Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A valóságshow kifejezés feltehetően az ilyen típusú műsorok angol elnevezése, a reality show félbemaradt fordítása. Az angol eredeti valószínűleg csupán annyit akart sugallni, hogy a szereplők számára nem készült előzetes forgatókönyv, továbbá hogy a nézők az eseményeket egyenes adásban követhetik nyomon. Az azonban erősen megkérdőjelezhető, hogy a képernyőn látottakhoz akár csak hasonlót is produkálna egy csoport összezárt ember a kamerák mindent rögzítő bámészkodása nélkül.
Közismert ugyanis, hogy viselkedésünket alapvetően megváltoztatja az a tudat, hogy figyelnek bennünket. A tudósok kísérletileg igazolták, hogy olyan feladatok végrehajtásakor, amikor jól begyakorolt vagy viszonylag egyszerű mozgássort kell végezni, jelentősen emelkedik a teljesítmény, ha a kísérleti alanynak nézője is van. Ugyanakkor a kreativitást igénylő feladatokat rosszabbul oldjuk meg, ha figyelnek bennünket. Többek között ezért hagyták ki az újkori olimpiák versenyszámai közül a versírást.
Ráadásul a versenyzők pontosan tisztában vannak azzal, hogy sikeres szereplésük azon múlik, mennyire sikerül megnyerniük a kukkolók rokonszenvét. Természetes hát, hogy a játékosok azoknak a vélt vagy valós kívánalmaknak iparkodnak megfelelni, amelyeket a nézőkről feltételeznek. Valószínűleg ennek tudható be, hogy nagyon ritka a kifejezetten agresszív viselkedés a játékosok részéről, ez ugyanis visszatetszést keltene. A valóságshow-k versenyzői egymástól esetenként nagyon eltérő szociális háttérrel, stressztűrőképességgel rendelkező emberek, akiket ráadásul az intim szféra csaknem teljes megszüntetésével zártak össze. Rossz tapasztalatok tanítanak arra, hogy az ilyen csoportokban előbb-utóbb el szokott szabadulni a pokol. ..
Ismeretes, hogy az antik Rómában a cirkusz legalább olyan fontos eszköze volt a szegénypolitikának, mint az évenkénti ingyenes gabonaosztás. A gladiátorviadalok alkalmával a szerencsétlen plebs legalább percekre élet és halál urának érezhette magát, amikor fölfelé vagy lefelé fordított hüvelykujjával a kegyelemért könyörgő harcos sorsáról dönthetett. A valóságshow-kban egyelőre legalábbis csak a játékosok kiszavazásáról lehet dönteni SMS-üzenetekben. Ám a kulturális különbségek dacára az SMS-ezők a kielégülésnek valószínűleg ugyanazt a fajtáját érezhetik, mint hajdanán a cirkuszi lelátón szurkoló derék római zöldséges.
Normális körülmények között ugyanis az embereknek általános igénye, hogy döntéseikkel befolyásolják környezetüket. A kétéves kor körüli kisgyermekek dackorszaka is lényegében ennek a kompetenciaigénynek a kifejeződése. A valóságműsor megálmodói, akár ösztönösen, akár tudatosan, de mindenesetre zseniális módon vonták be potenciális nézőiket a műsorba. Sejthették, hogy aki egyszer, egy mégoly kis összegbe kerülő SMS erejéig "beszáll" a játékba, az nagy valószínűséggel akkor is figyelemmel fogja kísérni a műsort, ha nem kedvence lesz a továbbjutó. Sőt, a műsort élvezetesebbnek fogja tartani, mint korábban. Szociálpszichológiai közhely ugyanis, hogy ha bármilyen csekély áldozatot hozunk egy ügy érdekében, akkor utóbb meggyőzzük magunkat a dolog fontosságáról, így ugyanis egyszerűbb fenntartani a magunkról alkotott, kedvező képet, mintha azzal szembesítjük magunkat, hogy értelmetlen áldozatot hoztunk.
Hogyan éljük túl a Nagy Való Testvért?
Bizonyára sokan eltöprengtek már azon, vajon képesek lennének-e pszichikai károsodás nélkül elviselni a több hónapos összezártságot, az alapvető emberi jogok így például a magánélethez való jog egy részétől való megfosztottságot, a résztvevők többségére biztosan váró kiszavazás megaláztatását. Nos, ahogy egy amerikai mondás tartja, a pénz nem beszél, hanem káromkodik. Ebben az esetben azonban azt kell mondanunk, a reménybeli nyertesnek felajánlott pénz teszi lehetővé a szereplők számára, hogy különösebb pszichés sérülések nélkül ússzak meg a kalandot. Ugyanis egészen biztos, hogy legtöbbünk nem venné szívesen, ha hónapokon keresztül minden mozdulatát kamerák lesnék. Vagy azt, hogy olyan emberekkel kell megosztania az életét, akikhez nem fűzik igazi emberi kapcsolatok.
Röviden, nem szívesen töltenénk egy évszaknyi időt egy olyan börtönben, ahol a fogva tartók perverziója folytán mindig magunkon erezhetnénk egy figyelő tekintetet. Azonban a nyertesnek járó összeg elég nagy ahhoz, hogy a szereplők ne azonosuljanak műsorbeli figurájukkal. Nem kell tehát nagyon megváltoztatniuk a világról alkotott véleményüket ahhoz, hogy részt vegyenek a műsorban, így a kiesők is emelt fővel távozhatnak vissza az igazi való világba (vagy valamilyen, hirtelen támadt ismertségükre alapozott médiaprodukcióba) a kitűzött jutalom elég nagy ahhoz, hogy a szereplőknek ne kelljen a világról és magukról alkotott elképzeléseiket különösebben megváltoztatniuk. Maguknak és másoknak is könnyűszerrel és hihetően meg tudják magyarázni, hogy csupán a pénz megszerzésének vágya vezérelte őket.
Tippek leendő valóságharcosoknak
Ha valaki kedvet érez magában, hogy sorompóba szálljon a következő valóságshow résztvevőjeként, a sikeres nevezéshez érdemes szem előtt tartani az alábbi szempontokat. Valószínű, hogy gondos felmérések készültek a potenciális nézőkről, és az is valószínű, hogy a szereplők nagyon nem térhetnek el ettől a mintától. A produkciót ugyanis az élteti, hogy olyan szereplőket kínál, akikkel a tévénézők jelentős része azonosulni tud. Agysebészeknek tehát kifejezetten ellenjavallt a próbálkozás, mivel ők a tévénéző felnőtt lakosság aránylag kis részét reprezentálják. Hasonlóképpen, IQ-bajnokok lehetőleg titkoljanak valamelyest a képességeikből már a felvételin is, majd a műsor során is. Különben jó esélyük van, hogy az első szavazáskor számukra már véget is ér a játék. A tökéletes versenyző társas kapcsolataiban is kerülje a szélsőségeket: mind a különutasság, mind a túlzott együttműködési készség ellenszenvet kelthet.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
