Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A raqs sharki kifejezést említve minden bizonnyal jóval kevesebben reagálnak csillogó szemmel és hasonló asszociációkkal: ez a hastánc arab elnevezése, és a valóság az, hogy a has szó még csak nem is szerepel benne, a tánc maga pedig, bár akár használható erre is, nem kifejezetten arra szolgál, hogy a nők a férfiak kedvében járjanak – sokkal inkább saját maguk kiteljesítésére használják.
A raqs sharki a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaiból származik, az elnevezés jelentése pedig 'a kelet tánca'. Gyakran használatos még az orientális tánc megnevezés is, melyet sokan szívesebben használnak, mint a hastánc szót: utóbbit degradálónak, vagy egyszerűen csak tévesnek tartják, ráadásul csak a nyugati világban használják. A hastánc kifejezés 19. századi francia utazóktól származik, akik számára, bár a táncban az egész test szerepet játszik, ezek szerint mégis a has mozgása volt a legfigyelemreméltóbb az európai szemnek szokatlan táncban. A francia kifejezést (danse du ventre) átvette az angol (bellydance) és aztán például a magyar nyelv is.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------ 
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A tánc széles földrajzi elterjedtségének megfelelően számos stílusban és változatban él, főként egyiptomi és török változatai népszerűek, és eredetét tekintve is ugyanilyen sokszínűség jellemzi, amennyiben többféle elképzelés, sokszor inkább csak legenda él ezzel kapcsolatban.
A hastáncot az egyik legősibb táncnak tartják, eredete az ókorig nyúlik vissza, használata akár szakrális, akár "hétköznapi" kontextusban mindenképp a nőiséggel, a termékenységgel függött össze: táncolhatták papnők, templomi szertartások keretében, egy elképzelés pedig a jellegzetes pénzérmékkel díszített hastánckendők és szoknyák eredetére ad magyarázatot: e szerint az ókori Görögországban a hajadon lányok a városi piactéren táncolással gyűjtötték össze a hozományra valót: a közönségtől kapott pénzérméket pedig a ruhájukra varrták. Bizonyos arab törzseknél a hastánc a szülés közben is szerepet kapott: a vajúdó nőt társai a tánc segítségével vezették rá a szülést könnyítő mozdulatokra; a mai Egyiptomban pedig az esküvői szertartások elengedhetetlen tartozékának számít a hastánc.
A tánc színtere nagyrészt mindig is a női közösségek zárt világa volt, mely az iszlám elterjedésével még inkább elszeparálódott a férfiak életterétől: az iszlám országokban a nőiesség olyan fokú megélése és kinyilvánítása, mint amire a hastánc lehetőséget ad, csak nők között lehetséges, a külvilág, vagy nagyobb nyilvánosság előtt "tisztességes nő" számára elképzelhetetlen.
A szélesebb közönség elé a 20. századtól kezdve lépett a tánc, melynek modern kori történetét az 1893-as Chicagói Világkiállítástól datálják: a nyugati közönség ekkor ismerkedett meg vele szír táncosok jóvoltából. Elképzelhető, mekkora szenzációt jelenthetett a merev öltözetekbe és nem kevésbé szigorú társasági illemszabályok közé kényszerített nyugati polgárok számára egy olyan tánc, mely a nőiség természetes tulajdonságaira helyezi a hangsúlyt, és amelyet a színpadon akkor egyeduralkodó klasszikus balettel, vagy a kor társasági táncaival gyökeresen ellentétes attitűd jellemez. Egy olyan tánc, amelynek táncosai csak nők, akik gondoskodó férfivezetés nélkül, egyedül, és nem szigorúan meghatározott szabályok szerint lépegetnek, hanem szabadon improvizálva mozognak, ráadásul fedetlen hassal.
A tánc a 20. századi társadalmi változásokkal és az "egzotikus" kultúrák iránti érdeklődés növekedésével párhuzamosan aztán egyre szélesebb színtéren vált népszerűvé: a modernizálódó keleten először Egyiptomban (majd később pl. Algériában és Libanonban), a 20-as években nyílt olyan éjszakai szórakozóhely, a Casino Opera, ahol a hastánc szórakoztató funkciót töltött be. A kor nagy táncos sztárjai mind megfordultak itt, csakúgy, mint később a filmvásznon is, világszerte népszerűsítve a hastáncot, melynek formavilágát az új idők szele nem hagyta érintetlenül: kialakult az ún. kabaré, vagy más néven revüstílus.
A hastánc mai legfőbb színterei Európában és Észak-Amerikában vannak, ugyanis a Közel-Kelet országaiban a 20. század második felében az iszlám radikalizálódásának köszönhetően a műfaj jelentősége visszaszorult, de a hatalmas nyugati érdeklődés miatt ma lassan ott is újra magára találni látszik.
Az orientális tánc mai változatai részben a 20. század eleji kabaréstílusra épülnek, de erőteljesen hatott rájuk pl. a klasszikus balett is. A legnépszerűbbnek tartott irányzat az orientális táncra általában is vonatkozó raqs sharki nevet viseli: az egyiptomi gyökerű stílus letisztult formakincsével mára professzionális szólótáncműfajjá fejlődött, és ebbéli mivoltában a táncművészeten belül is egyre elismertebb.
