Sok anya azért nem szoptatja babáját, hogy megőrizze mellei feszességét, illetve egyre több nő fordul plasztikai sebészhez, hogy eltüntesse testéről a terhesség nyomait. Amerikai kutatók az emlők megereszkedésének rizikófaktorait elemezték, illetve arra keresték a választ, hogy van-e összefüggés a mellek kinézete és a szoptatás között. Mindezzel többek között a fenti tévhitet is próbálták eloszlatni – nyilatkozta a kutatást vezető Brian Rinker plasztikai sebész.
A kutatók olyan mellplasztikai műtétre vállalkozó nők adatait vizsgálták, akik legalább egy terhességen átestek. A mellek megereszkedésének mértékét a műtét előtt készített képek segítségével állapították meg, és egy 1-től 3-ig terjedő skálán értékelték. A kutatók felmérték az esetleges rizikófaktorokat: életkor, terhességek száma, szoptatási előtörténet, testtömegindex (BMI), a terhesség előtti melltartóméret, dohányzás, illetve a terhesség alatti súlygyarapodás mértéke.
A vizsgált nők többsége (58%) szoptatta gyermekét korábban, 39%-uk dohányzott valaha, a terhesség alatti hízás mértéke pedig 5-45 kg volt körükben. A szoptatástól függetlenül a nők kb. 55%-a számolt be arról, hogy a terhesség után mellük alakja kedvezőtlen irányban változott. A BMI és a hízás mértéke jelentősen nagyobb volt a nem szoptató nőknél.
A kutatók szerint az adatok elemzése azt mutatta, hogy a magasabb életkor és BMI, a terhességek nagyobb száma, a terhesség alatti nagyobb mellméret, illetve a dohányzás mind jelentős rizikófaktornak bizonyul a lógó mellek kialakulását tekintve. Nem számít annak viszont a szoptatás – még ha a nők hosszabb ideig is szoptattak.
A mellük formája miatt aggódó nők tehát jobban teszik, ha nem kisbabájukat fosztják meg a szoptatás előnyeitől, hanem inkább azokra a tényezőkre figyelnek, amelyeket ők is befolyásolni tudnak – vagyis abbahagyják a dohányzást, és nem lépik túl a terhesség alatt ajánlott hízás mértékét.