet a diagnózisban, annak ellenére is, hogy értéke a bizonyítottan rákos betegek 30%-ában normális. Szintje a májba áttétet adó, egyéb szervi daganatok képződése során is növekedhet. (Ezek nem tévesztendők össze az elsődleges májrákkal: pl. a here, petefészek, hasnyálmirigy vagy gyomorrák májbeli áttéteiről van szó.) A vérben lévő koncentrációja arányos a daganat kiterjedésével.
Logikusnak látszik, hogy hepatitisz B vírus hordozóiban meghatározott időközönként, szűrő jelleggel megmérjük ezen anyag szintjét: így adott esetben következtetni tudnánk az esetleges májrák indulására, és még időben közbeléphetnénk. E szűrőhálózat kifejlesztése azonban egyelőre a nyugati országokban is a tervezés stádiumában van.
Májrákos betegek vérében nemegyszer magas kalciumszintet, illetve vörösvértestszámot találunk, ami a daganatsejtek által termelt, kóros jellegű, hormonszerű anyagoknak tudható be. A beteg máj cukortermelése csökken, -felvétele viszont növekszik, így gyakran alacsony vércukorszinteket észlelhetünk. A vér alvadásához szükséges faktorok is a májban termelődnek, ezért érthetők a májrákos betegek vérzékenységi problémái. A májnak az epefesték anyagcseréjében játszott központi szerepe magyarázza a májrákban gyakori sárgaságot. Az elsődleges májrák legtöbbször a csontokba és a tüdőbe ad áttéteket.
Amennyiben a tünetek alapján az orvosban májrák lehetősége merül fel, több lehetőség közül is választhat a diagnózis felállítása érdekében. A beteg szerv vizsgálható ultrahanggal, izotóptechnikával, komputeres röntgenmódszerrel és a májat ellátó erek kontrasztanyagos feltöltésével. Az elsődleges, illetve áttéti májdaganatok elkülönítésére főleg az utóbbi látszik alkalmasnak. A májban keletkezett daganatok érhálózata kifejezetten dús, szemben a máshonnan, áttétként odakerülő "göbökkel". Ultrahangkészülék ellenőrzése mellett lehetőség nyílik az elváltozásból történő mintavételre is, szövettani feldolgozás céljából.
Egyértelmű diagnózis esetén mindenképpen megkísérelendő a daganatos elváltozás sebészi eltávolítása a szerv érintett lebenyének kioperálása révén – hacsak a beteg pillanatnyi állapotából eredő kizáró vagy halasztó okok nincsenek. Mérlegelés tárgya az is, hogy mennyire javítja a gyógyulás esélyeit a megbetegedett szerv teljes eltávolítása és transzplantáció révén történő helyettesítése.
Ha a daganat műtéti úton nem kezelhető, egyre gyakrabban alkalmazott lehetőség a daganat vérellátását biztosító erek lekötésével vagy kémiai úton történő elzárásával előidézni a daganatos sejtek pusztulását.
A daganatellenes gyógyszerek adhatók szokásos vénás injekciók formájában, de úgy is, hogy közvetlenül a májba menő erekbe fecskendezzük őket. E szereket egymással, illetve a sebészeti és radiológiai technikákkal kombinálva is alkalmazhatjuk a gyógyulás esélyeinek javítására.
Viszonylag ritka megbetegedés az epehólyagrák. Jelentkezése kapcsolatot mutat az epekövességgel. Mivel ez utóbbi gyakrabban alakul ki nőkben, így közöttük az epehólyag rákos elváltozásával is többször találkozunk. A statisztikák szerint a köves epehólyagoknak 3, a követ nem tartalmazóknak viszont csak 0,2%-ában találnak daganatos elváltozást. Leginkább véletlenül, a kövesség miatt eltávolított epehólyagban fedezik fel a daganatot.
Az epehólyagrák a dél-amerikai indiánok és a mexikóiak között földrajzi halmozódást mutat, gyakorisága az életkor előrehaladtával fokozódik.
Ha a betegség csupán a belső felszínen található nyálkahártyát érinti, és nem tör mélyebbre, a műtét eredményeként az esetek háromnegyedében maradandó gyógyulás következik be. Kiterjedtebb folyamatokban a prognózis sajnos rosszabb.
Más daganatokhoz hasonlóan a sebészi, sugár- és gyógyszeres terápia kombinációjával kell próbálkozni a lehető legjobb eredmény érdekében.
Dr. Békési Gábor
belgyógyász szakorvos
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