A raqs sharki erőteljes showhatásokat mutat: a táncosok általában két részes öltözete már-már giccsbe hajlóan díszes, flitterektől, gyöngyöktől és pénzérméktől csillogó, és bár a hastánc eredetileg kifejezetten improvizatív műfaj, színpadi szórakoztató műfajjá válásával koreografált tánccá is vált, akár szóló- vagy csoportos előadásban. A táncosok nem csak öltözetükkel gazdagíthatják az előadást: a tánc gyakori kiegészítője a fátyol – mely számunkra talán meglepő módon nem autentikus kiegészítő –, az ujjcintányér, de használnak bokacsörgőt, botot, kardot, vagy akár gyertyát is. A szórakoztató műfajjá válást jellemzi, hogy a táncot kísérő zene ma már nem kizárólag autentikus hangszereken előadott zene: a revüműfaj fénykorában meghonosodott nagyzenekari előadás mellett ma már popzenére is táncolják.
A hastánc egyik legtipikusabb jellemzője a testrészek izolációja: a test alsó és felső része általában elkülönül egymástól, a csípő, a mellkas, a karok, a fej, a vállak egymástól függetlenül, mégis harmonikusan mozognak, követve a zenét, melynek jellemzője, hogy a dallam- és a ritmushangszerek sokszor más-más ritmust játszanak. Másik jellegzetessége, mely a mozdulatok finomságát, lágyságát adja, hogy a tánc kisebb, mélyen lévő izmokat vesz igénybe – a tánc tanulása során nem kis csodálkozásra és sikerélményre adva okot, amikor sok nő korábban sosem használt "új" izmokat fedez fel magán. A jellegzetes hullámzó mozgás ilyen apró, mélyről induló mozdulatokból tevődik össze: egy-egy nagyon természetesnek tűnő, kígyózó mozdulatról az avatatlan szemlélő nem is sejti, milyen sok elemből tevődik össze.
A hastánc elnevezés, bár bizonyos szempontból teljesen téves, hiszen az egész test mozog, mégis hangsúlyozza a has és a csípőtájék kiemelt szerepét: sok mozdulat a köldök tájékáról indul ki, középpontot adva a mozgásnak, nem mellesleg pedig jogalapot adva a termékenységszimbolikának. A csípő jellegzetes mozgásai, a rázások, rezgetések, lökések lehetnek akár hullámzóan lágyak, de határozottan erőteljesek is, mindezt pedig a többi testrész mozdulatai árnyalhatják, így lesz a tánc sokrétűen kifejező.
Közhelyszámba megy, mégis leírjuk, hogy a hastánc, mint minden művészeti ág, az önkifejezés fontos eszköze; a nőiesség kifejezésének és megélésének a táncműfajok közül pedig talán ez a legjobb módja: tanulása segít megismerni a testünket, előadása pedig kifejezni magunkat. A táncban kortól és testalkattól függetlenül bárki magára találhat, mivel a hastánc improvizatív jellege miatt előnyben részesíthetjük az olyan mozdulatokat, melyekről úgy érezzük, jobban állnak nekünk, így kihangsúlyozhatjuk előnyös tulajdonságainkat. A hastánc fejleszti a testtudatot: az apró mozdulatok tanulása során számos, addig nem is használt izom "feléled", kilazulnak a berozsdásodott ízületek, a csípő, a váll, emellett óriási sikerélményt ad, hogy óráról-órára többre leszünk képesek.
A táncolás teret ad érzelmeink, hangulatunk kifejezésének; segítségével harmóniába kerülhetünk önmagunkkal. Az improvizatív jelleg miatt a hastánc lehetőséget ad saját táncstílusunk kialakítására, és ha nem szórakoztatni szeretnénk vele, módot ad a meditatív magunkba mélyülésre is.
Amellett, hogy a hastánc rendkívül jó módszer az önismeret és az önbizalom fejlesztésére, más mozgásformákhoz hasonlóan pozitív fizikai hatással bír. A mozgás öröme mellett kifejezetten előnyös a jórészt egész nap számítógép előtt gubbasztó nőknek: javítja a testtartást, és előnyösen hat az alhasi szervekre.
A tánc speciális alaptartása megerősíti és kilazítja a gerinc melletti és a hát alsó szakaszán található izmokat, derék- és hátfájásra tehát kifejezetten alkalmas, és mivel a tánc során folyamatosan egyenes gerinccel, kihúzott mellkassal kell magunkat tartani, segít a szép testtartás kialakításában is. Intő jel lehet egy tánctanár felkészületlenségére vonatkozóan, ha nem hívja fel a figyelmet a helyes testtartásra, mivel a helytelen tartás másnap makacs derék- vagy hátfájással büntet: a helytelenül tartott gerincnek kifejezetten rosszat tesz, ha hosszú távon pl. bizonyos csípőmozdulatokat végzünk.
A hastánc nem véletlenül tipikusan női tánc: kifejezetten előnyösen hat a női szervekre. A csípőmozdulatok megdolgoztatják az alhasat, ezáltal javul az itt található szervek vérellátása. Ez azon kívül, hogy karban tartja a kismedencei szerveket, jótékonyan hathat például a menstruációs problémákra, de a hastáncban tanultaknak hasznát vehetjük a szexuális életben és a szülés során is.
A hastánc ugyan nem fogyaszt, de hatásos alakformáló: különösen az oldalsó hasizmokat formálja szépen, de végső soron az egész test izomzatára hatással van, pl. a comb, a hát- és a karizmokra. Emellett javítja a koordinációs és egyensúlyérzéket, hajlékonnyá és rugalmassá tesz.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
