2017. November 19. vasárnap

Ákos körül mindig történik valami, aminek ő maga olykor örül, olykor nem. A jelenleg országos turnén száguldó „zenész” a tőle megszokott szarkazmussal, humorral, de kellő komolysággal beszél politikáról, a hazai popzenéről, a magyar borról, sportról és az élhető élet titkairól.

 

Nézze meg az EgészségPláza termékeit!


fotó: akos.hu

- Világéletedben zenész szerettél volna lenni?

- Nem, tulajdonképpen soha nem akartam zenész lenni, és ez sikerült is!

- Mennyiben különbözött a Bonanza Banzai-os időszakban a turnékra történő felkészülés a maitól?

- Jelentősen. A Bonanza Banzai például olyan zenekar volt, amelyik gyakorlatilag soha nem próbált. Gondolom, valamilyen módon mindenki gyakorolt otthon, én például egy kazettára kijátszottam az alapokat, kiköltöztem a fürdőszobába egy magnóval, és úgy énekelgettem otthon. Összpróba általában a sportcsarnokok hangbeállásain volt, de több nem. Más műszaki lehetőségek álltak rendelkezésre, például nem volt még fülmonitor, így a színpadon időnként durva volt a hangerő.

- Hogyan készülsz a fizikailag és mentálisan a koncertekre, turnékra?

- Mentálisan totál kész vagyok, ezen, ha akarnék, akkor sem tudnék javítani. Eljárok bringázni, futni az erdőben, de ez az esetemben persze inkább vonszolódást jelent. Korábban sokat úsztam, még hasaztam is, bár ez sose látszott. Tíz-tizenöt éve elég volt egy hónappal a turné előtt elkezdeni belefogyni a színpadi gatyákba, ma ha fél évig diétázom és sportolok, az se elég!

- Mivel ösztönzöd a veled dolgozó zenészeket, hogy bírják a tempód?

- Mondják, hogy a gázsi a legnagyobb ösztönző erő, de hát gázsit nem is kapnak, mert kapzsi vagyok és pénzéhes, ezt biztos forrásból olvastam az interneten… Nagyon nem kell ösztökélni senkit, régóta együtt zenélünk, ráadásul még szeretjük is, amit csinálunk. Ismerjük egymás rigolyáit. Minden nagyobb előadás, turné előtt egy hónapig próbálunk, ez az, amiből soha nem engedek.

- Milyen sportokat űzöl és milyeneket kedvelsz?

- Kölyökként sok éven át vízipólóztam, később a Ganzban birkóztam, az egyetemen cselgáncsoztam. Jelenleg a fent említett kocasportolás mellett a színészválogatott tiszteletbeli tagja vagyok, elfoglaltságtól függően heti kétszer rúgom a bőrt Eperjes Károllyal, Nemcsák Karcsival, Rudolf Péterrel és a többiekkel. Nagyon gyenge focista vagyok, de megtűrnek maguk között, ezt ezúton is köszönöm. Fiúk, a keddi edzés után mindenki vendégem egy sörre…!
Marci fiam versenyszerűen focizik, a helyi csapat játékosa, övé az egyes számú mez, kapus, mint az anyai nagyapja volt. A jó focit nagyon szeretem nézni, korábban csak az Eb vagy a világbajnokság érdekelt, ma már Marcival kötelező együtt végigdrukkolni a Bajnokok Ligája meccseit is. A vízipóló nagy szerelem továbbra is, üvöltve és halálos stresszben szoktam drukkolni a magyar csapatnak.

- Hogyan véded ki az egy-egy turné alatt előforduló betegségeket?

- Van, hogy sehogy, ennek remek lenyomata az egyik legsikeresebb lemezem, az Andante-koncertalbum: 39 fokos lázzal énekeltem két nap alatt négy előadást a Kongresszusi Központban, 2003-ban. Hogy teljes legyen az öröm, ezt még koncertfilmként is megjelentettük, úgyhogy képben és hangban is figyelemmel követhető Ákos heroikus küzdelme az éltető levegőért.

- Volt már sérülésed koncert alatt?

- Lázasan, taknyosan többször is koncerteztem, nagyobb drámára nem nagyon emlékszem. Egyszer, még 1994-ben egy hosszú karra szerelt kamerával kupán vágtak koncert közben a BS-ben, két refrént végigtántorogtam, gondolkodtam, hogy elájuljak-e, de aztán talpon maradtam.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés