2017. November 20. hétfő
Okok -  Típusok -  Kezelés
A hegek a bőr gyógyulásának természetes velejárói. Kezdetben pirosak és jól láthatóak, idővel lassacskán rózsaszínűvé válnak, végül kifehérednek és összezsugorodnak. Ez az ún. érési folyamat az érintett testtájtól függően akár 10-12 hónapig is eltarthat.

Ha egy sérülés után minden a legjobban alakul, akkor a kialakuló hegek vékonyak és szinte észrevehetetlenek, ez azonban sajnos nem mindig van így. Ha a gyógyulás során valamilyen zavar lép fel, a kialakuló hegek akár egy életre elcsúfíthatják a sérültet. Mi lehet a problémás hegek kialakulásának oka?

seb, sebgyógyulás

Okok

A szervezet a gyógyulási folyamatok során a kötőszöveti hiányt nem teljes értékű szövettel pótolja. Az újonnan megjelenő kötőszövet lágy, finoman bársonyos és véredénydús, ennek köszönheti a heg a kezdetben piros színét. A hegszövet azonban kevés sejtközi állománnyal rendelkezik, melyben a gyógyulási folyamat során felszaporodik a kötőszövet és ezzel párhuzamosan csökken a véredények mennyisége, melynek köszönhetően a heg lassan kifehéredik. Ha a bőr irharétege csak felületesen sérül, a hegesedés mérsékelt és viszonylag kevés nyomot hagyva eltűnik, azonban ha mélyebben éri károsító hatás, a hegesedés burjánzóvá válik. Így az eredetileg kis göb egyre agresszívebben kezd növekedni, hegtúltengés alakul ki.

A hegesedési jellemzőkre különböző tényezők bírnak befolyással. Fontos szerepet játszanak a genetikai adottságok, a bőrtípusok – pl. a sötétebb bőrű, az afrikai, az ázsiai emberek gyakrabban szenvednek a kóros hegesedéstől, és az is számít, hogy mely testrészen alakult ki a seb, ui. az aktív izmok, ízületek közelében hajlamosabb a szervezet sejtburjánzással válaszolni a hegszövetek állandó mozgására.

Egyéb kockázati tényezők közé sorolják a kötőszöveti betegségeket, hormonális és anyagcsere-betegségeket, nyomelem- és vitaminhiányokat, valamint számít az illető életkora is, méghozzá ez esetben éppen pozitívan. Ennek az az oka, hogy az idősebbeknél már lassabb a bőrgyógyulás, ezzel szemben a fiatalok bőre – a gyorsabb gyógyulási folyamat miatt – hajlamos a túlburjánzásra, a nagyobb és vastagabb hegek kialakulására.

Típusok

A normálisan, szépen gyógyuló hegek mellett a kóros elváltozások három csoportját különböztetik meg a szakemberek. Az atrófiás hegek a környező bőr felszínénél mélyebben elhelyezkedő, többnyire kisebb, kerek behúzódások, melyek rendszerint akkor alakulnak ki, ha a gyógyulási folyamat valamiért megakad. Leggyakrabban egy rosszul kezelt mitesszer vagy elvakart bárányhimlős kiütés nyomán kialakuló heg képében találkozhatunk vele.

Sokkal komolyabb problémát jelentenek már az ún. hipertrófiás hegek, melyek általában vörösek, vastagok, kiemelkednek a bőr felszínéből, ám az eredeti seb területén még nem terjednek túl. Az ilyesfajta hegekkel további probléma, hogy azok gyakran viszketnek, és fájdalmasak is lehetnek. A hipertrófiás hegek csak hetek múltán alakulnak ki, és jó esetben akár orvosi beavatkozás nélkül is javulhatnak, ám a gyógyulási folyamat akár egy évig is eltarthat. Hipertrófiás hegekkel égési sérülteknél (túlzott napozás, forrázás) találkozhatunk.

A kóros hegképződések legsúlyosabb formája a keloid, melyet ma is a sebészek rémének tartanak. A keloidhegek vastag, kerek, szabálytalan hegszövetcsomók, melyek az eredeti seb határain túl is növekednek. Színük sötétebb, vörösebbek, mint a környező bőr és csak hónapokkal a bőrsérülés után fejlődnek ki. A hipertrófiás és keloid hegeket néha csak nagyon nehezen lehet megkülönböztetni, ugyanis megjelenésüket tekintve nagyon hasonlóak. A keloiddal szemben azonban a hipertrófiás heg biológiailag jóindulatúnak is nevezhető, hiszen a túlburjánzott heg kimetszése után szépen gyógyul. A keloid azonban egy folyamatában le nem zárt sebgyógyulásnak tekinthető, ami a heg kimetszése esetén hasonló, de immár nagyobb, még inkább burjánzó heggel gyógyul tovább. Mindezen folyamatok csökkentése és a megfelelő hegesedés elérése érdekében különböző módszerek ismertek.

Kezelés

Bármit is hallottunk a plasztikai sebészet csodáiról, jó, ha tudjuk, hogy a hegeket nem lehet teljesen eltüntetni. Alapvető szabály, hogy minél korábban kezdődik meg a hegek kezelése, annál jobb eredményt lehet elérni, értelemszerűen a legjobbat akkor, ha a friss hegeket közvetlenül varratszedés után kezelni kezdik. Korszerű módszerekkel bizonyos esetekben ma már a heg megfelelő fejlődéséhez nélkülözhetetlen szöveti működéseket is befolyásolni lehet.

Az alapvető cél a sejtburjánzás megakadályozása, melynek egyik módszere az ún. nyomásos kezelés. Ez esetben a páciensnek több héten keresztül napi 8-10 órán át egy megfelelő méretű és alakú kötszert kell viselnie. Szükség esetén szilikongélből készült tapasz is segíthet, amely a hegek víztartamának fokozásával, a szövetek párolgásának gátlásával éri el kedvező hatását.

A másik – jóval radikálisabb – módszer a hegek kimetszése, ezek azonban nem minden esetben végezhetők el, keloidhegeknél gyakorta ellenjavallt. A keloid kellemetlen természetének kivédésére egy speciális kenőcsöt alkalmaznak, melynek hatására a hegek megpuhulnak, „megérnek”. Az ekképpen nyugalmi állapotba került keloid heg már jóval hatékonyabban operálható. Az ilyen műtétek előtt, alatt és után egyes súlyosabb esetekben (kiújulás) a hegbe meghatározott mennyiségű szteroidinjekciót is adnak.

A gyógyulás után a szakemberek ugyanazokat a kiegészítő kezeléseket alkalmazzák, mint amelyeket a műtét előtti hegburjánzás megakadályozásánál használtak, azonban ma még a leggondosabban megtervezett és végrehajtott kezelés mellett is előfordulnak keloidkiújulások.


Szerző: Czerok Tamás
2005. 07. 29. (Aktualizálva - 2012. 07. 19.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés