2018. Szeptember 22. szombat
„Hétköznapi" lumbágó -  Csigolyakopás -  Porckorongsérv -  Az életmód szerepe
Gerincoszlopunk legjobban megterhelt szakasza az ágyéki gerinc. Ennek megfelelően gyakoriak a betegségei is, melyek leggyakoribb tünete a derékfájás. Gyógyulás után a visszaesés elkerüléséhez fontos a gerinckímélő életmód, és a megfelelő izomzat kialakítása rendszeres sportolással.

Az ágyéki gerinc anatómiai felépítése a felegyenesedett tartás következtében az emberre jellemzővé vált. Fontos az egészséges gerinc előre irányuló homorulata, amelynek elsimulása különféle megbetegedésekben gyakori tünet.

derékfájás, lumbágó, porckorongsérv

„Hétköznapi" lumbágó

A leggyakrabban jelentkező betegség a lumbágó, melyet közönséges derékfájásnak nevezhetünk, szemben az idegrendszeri tüneteket is okozó porckorongsérvvel. Lumbágó serdülőkortól az időskorig minden életkorban kialakulhat. Gyakran hirtelen jelentkeznek a fájdalmak, de a betegség lappangva, fokozatosan is kifejlődhet. A panaszok az ágyéki gerincre lokalizálódnak, a fájdalom nem sugárzik ki az alsó végtagokba. Intenzitása változó lehet, sokszor azonban igen heves, minden mozdulatra kínzó fájdalom jelentkezik.

Álló helyzetben a beteg jellegzetes kényszertartást vesz fel, melynek oka a feszes, fájdalmas izomzat. Az érintett szakaszon a csigolyák és a gerinc mellett futó izmok nyomásra érzékennyé válnak, a mozgások jelentősen beszűkülnek, a beteg képtelen lehajolni, oldalra fordulni. Fekvő helyzetben a panaszok csökkennek.

Ez képezi a betegség kezelésének alapját is: a legfontosabb elv a beteg lefektetése. A fekhely nem lehet puha, süppedős, továbbá fontos az alsó végtagok felpolcolása, hajlított térddel, csípővel. Ebben a helyzetben a fájdalmas izmok ellazulnak. Kiegészíthetjük a kezelést gyulladáscsökkentőkkel, fájdalomcsillapítókkal, izomlazítókkal. A panaszok csökkenése után a beteg csak fokozatosan terhelhető, máskülönben nagy a visszaesés veszélye. Krónikus fájdalmak esetén reumatológiai kezelések segíthetnek a panaszok csökkentésében.

Csigolyakopás

A csigolyatesteket porckorongok, a csigolyaívekről induló nyúlványokat ízületek kapcsolják össze. Hasonlóan a szervezet egyéb ízületeihez, a porc a kor előrehaladtával „elkophat", a porckorong szerkezetében elöregedés jöhet létre. Ekkor alakul ki a „csigolyakopás", illetve „meszesedés". Röntgenfelvételen a csigolyák jellegzetes elváltozásai láthatók: csontfelrakódások keletkeznek a csigolyatesteken, a szomszédos „csőrök" össze is nőhetnek.

A panaszok a lumbágóhoz hasonló tünetekkel járhatnak, de általában fokozatosan alakulnak ki. Jellemző még a fájdalmak felkelés utáni jelentkezése, majd enyhülése, miközben később, az izmok kifáradása után ismét visszatérhetnek. Reumatológiai gondozással a panaszok rendszerint megszüntethetők.

Porckorongsérv

A legsúlyosabb, derékfájással is járó kórkép a porckorongsérv. Hasonló a fájdalmak jelentkezése a lumbágóhoz, azonban itt enyhébb-súlyosabb idegrendszeri tünetek is mutatkoznak. A betegség alapja a csigolyák közti porckorong kiboltosulása vagy kiszakadása, mely a gerincből kilépő ideggyököt nyomja. Ez az érintett oldali végtagba kisugárzó fájdalmat, érzészavart, bénulást idézhet elő. A tünetek jelentkezése elsősorban attól függ, mely csigolyák közötti porckorong okozza őket. Leggyakrabban az utolsó ágyéki és az első keresztcsonti csigolya közti porckorong betegszik meg.

Általában hirtelen kezdődik a fájdalom, gyakran nehezebb tárgy felemelésekor; kisugárzik a végtagba, köhögés, tüsszentés fokozza. A beteg sokszor képtelen járni, előre-hátra hajolni vagy beszállni az autóba. Az idegrendszer vizsgálatával ki lehet mutatni az alsó végtagon jellegzetesen kialakuló érzés- és reflexcsökkenést, izombénulást. Az érintett csigolyák nyomásra igen érzékenyek. Ritkán, súlyos esetben, a bénulás a vegetatív idegrendszert is érintheti, ami vizelet- és székletürítési zavarhoz vezethet.

A beteg vizsgálatával a kórisme felállítható, azonban a porckorongsérv elhelyezkedéséről, nagyságáról elsősorban a korszerű képalkotó eljárások segítségével nyerhetünk pontos adatot. Az esetek jelentős részében a betegség fektetéssel (a lumbágónál leírt módon) és gyógyszerekkel eredményesen kezelhető. Fekvéskor a porckorongban ható nyomás csökken, így a kiboltosuló sérv „visszahúzódhat". Konzervatív kezelésre nem javuló esetekben, továbbá ha az idegrendszeri tünetek fokozódnak (elsősorban izombénulás és vegetatív bénulások), műtétet kell végezni, melynek során az ideggyököt vagy a gerincvelőt nyomó sérvet el kell távolítani. Műtét után a betegek rehabilitációs kezelést igényelnek a teljes gyógyuláshoz.

Az életmód szerepe

Valamennyi derékfájással járó kórképnél fontos a gerinckímélő életmód, hogy ezáltal a visszaesés elkerülhető legyen. (Ezek a tanácsok az egészséges gerincű embereknek is segíthetnek a fenti kórképek megelőzésében.) Nehéz tárgy emelése kerülendő, ha mégis súlyosabb dolgot kell felemelni, soha ne hajlított derékkal tegyük! A súlyt a testünkhöz olyan közel tartsuk, amilyen szorosan csak tudjuk. Előrehajolni elsősorban a csípők és nem a derék hajlításával kell.

Panaszmentes betegeknek rendszeres mozgás, torna, úszás szükséges, hogy megfelelő izomzat kialakításával megelőzzék a panaszok visszatérését. A végzendő gyakorlatokat, sportot a kezelőorvossal vagy gyógytornásszal célszerű megbeszélni.


Szerző:

Dr. Kiss Sándor
ortopéd szakorvos

2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2011. 08. 17.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés