2017. Március 30. csütörtök
Igazi bravúr -  Ha éhes sír, ha megetették, alszik
Nagyon nehéz volt az elmúlt öt hónap – emlékezett vissza Szebasztián, az ország egyik legkisebb, 380 grammos súllyal világra jött és életben maradt koraszülöttjének édesanyja, Melinda, aki a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájáról végre hazavihette egészséges, immár 2200 grammos kisfiát.

- Ő az első gyermekük – mondta el a klinika koraszülött osztályán az inkubátorok között a törékeny alkatú, szemmel láthatólag fáradt kismama az újságíró kérdésére. – Nem is tervezünk még egyet, mivel nem szeretnék, ha bármilyen további probléma felmerülne.

Mint megerősítette, a kisfiú teljesen egészséges, bár néhány vizsgálat még hátra van. Viszont anyatejjel sajnos nem tudja táplálni a picit. – Beteg lettem, mélyvénás trombózist kaptam a szülés után, és olyan gyógyszereket kellett szednem, amelyek mellett nem lehet szoptatni – magyarázta.

koraszülött

A család csütörtök délután térhetett haza vidéki otthonába. – Egy pár napig a párom is odahaza lesz, és segít majd, de a nagyszülőkre is számíthatunk – közölte a fiatalasszony. – Az öt hónap alatt majdnem mindent előkészítettünk. A babakocsi még nincs meg, de Szebasztiánt egyelőre nem is lehet kivinni sétáltatni. Mióta megszületett, először fogja elhagyni a kórházat.

Igazi bravúr

- Igazi bravúr, nagy kihívás volt a klinika számára – fogalmazott Rigó János igazgató, egyetemi tanár az MTI-Pressnek nyilatkozva.

A köszönet elsősorban a neonatális intenzív centrum dolgozóit illeti – emelte ki –, valamennyi orvost és nővért, akik öt hónapon át áldozatos munkával ápolták a picit. Az ilyen újszülöttek esetében előforduló, az éretlenségből és a koraszülöttségből fakadó szövődményekkel kellett megküzdeniük, de ezekre fel van készülve a klinika. Szerencsére Szebasztián esetében sikerült elkerülni a legkegyetlenebbet, az agyvérzést, illetve agylágyulást, ami gyakran megpecsételi az életminőséget a későbbiekben.

- A neonatológia fejlődésének köszönhetően ma már a koraszülött halálozás a nagyon kis súlyúakat érinti. Ahogy csökken a születési súly, úgy nő a halálozás esélye. Manapság a 750-1000 gramm közöttieknél is 90 százalék fölötti az életben maradási arány – fejtette ki az igazgató. A prognózis nemcsak attól függ, hogy milyen a neonatális ellátás, hanem attól is, hogy milyen méhen belüli állapottal kerül be a terhes nő, milyen állapotban van a magzat, mert ennek döntő befolyása lehet a kilátásokra. – Ha időben, kíméletesen – ez általában császármetszést jelent – sikerül világra segíteni a koraszülöttet, akkor jobbak a koraszülött életben maradási esélyei, és életminősége várhatóan jobb lesz – húzta alá.

Szebasztián édesanyjának kórtörténetében már előfordult egy 24. héten a méhen belül elhalt terhesség, ami okot adott a fokozott figyelemre.

Ezzel kapcsolatban az igazgató a neonatológia fontos szerepe mellett kiemelte, hogy nem elhanyagolható a terhesgondozás jelentősége. – Ma már a terhesgondozás műszerettsége is annyit fejlődött, hogy sok esetben ki tudjuk szűrni azt a méhen belüli veszélyállapotot, amikor indokolt a koraszülött világra segítése, felvállalva a koraszülöttség minden veszélyét, hiszen ha nem tesszük meg, akkor akár méhen belüli elhalás is bekövetkezhet, illetve ha későn segítjük világra, éppen azért alakulnak ki szövődmények, mert a méhen belül például túl sokáig volt oxigénhiányos állapotban – fejtette ki, megjegyezve: Szebasztián anyukájánál a méhlepény elégtelen működése miatt került sor a terhesség ilyen korai szakaszában a császármetszésre.

Évente a becslések szerint 13 millió koraszülés van a világon. Egy egyetemi honlapon lehet regisztrálni a 400 grammnál kisebb súllyal született, és életben maradt koraszülötteket. A listán – amely az igazgató szerint valószínűleg nem teljes, mivel nem feltétlen tud róla mindenki – jelenleg 111-en szerepelnek.

- Mi a 83. helyen állunk hetedmagunkkal, ha születési súly szerint csoportosítjuk. Tehát vannak kisebb súlyú éretlen koraszülöttek, akik túlélték a kritikus időszakot, de ha tovább szűkítjük a kört, akkor ennek a többsége lány, csak 30 a fiú, és a mienk fiú – mosolyodott el az igazgató, jelezve, hogy a fiúk, úgy tűnik, bizonyos okokból esendőbbek, míg a lányok ellenálló képessége jobb.

Ha éhes sír, ha megetették, alszik

- Csapatmunka volt az egész – közölte Jeager Judit, annak a részlegnek az irányítója, ahol Szebasztiánt öt hónapig gondozták. – A jelekből ítélve nagyobb probléma nincs vele, talán nem is lesz.

Mint kifejtette, a kisfiúnak kóros neurológiai tünetei nincsenek, a szeme jó, szépen lát, a hallása, a mozgása is rendben van, szépen etethető, növekedik. Egy hormonkivizsgálás vár még majd rá a gyermekklinikán alacsonyabb testmagassága miatt, de lehet, hogy ez öröklött, mert az édesanyja és édesapja is alacsony növésű.

- Minden szerve jól működik, jól viselkedik, ha éhes sír, ha megetették, alszik – sorolta a doktornő.

- Az első három hét volt a legkritikusabb – idézte fel. – Magunk sem hittük, hogy a kis legény köztünk marad. Nagyon sokat küzdöttünk érte. Nagyon lassan indult be a fejlődése. Több hónapig lélegeztető gépen volt, rengeteg szövődmény tarkította az állapotát, de mindegyiken valahogy túljutottunk. Levált a retinája három hónapos korában, ezért lézeres szemműtéte volt. Csontritkulása miatt, ami az éretlen koraszülötteknél gyakori, csontja is törött. Sok problémán estünk át, amíg mi is elhittük, hogy életben marad, és nagyobb károsodás nélkül megússza.

A doktornő rámutatott, hogy gyakran előfordul praxisukban 500 gramm alatti koraszülött. Az elmúlt öt évben 35 fél kiló alatti koraszülöttet ápoltak az osztályon, tízen maradtak közülük életben, ami 26 százalékos túlélési arányt mutat. - Negyven deka születési súly alatti koraszülöttünk még nem született, aki túlélte volna, ilyen Magyarországon sem fordult még elő – hangsúlyozta.

- Az első héten hárított, nem mert kötődni a kicsihez – elevenítette fel az édesanya állapotát. – Mi sem biztattuk, mert nem voltunk biztosak benne, hogy túléli. A második héttől viszont két-három héten át zokogott az inkubátor fölött. El kellett telnie egy hónapnak, amíg tudott már mosolyogni, és mert reménykedni, hogy életben marad.

Szavai szerint Szebasztiánnak biztos szüksége lesz további fejlesztésre . - Minden koraszülöttünket visszairányítjuk a klinikán működő fejlődésneurológia ambulanciára. Egy csapat méri fel, hogy a baba milyen fejlesztésre szorul, és hatéves korukig követik a fejlődésüket – részletezte.

A doktornő szerint a kisfiú szellemileg és mozgásában is behozhatja a kortársait. - A koraszülöttek általában iskolás korig dolgozzák le a lemaradásukat – mondta.


Forrás: MTI
2011. 02. 18.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés