Gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást az iskolakezdés, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.
Fejlődése során a gyermek több, szakaszosan jól elkülöníthető testi változáson megy keresztül. Hatéves kor körül a hosszú, csöves csontok megnyúlása következtében hirtelen nagyon megnő. Fizikai ereje fokozódik, ami nélkülözhetetlen lesz a kitartó munkához. Valamelyest csökken a gyermek mozgásigénye, de ez nem azt jelenti, hogy nincs szüksége a friss levegőn való ugrándozásra, mozgásra. Ellenkezőleg: tudatosan kell fizikai erőnlétét növelni. Az iskolai elfoglaltságok fizikailag is nagyon fárasztóak, és ha a gyermek fáradékony, teljesítményei is megsínylik ezt.
Tapasztalhatjuk az anatómiai változásokat a kéz fejlődésében is. A kéztőcsontok, a kéz ízületei ekkorra jelentős fejlődésen mennek át, ami lehetővé teszi a finommotorika (mozgatás) kiteljesedését. Ez az alapja a folyóírás elsajátításának is. A motoros ügyesség fokozza a gyermek önállóságát egyedül tud öltözni, cipőfűzőt kötni, barkácsolni, egyszerű, de igen hasznos munkákat végezni stb. , amellett terhelhetőbbé, kitartóbbá válik. Ezen tulajdonságok befolyásolják pszichés fejlődését.
Kulcsszónak számít a beiskolázás és a sikeres iskolai előmenetel szempontjából a gyermek feladattudata és feladattartása. E tulajdonságok a fizikai alapok mellett egyfajta pszichés érettséget is jelentenek. Ez elsősorban azt a motivációs szintet jelöli, mely a megismerésre, az új ismeretek befogadására készteti a gyermeket. A kíváncsiság minden életkorban alapvető emberi tulajdonság, de kisiskolás korban ez még inkább érvényesül.
A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával nő a gyermek fegyelmezettsége. A fegyelmezettség pedig növeli figyelmét, akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre. Megteremtődnek az önkontroll kialakulásának alapjai.
Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni?
Ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Vannak, akik uralkodni próbálnak a többi gyermek fölött, míg mások teljesen alárendelik magukat egyes társaiknak. Egyik véglet sem jó, és erre különösen a pedagógusoknak kell odafigyelniük.
Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert pl. nem jártak óvodába vagy csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.
Nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk adódik az iskolában is. A viselkedési, magatartási zavarok a legszembetűnőbben zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Amennyiben ezt a problémát nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben, és sikertelenné válhat.
Végül szóljunk az iskolakezdés és az iskolai előmenetel talán egyik legfontosabb eleméről: ez a mentális érettség, a megfelelő tudásszint, melyre az iskolai tanulmányokat építeni lehet.
Sok gyermek tanulási problémája abból adódik, hogy nem volt elegendő az a tudás, mellyel az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételeznek egyes ismeretet, képességeket. A gyermeknek tudnia kell bizonyos mértékig tájékozódni időben és térben; birtokában kell lennie egyfajta analitikus-szintetikus képességnek, megfelelő verbális szintnek; ismeretekkel kell rendelkeznie a számosság, a matematika területén is. Ha ezek hiányoznak, és nem tudja pótolni őket, menthetetlenül lemarad.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében, magatartásában megmutatkozó a legkisebb változásokat. Ez ugyanis a legjobb "műszer", mely rögtön jelzi, hogyha valami nincs rendben. Beszélgessenek rendszeresen a gyermekkel, hogy elmondhassa, kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit.
Ha a szülők negatív változást észlelnek, beszéljék meg a teendőket a pedagógussal, az iskolapszichológussal, vagy forduljanak más szakemberhez, aki az adott területen működő nevelési tanácsadóban dolgozik.
Ma még kevesen veszik igénybe a nevelési tanácsadást, szinte csak akkor, mikor a probléma már kialakult, és kezelése nehéz. Nem kellene szégyellni, ha valaki szakembertől kér tanácsot, hiszen a gyermek érdekében történik. Mindenki ugyanazért a célért, a gyermek sikeres előmeneteléért tevékenykedik.
gyógypedagógus, pszichológus