2017. November 17. péntek
Miért jó a leves? -  Húsleves -  Sűrített levesek -  Krémlevesek -  Egytálétel-levesek
A leves a legtöbb család ünnepi asztalán nem hiányzik a többfogásos menü elejéről, a hétköznapokban azonban mintha mégis el lenne hanyagolva. A legtöbb munkahelyi menzán és a kifőzdékben inkább csak a főétel unalmas kiegészítőjének szerepét kapja meg, és ha gyorsan összeüthető vacsorát szeretnénk készíteni, csak ritkán gondolunk rá.

Pedig a levesek nem szolgáltak rá mostoha sorsukra: ez az ételtípus is ugyanolyan sokszínűen elkészíthető, mint a manapság oly divatos tésztaételek, így akár kifinomult előétel, tápláló főétel, vagy gyorsan összedobható hétköznapi vacsora is lehet leves.

leves levesek egészséges étkezés

Miért jó a leves?

Egy jól elkészített leves könnyedén megfelel az egészséges táplálkozás kívánalmainak: laktat, elegendő energiát és tápanyagot szolgáltat, segíti a szervezet folyadékigényének kielégítését, könnyen emészthető, mivel segíti az emésztőnedvek termelődését. Tartalmazhatja a legfontosabb tápanyagféléket: fehérjét (pl. hús, hüvelyesek, gabonák, sajt, tejszín, tejföl, tojás), szénhidrátot (tészták, burgonya, rizs), rostot (zöldségek, gyümölcsök), ásványi anyagokat és vitaminokat, melyek a levesben feloldódva könnyen felszívódnak.

Ha zsíros vörös húsok és rántás nélkül készítjük, kevés olajjal és sok zöldséggel, könnyű, alacsony kalóriatartalmú étel lehet, mely szerepet játszhat ideális testsúlyunk megtartásában. Főként, ha az étkezés elején tálaljuk: egy amerikai kutatás szerint 20%-kal csökken az étkezés során bevitt kalóriamennyiség, ha már az elején jóllakunk a levessel. A leves nagy előnye még, ami különösen a munkanapok során jön jól, hogy legtöbbször könnyebben elkészíthető, mint egy körettel ellátott főétel, és a tálalásával sem kell különösen sokat bajlódni.

A leves története valószínűleg egyidős az ételkészítéssel, és minden nemzet konyhájának elmaradhatatlan része. A leves-skála a sűrű, sokféle hozzávalót tartalmazó, főétkezéssel is felérő fajtáktól a csak étvágyerjesztőnek szánt könnyű fogásokig terjed – lássunk ezek közül néhányat.

Húsleves

A húsleves vasárnapi családi ebédek elmaradhatatlan fogása, lábadozó betegek „gyógyszere”, és sok étel kiinduló alapja – ha úgy vesszük, a levesek alfája és ómegája. Sokféle húsból készülhet, leggyakrabban szárnyasból és marhából, ezen belül is az állat több részéből, melyekhez zöldséget és fűszereket adunk. A hosszú időn át, alacsony hőmérsékleten történő főzés során a húsból és a csontokból rengeteg ízanyag oldódik ki, ezek adják az étel koncentrált ízét. Általában leszűrve és zsírtalanítva szokás tálalni. A benne főtt zöldségektől és hústól megszabadítva alaplevet kapunk, amit más levesek, mártások, vagy például rizottó készítéséhez használhatunk. Bármikor jól jöhet, ha van otthon belőle, és nem kell leveskockára fanyalodnunk, ezért érdemes lefagyasztva tárolni.

A húsleves elmaradhatatlan hozzávalói a gyökérzöldségek (sárga- és fehérrépa, zellergumó, karalábé), valamint a hagymafélék, de ezek mellett szinte bármilyen zöldséggel gazdagíthatjuk: burgonyával, kelfélékkel, karfiollal, vagy akár gombával. Hogy laktatóbb legyen, tésztafélékkel kínáljuk.

A húslevesek magasiskolája az erőleves, franciául consommé. Az áttetszően tiszta végeredményhez a levest deríteni kell, vagyis megszabadítani még a legapróbb benne úszkáló darabkáktól is. Ehhez a leszűrt, hideg leveshez egy darált húsból, apróra vágott zöldségekből és tojásfehérjéből álló keveréket kell adni, ami a főzés során egybefüggő réteget képez a leves tetején, és magához vonz minden zavaró elemet. A kész levest leszűrve tálalják.

Sűrített levesek

Tartalmasabb, laktatóbb levest számtalan sűrítési módszerrel készíthetünk. A magyar konyha legjellemzőbb ilyen megoldása a rántás, amikor valamilyen zsiradékban lisztet pirítunk. Könnyedebb változata a habarás, ekkor a lisztet zsír és pirítás nélkül keverjük a leveshez. Sűrítéshez használhatunk még tojást és tejtermékeket: tejet, tejfölt, tejszínt, joghurtot, kefirt.

Ha egészséges ételeket szeretnénk készíteni, és a testsúlyunkat is szeretnénk kordában tartani, a fenti módszereket érdemes óvatosan használni. Ugyan egy nehezebb leves, például füstölt oldalassal készült bableves esetében a rántás már „nem oszt, nem szoroz”, de egy könnyebb zöldséglevest már felesleges ezzel terhelni. Ha mindenképp liszhez nyúlunk, használjunk inkább rostokban gazdagabb graham-lisztet, vagy készítsünk inkább habarást, de még jobb, ha ezt is csak ritkán alkalmazzuk. A tejtermékekkel sűrített levesek esetében a magas zsírtartalmú tejszín és tejföl helyett inkább alacsony zsírtartalmút használjunk, és ha a recept elbírja, sűrítőanyagnak joghurtot vagy kefirt válasszunk.


A cikk folytatódik - 1/2. oldal
1.  |  2.  |  következő ›utolsó »
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés