Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Elmondhatjuk, hogy a vastagbélrák nagyrészt környezeti kiváltó okokra vezethető vissza. Megfigyelések sora tanúskodik arról, hogy a betegség a civilizált, gazdaságilag fejlett országokban jóval nagyobb számban fordul elő, mint az elmaradott régiókban.
A harmadik világból áttelepülő népességben végzett statisztikai elemzések szerint új lakóhelyükön e csoportokban is gyorsan emelkedik (a hazájukra jellemző előforduláshoz képest) a vastagbélrák megjelenésének valószínűsége. E megállapítás további igazolását látjuk azokban az adatokban is, melyek szerint a "nyugati" étkezési és életmódbeli szokásokat fokozatosan átvevő Japánban évről évre több bélrákos esettel kell számolni.
A durvább, kevésbé finomított, rostdús ételek melyeknek fogyasztása inkább a szegény országokat jellemzi egyrészt gyorsabb bélműködést eredményeznek, miáltal a tápcsatornán áthaladó, esetlegesen rákkeltő tulajdonságú anyagok kiürülése is gyorsabb, másrészt e rostok mennyiségüknél fogva mintegy felhígítják az említett káros anyagokat, és így azok hatása kevésbé tud érvényesülni.
A túlzott húsfogyasztás több adat szerint megváltoztatja a belekben található természetes baktériumflóra összetételét, és ez a bélrendszerbe kerülő epesavak lebontását olyan irányba mozdítja el, amely folyamat végeredményeként feltételezhetően rákkeltő hatású anyagok keletkeznek.
Úgy tűnik, a gazdag rosttartalmon túl bizonyos növények további előnyös hatással is bírnak. A káposztáról, a brokkoliról, a kelbimbóról például leírták a szakemberek, hogy nagyobb mennyiségben tartalmaznak egy indol nevű, előnyös hatású, a vastagbélrák kialakulásának esélyét csökkentő anyagot. Arról is megjelentek tudományos közlemények, hogy a táplálékkal elfogyasztott kalcium semlegesíti a bélrendszer rákkeltő anyagait, tehát a bőséges kalciumbevitel feltételezhetően bizonyos védelmet nyújthat a vastagbélrákkal szemben.
Ismertek örökletesnek tartott, tehát genetikailag determinált kórformák is. (A vastagbélrákos betegek 1/4-ében családi halmozódást találunk.) Ezek kisebb hányadában az úgynevezett "polipózisos" formát, nagyobb részében a "nem polipózisos" típust látjuk. Az elsőre a vastagbélben igen nagy számban előforduló, öröklött polipok jellemzőek, melyek sebészi eltávolítás nélkül szinte biztosan rákká fajulnak el, még 40 éves kor előtt. A nem polipózisos, öröklött vastagbélrákban szenvedő betegek közeli vérrokonaiban akár 50% is lehet a betegség megjelenésének valószínűsége.
Ezekben a családokban egyidejűleg más, például nőgyógyászati daganatok is előfordulhatnak. Fontos adat, hogy e "terhelt" családokban a vastagbélrák jelentkezésének átlagos időpontja az 50. életév előtt van, 10-15 évvel korábban, mint a nem öröklődő formák esetében. (Szerencsére az utóbbiak teszik ki az e betegségben szenvedők nagyobb hányadát.) Az öröklötten vastagbélrákos családok tagjait már 25 éves kortól háromévenként szűrni kell, hogy időben lehessen diagnosztizálni a nagy valószínűséggel jelentkező betegséget. Vastagbélrákra hajlamosíthatnak továbbá gyulladásos bélbetegségek és bizonyos baktériumfajták által okozott fertőzések is.
Logikusan merül fel a kérdés, hogy vannak-e megfelelő lehetőségek egy olyan gyakori és veszélyes betegség, mint a vastagbélrák idejében való, a tünet- és panaszmentesség stádiumában történő felfedezésére? Több lehetőség is kínálkozik, de tökéletes biztonsággal egyikre sem hagyatkozhatunk.
Tapintással
A legegyszerűbb és pillanatnyi kellemetlenségen túl semmiféle hátránnyal nem járó módszer a végbél ujjal történő vizsgálata. Értelemszerűen így a bél üregének legfeljebb 10 cm-es szakaszáról kapunk felvilágosítást. Alkalmas ugyanakkor a vizsgálat férfiak esetében a prosztata, nőknél pedig a kismedencei szervek bizonyos mértékű megítélésére is. Ez a jó tájékozódást nyújtó és egyszerű beavatkozás éppen az említettek miatt rutinszerűen elvégzendő a beutalás indokától függetlenül minden olyan kórházi orvosi vizsgálat során, amikor a beteg pillanatnyi állapotának részletes rögzítése a legkisebb mértékben is indokoltnak látszik.
Eszközzel vagy székletmintával
A szűrés végezhető merev, illetve hajlékony "tükröző eszközzel" (az utóbbi magasabbra vezethető fel a végbélnyíláson keresztül, és a beavatkozás mindkét esetben némi kellemetlenséggel jár), továbbá vérnek tesztpapír révén a székletből történő kimutatásával. A tesztpapírra vékony rétegben kell székletmintát juttatni. Eszközös vizsgálat előtt elengedhetetlen a bélcsatorna kitisztítása. A téves eredmények elkerülése végett a vizsgálat előtt néhány napig megfelelő diétát szükséges tartani. Kerülni kell a vas- és C-vitaminkészítmények szedését, valamint a hús fogyasztását.
A tünetmentes lakosság körülbelül 4%-ában pozitív a vizsgálat eredménye, de a pozitív eseteknek is csupán 5-10%-ában diagnosztizálható rák. A fennmaradó, lényegesen nagyobb hányad jóindulatú elváltozások miatti vérszivárgásból ered. Bizonyítottan rákos betegek tesztje sem mindig pozitív azonban, mert a daganatból eredő vérzés sokszor szakaszos, alkalomszerű. Ezek tehát a szűrővizsgálatok buktatói, melyek indokolják újabb és újabb módszerek keresését és elterjesztését.
Ha a daganat a magasabb bélszakaszokon található, kevesebb tünetet okoz és nagyobbra nőhet, mivel az e területen normálisan híg széklet a szűkületen könnyen át tud jutni. Hamarabb ad jelt magáról a szilárdabb állapotú széklet továbbítására szolgáló alsóbb szakaszok daganatos beszűkülése. A beteg teltségérzetről, hasi görcsökről, puffadásról, elégtelen székletürítésről számol be. Általában jellemző az addigi székelési szokások megváltozása. Időnként hasmenés és székrekedés váltogatják egymást. Néha tartós hasmenést vagy éppen ellenkezőleg, állandósult székrekedést tapasztalhatunk.
A növekvő daganat tápanyag-, azaz vérszükségletét a rendelkezésre álló érhálózat nem képes biztosítani, ezért az elváltozás egy-egy részlete elhalhat, ami vérzéssel járhat; ez lehet látható vagy csak laboratóriumilag kimutatható. A tartós vérveszteség vashiányos vérszegénységet okozhat, gyengeséggel, szapora szívműködéssel, idősebb betegeknél szívizom-vérellátási zavarral és következményes mellkasi fájdalommal. Felnőtt korban mindig ki kell zárni, hogy a vashiány hátterében nem áll-e fenn vastagbéldaganat. A mélyen a szerv falába törő elváltozás a belet ki is lyukaszthatja, súlyos, azonnali műtétet szükségessé tevő állapotot okozva. Ugyancsak a sürgős műtétet indokolja a széklet továbbítását végképp lehetetlenné tevő daganat, amely bélelzáródáshoz vezet. Fájdalmas székletürítéssel járhatnak az alsó bélszakaszok daganatai.
A már említett véres széklet hátterében szerencsére igen gyakran nem daganat, hanem például aranyeres elváltozás áll. Legtöbbször ez ártatlan, konzervatív módon vagy sebészetileg jól kezelhető megbetegedés. Nemegyszer azonban az aranyeres csomó létrejöttének oka éppen a bélfal daganata, hiszen a daganat által megzavart vérelfolyás tágítja ki a bélnyálkahártya ereinek falát, így hozva létre az aranyeres folyamatot. E vénatágulat azonban legtöbbször alkati érfalgyengeség, nem több. Ami azonban ebből a tanulság: makacs aranyeres problémák fennállása esetén indokolt a tápcsatorna átvizsgálása, hogy nincs-e benne daganatos elváltozás.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
