2024. Április 26. péntek
Ásítunk, ha ásítanak mellettünk, annak ellenére, hogy nem vagyunk fáradtak. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a ragadós ásítás primitív reflexek automatizmusaival van összefüggésben, melyek a primer motoros kéregben találhatók meg – az agy azon területében, melyek a motoros működésért felelnek. A tanulmány egy újabb lépés a kutatók a neuropszichiátriai betegségek hátterében meghúzódó magyarázatok utáni kutatásában, és azok kezelésének megoldásában. Az eredményeket a Current Biology című kiadványban közölték.

A kutatásból kiderül, hogy a közelünkben történt ásítást nem nagyon tudjuk figyelmen kívül hagyni. Egyre jobban kell ásítanunk, minél jobban próbálunk neki ellenállni. Az ásítás elfojtása megváltoztathatja azt, ahogyan ásítunk, azonban az arra való hajlamot nem szünteti meg. Fontos azonban, hogy az ásításra való hajlandóság egyénenként változik.

Haslaposító kúra gyógynövényekkel - csodásan egyszerű>>>

„Az eredményeink fontosak lehetnek a motoros ingerlékenység és az úgy nevezett echophenomenon között, mely automatikus cselekvést jelent. Ez a tünet, mely a fokozott kérgi ingerlékenységgel és annak csökkent élettani gátló hatásával lehet összefüggésben, számos betegségnél fennáll, így az epilepsziánál, demenciánál, autizmusnál és a Tourette szindrómánál” – magyarázta Stephen Jackson, a School of Psychology munkatársa, a kutatás vezetője.

Állati jó pólók: Amerikából, vegyszermentesen >>>

A ragályos ásítás akkor jelentkezik, mikor látunk valaki mást ásítani – ez az echophenomenon egyik gyakori példája, azonban a jelenség körébe tartozik az echolalia is (mások szavainak ismétlése) és az echopraxia is (mások cselekedeteinek ismétlése). Az echophenomenon azonban nem csak az embereket érinti – az ásítás a csimpánzok és a kutyák körében is ragadós.

A jelenség mögött álló folyamat ismeretlen. A rejtély megoldásának céljából a nottinghami kutató csoport transzkraniális mágneses stimulációs vizsgálatokat végeztek. A tanulmányt 36 önkéntes felnőtt segítségével végezték el, akik videón más, ásító embereket néztek, s egyszer el kellett fojtaniuk az ingert, egyszer pedig engedniük kellett neki. Mindeközben a résztvevőket is videóra vették, s számolták és értékelték is az ásításokat. Elektromos stimuláció segítségével növelni is tudták a késztetés erősségét. „Az eredményekből kiderült, hogy minél jobban próbáljuk elfojtani az ásítást, annál nagyobb lesz a kényszer. Elektromos stimulációval növelni tudtuk az ingerlékenységet, s így az ásítás ragadósságát. Reményeink szerint Tourette-szindrómában képesek leszünk csökkenteni azt, így a tik, mint tünet gyakoriságát is” – nyilatkozta Georgina Jackson, az Institute of Mental Health munkatársa.


Forrás: Medipress
2017. 09. 07.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés