2019. Június 25. kedd
Nincs fő bűnös
A meddőség a női és a férfi reprodukciós rendszer betegsége, aminek eredményeként csökken a fogantatás esélye, valamint a terhesség kihordásának lehetősége. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár esetében 1 éven keresztül fogamzásgátlástól mentes, rendszeres házasélet mellett nem következik be a kívánt terhesség. A probléma Magyarországon kb. 150 ezer párt érint, de kiket leginkább?

A meddőséggel kapcsolatban végzett kutatások eredményei nem egységesek: némelyek szerint a probléma a párok csupán 10-12%-ánál jelentkezik, míg más felmérések szerint a nemzőképes párkapcsolatoknak akár 25%-a meddő lehet. A férfiak és nők érintettségével kapcsolatban is különböző álláspontok léteznek: egyesek harmad-harmadrészben, mások 40-40%-ban határozzák meg a két nem „felelősségét”. Az esetek fennmaradó részében mindkét nem érintett – ebben a tekintetben a vélemények megegyeznek.

meddőség

Nincs fő bűnös

A nemek érintettsége mellett a másik kézenfekvő kérdés a meddőséggel kapcsolatban az, hogy régebben miért volt ritkább a meddő házasságok arány? A kérdések tisztázása végett Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialistát kérdeztük a témáról.

„Az egyértelműen mondható, hogy a meddőségi okok a nemek tekintetében nagyjából egyenlő arányban fordulnak elő. Szakmai publikációk az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján azt mondják, hogy az esetek 40%-ában női, 40%-ban férfi meddőségről beszélhetünk, a fennmaradó rész (20%) pedig ismeretlen eredetű vagy vegyes.”

Elsősorban szociális okkal magyarázható, hogy régen miért fordult elő kisebb számban meddőség. Akkoriban a férfi dominancia, illetve a férfiak társadalomban betöltött pozíciója miatt a férfi meddőség szó szerint nem létezett, ennek lehetőségét fel sem fogták, el sem ismerték, de legalábbis nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így azokban az időkben, ha egy párnak nem lehetett gyereke, kategorikusan kijelentették, hogy a nő a hibás. Tették ezt annak ellenére, hogy akkoriban a női meddőséget technikailag – például mikroszkóp híján – nem tudták vizsgálni. Nem mellékesen az orvosok is csak férfiak lehettek, így az elő sem fordulhatott, hogy egy férfi nemzőképtelen, esetleg beteg legyen. Ahogy Vereczkey doktor mondja, ez a családon belül és a közösségben egyaránt olyan olyan presztízsveszteség lett volna a férfi számára, hogy ennek tényét nem lehetett elfogadni, ezért minden ilyen esetben kizárólag a nő lehetett a felelős a gyermektelenségért.

„Régen a férfi meddőséget sajátos módon kezelték: a meddőként megbélyegzett feleségeket, fiatal úriasszonyokat ún. fürdőkúrára küldték, például Karlovy Varyba, más néven Karlsbadba, vagy a szovátai Medve- tóhoz (e témában több kiváló irodalmi mű is született, többek között Milan Kundera Halhatatlanság című regénye.), ahol 'stresszmentes' környezetben a fürdős ifjak „segédletével” a két hónapos kúrára küldött szomorú hölgyek várandósak lettek” – avat be minket a főorvos úr.

Az idő múlásával azonban az orvostudomány is sokat fejlődött, a szakemberek, orvosok, kutatók rendelkezésére álltak már a vizsgálatok elvégzésére alkalmas technikai eszközök, valamint napjainkban a meddőség, azon belül is a nemzőképtelenség, mint férfibaj társadalmi megítélése is nagyon sokat változott. Ma már ezt a férfiak is felvállalhatják, még ha sokszor kellemetlen is nekik.

Dr. Vereczkey Attila szerint ugyanis a férfiak sokkal nehezebben veszik a meddőség tényét, mint a nők, hiszen a férfi lélek bizonyos szempontból a büszkeségre, a tiszteletre épül, akárhogy is rombolják ma ezt már különféle tendenciák. A nők jóval alázatosabbak, könnyebben túlteszik magukat a problémán, vagy legalábbis elfogadják akár az ilyen jellegű egészségügyi problémákat, mint a meddőség, amely lényegében egy betegség. Ahogy azt is elfogadják, hogy elsősorban őket érik negatív kritikák, őket tesznek elsőként felelőssé vagy „okolnak” valamiért.

„Nagyon pozitív túlélési stratégia a nőknél, hogy az évtizedek, évszázadok alatt hozzászoktak ahhoz, hogy nekik több feladatuk van, több a velük szemben támasztott szociológiai, családon belüli elvárás. Nekik szülni kell, majd fel kell nevelni a gyermeket; őket hajtja az idő, hiszen van egy életciklusuk, ami alatt szülniük kell, ráadásul minél hamarabb, de 35 éves korukig mindenképpen. Ha addig ez nem történik meg, akkor bizony öreglányok maradnak, már nem kelnek el, egyedül, gyermek nélkül öregszenek meg. Ez persze szerencsére ma már nem így van, e jelzővel is inkább csak humoros szövegkörnyezetben találkozhatunk. De akárhogy is van, lássuk be, nem igazán pozitív töltetű szó, és talán senkinek sem esne jól.”

Tehát bátran kijelenthetjük, a ma már „kissé” ódivatú, férfiakat pártoló, a férfiak fertilizációs feddhetetlenségét védő és nőket okoló tendenciák megváltozása miatt mostanra a férfi meddőségének elfogadottsága is módosult.


2010. 12. 15.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés