Az Egyesült Államokban évtizedekig higiéniai okokra hivatkozva távolították el a legtöbb fiú csecsemő fitymáját, ám ez a tendencia mára megváltozott. Míg húsz évvel ezelőtt a csecsemők 90 százalékán végezték el a beavatkozást egészségügyi okok miatt (a vallási indokot nem számítva ide), ma ez a szám csupán 60 százalék. A csökkenés oka az, hogy a szülők nagy része szerint a körülmetélés egy orvosilag nem indokolt, idejétmúlt, brutális és fájdalmas dolog.
A fityma megtartása ellen szól, hogy ebben az esetben jóval több figyelmet kell fordítani a tisztálkodásra. A vizelet és ondó – ami kis mennyiségben közösülés nélkül is távozhat a nemi szervből –, illetve az egyéb szennyeződések rendszeres tisztálkodás hiányában fehér, nyákos lerakódást képeznek a fityma alatt. Ez a smegma (szmegma), ami amellett, hogy gusztustalan és büdös, kórokozók melegágya, gyulladás kiváltója is lehet. A pénisz és azon belül a makk alapos – tiszta vízzel való – mindennapos tisztításával ez megelőzhető.
Sokak szerint a higiénia volt az oka annak is, hogy Mózes törvényeiben is szerepel a körülmetélés, ugyanis megfelelő mennyiségű és tisztaságú víz hiányában a sivatagi népeknek, így a zsidóknak sem volt mindig lehetőségük a napi rendszerességű tisztálkodásra.
A nemi úton terjedő fertőzések és a körülmetélés összefüggése sokat vizsgált terület. Több, főleg az AIDS által óriási mértékben érintett Afrikában végzett vizsgálat szerint a körülmetélt férfiak kisebb eséllyel fertőződnek meg HIV-vírussal, ugyanakkor a nők esetében nem csökkenti a fertőzés átadásának veszélyét, ha partnerük körülmetélt.
Más kórokozók, például a nőknél a méhnyakrák kialakulásáért is felelős humán papilloma vírus (HPV) és a genitális herpesz esetében egyelőre ellentmondásosak a kutatási eredmények: egyes vizsgálatok szerint a körülmetélés ezek ellen is véd, mások szerint viszont nem, de a HPV-vel fertőzött körülmetélt férfiak gyorsabban gyógyulnak meg, mint a beavatkozáson át nem esett társaik, ez pedig a velük szexuális kapcsolatban lévő nők megfertőződésének rizikóját is csökkenti.
A beavatkozással kapcsolatos talán legfőbb ellenérv az, hogy negatívan vefolyásolja a makk és a pénisz érzékenységét, mivel a fitymával együtt az abban lévő érzőidegeket is eltávolítják. Annak eldöntése, hogy ez valóban így van-e, csak akkor lehetséges, ha valaki felnőttként, szexuálisan aktívan esik át a beavatkozáson. Műszeres vizsgálatok szerint a pénisz érzékenységét nem nagyon befolyásolja a körülmetélés, önbevalláson alapuló kutatások pedig azt állapították meg, hogy a férfiak többsége szexuális téren nem érez különbséget a műtét után, bár egy dél-koreai felmérés szerint az önkielégítés „hatékonysága” sokaknál rosszabbodhat.
A körülmetéltek malmára hajthatja a vizet, hogy sok nő szerint a fityma nélküli pénisz sokkal könnyebben siklik a vaginában, és több élvezetet is tud okozni. Ezzel szemben áll az a tény, hogy a fityma az erektált nemi szervről teljesen visszahúzódik, ezek alapján tehát a fitymás vagy körülmetélt férfi nemi szerv előnyben részesítése valószínűleg inkább csak egyéni ízlés kérdése.
Egy helyzetben valóban hátrányos lehet a fityma, ez pedig a közösülés utáni időpont, amikor a pénisz kezd összemenni, ám még rajta van az óvszer, amely így könnyebben lecsúszik. Szintén a körülmetélés mellett szól az a kenyai kutatási eredmény is, amely szerint a körülmetélt férfiak ritkábban szenvednek el apróbb baleseteket közösülés közben.
Az újszülöttként körülmetélt kisfiúk számára nagy előny, hogy a fitymaszűkület biztosan soha nem fogja érinteni őket, és a fiús szülők örök dilemmája is tárgytalan, azaz hogy kell-e a fiúbabák fitymáját rendszeresen visszahúzogatni. A fitymaszűkület megoldásaként többnyire a súlyos esetekben kerül sor teljes körülmetélésre, amit minél előbb érdemes elvégeztetni, akár már csecsemőkorban, ugyanis amellett, hogy lehetetlenné teheti a makk tisztán tartását, ha az előbőrt nem lehet róla hátrahúzni, a nemi élet elkezdésekor komoly fájdalmat is képes okozni.