2018. December 15. szombat
Az egyik leggyakoribb időskori baleset a csontritkulás miatt bekövetkező kéz-, láb-, csigolya- és combnyaktörés. A csontok tömegvesztése, meggyengülése, vagyis az oszteoporózis azonban elkerülhető, nem szükségszerűen jár együtt az életkor emelkedésével.

oszteo

A csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések száma az elmúlt évtizedekben egyre nőtt. Ennek két oka van: egyrészt az oszteoporózis a civilizációs betegségek közé tartozik, a modern életformát élők között egyre gyakrabban fordul elő. Másrészt a várható élettartam is egyre magasabb, így mind többek élik meg az időskort, amellyel valóban együtt jár a csont fokozatos, lassú tömegvesztése. Hazánkban is évente több tízezer csonttörés következik be ilyen okokból. Az összefüggés egyszerű: a meggyengült, ritkult csontok törékenyebbeké válnak, kisebb, addig következmények nélkül elviselt erőbehatásra, egy rossz lépés, egy elcsúszás, akár egy otthoni elbotlás következtében is eltörhetnek. Leggyakoribb a kartörés, de évente több ezer csípő- és csigolyatörés is előfordul, amely a kényszerű fekvéssel, átmeneti mozgásképtelenséggel együtt további súlyos következményeket is okozhat az idős embereknél. Bár a nőket mintegy kétszer olyan gyakran sújtja, mint a férfiakat, az oszteoporózis nemcsak női betegség: a két nemben összesen körülbelül egymillióra becsülik a csontritkulásban szenvedők számát Magyarországon.

A csonterő titkai

Testünk szilárd vázát a csontok alkotják. Emellett sok feladatuk van: ezeken tapadnak meg a mozgatószervek, az inak, izmok, ezek zárják körbe a vérképzésben részt vevő csontvelőt, védik egyes életfontosságú belső szerveinket, például a szívet és az agyat. Többek között raktározó funkciójuk is van: kalcium, magnézium és foszfor is raktározódik bennük. Felépítésük, funkciójuk, alakjuk szerint többfélék, de közös vonásuk, hogy egy keményebb külső kérgi rész és a belsejükben szivacsos szerkezet alkotja a csontokat. Folyamatos felépülés és lebontás zajlik a felszínükön és a szivacsos felületeken, amelyet a csontépítő és a csontfaló sejtek végeznek. A csontok alapállományának mintegy egyharmada szerves, kétharmada ásványi anyag. A szerves állományba beépülő kalcium gondoskodik a csontok szilárdságáról. Ha ennek utánpótlása nem elegendő, vagy a felszívódása rossz, akkor a csontok össztömege, szilárdsága és teherbírása csökken. Egy idő után a kritikus határt, a „törésküszöböt” is elérheti, amikor már a legkisebb erőhatásra is eltörhet a csont. A vázszerkezet a csúcsszilárdságát, az ún. csúcscsonttömeget általában a fiatal felnőttkorra, a húszas évek végére éri el a maximális testmagassággal együtt, ezután kb. 20-25 évig nem változik lényegesen, majd csökkenni kezd. A nőknél ezt a folyamatot a változás kora kissé felgyorsítja, az időskorban pedig már mindkét nembelieknél megfigyelhető. A csontritkulást „néma járványnak” is nevezik, mert hosszú ideig nincsen semmilyen tünete, így az esetek nagy részében csak véletlenül diagnosztizálják, sokszor csak igen előrehaladott állapotban kerül orvoshoz vele a beteg. Az első jeleit (például mozgásra, terhelésre erősödő fájdalom jelentkezését, a testmagasság illetve a testtartás változását) akkor tapasztalják az érintettek, amikor már a csontszövetben mikrotörések alakultak ki.

A nélkülözhetetlen kalcium

Az emberi szervezetben az ásványi anyagok közül a legnagyobb mennyiségben kalcium és foszfor, valamint azoknál jóval kevesebb nátrium, kálium, magnézium, stb. található. A kalcium 99 százaléka kalcium-foszfát só formájában van jelen: egy átlagos testtömegű egészséges férfiban 1000-1200 gramm, egy átlagos testtömegű nőben 750-850 gramm. Ez a mennyiség biztosítja a csontok, fogak keménységét, nyomási szilárdságát. Egy százaléknyi, körülbelül tíz grammnyi mennyiség a lágy szövetek sejtjeiben illetve a sejten kívüli folyadékban, fehérjéhez kötve, ionos, vagy nem ionizált komplex formában található: részt vesz az izom-összehúzódás megindításában, a véralvadási folyamatban, az immunrendszer működésében, a különböző membránok épségének fenntartásában és néhány enzim működésében. A kiegyensúlyozott működéshez szükség van arra, hogy a vér mindig azonos mennyiségű kalciumot tartalmazzon. Ha ez a mennyiség valami miatt lecsökken, akkor a szervezet a hiányzó mennyiséget a csontok kalciumraktáraiból vonja ki, ami hosszabb távon azok meggyengüléséhez, oszteoporózishoz vezet. Egy átlagos testtömegű felnőtt embernek naponta 600-1200 mg kalcium bevitelére van szüksége, kivéve ha valamilyen betegség (például a krónikus máj-, vese- és bélbetegségek, a pajzsmirigy-túlműködés) vagy állapot (terhesség, szoptatás, változó kor), egyéb körülmény (alkoholizmus, dohányzás) nem tesz szükségessé ennél nagyobb mennyiséget. Fontos tudnivaló az is, hogy csontjaink egészségének megőrzéséhez, a kalcium és a foszfor felszívódásához, a csontképződés folyamatához a vitaminok közül különösen nagy szükség van D-vitaminra.

Csontvesztő életmód

A modern kor életformája sajnos, nem kedvez a csontrendszer egészségének: egyrészt a táplálkozásunk egyre kevesebb kalcium és (az ennek felszívódását segítő) D-vitamin beviteléről gondoskodik, miközben egyre több a bevitt kalcium felszívódását rontó, azt pusztító körülmény: a magas foszfortartalmú anyagok bevitele, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a szénsavas üdítők, a tartósítószerek, az egyoldalú, túl sok zsírt és fehérjét tartalmazó táplálkozás. A mozgásszegény életmód szintén hozzájárul a csontok rosszabb állapotához. Ez utóbbin sosem késő változtatni: egy kis mozgás, a tagjait átmozgató, könnyű torna, friss levegőn végzett tajcsi esetleg jógagyakorlatok, vagy legalább egy kellemes séta, úszás stb. még idős korban is egészségére válik!

Kalciumpótló prevenció

A nélkülözhetetlen kalcium folyamatos utánpótlásáról gondoskodni kell, és legjobb, ha egyben annak leghatékonyabb felszívódását is igyekszünk biztosítani, azoknak a fehérjéknek, zsíroknak és vitaminoknak a bevitelével, amelyek azt leginkább elősegítik. Sok kalciumot tartalmazó táplálékunk a zöldségek közül a sóska, paraj, rebarbara, brokkoli, kelkáposzta, petrezselyemzöld, metélőhagyma és az olajos magok (mogyoró, dió, mák, gesztenye, mandula), de ezekből a kalcium felszívódása rosszabb. A kalciumbevitel biztosítása mellett tanácsosabb korlátozni az alkohol fogyasztását, kerülni a sok sót és foszfort tartalmazó tartósított élelmiszereket, konzerveket, a magas foszfortartalmú üdítő italokat. Kismamáknak, illetve a változó korba lépő nőknek ajánlott az egyébként tanácsolt 600-1200 mg-ról 1500 mg-ra növelni a napi kalciumbevitelüket. A kiegyensúlyozott táplálkozással, benne a folyamatos, megfelelő kalciumbevitellel nagyrészt megelőzhető az oszteoporózis, és a kalciumpótlás a már kialakult elváltozás esetén is elmaradhatatlan, fontos kiegészítője a terápiának is, növeli a gyógyszerek hatékonyságát.


Szerző: K. É.
2013. 03. 22.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés