Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A szex sokféle, színes, mint az élet maga – írja Erwin J. Haeberle, világhírű német szexológus. Haeberle elbizakodottnak találja a pszichiátria próbálkozásait a normális és beteges szexualitás elkülönítését illetően, mondván, mindaz normális, amivel nem teszünk kárt sem önmagunkban, sem a másikban. Ezt a véleményt Peter Fiedler, a heidelbergi egyetem pszichológiaprofesszora is osztja. Szerinte minden, ami zárt ajtók mögött történik, magánügy, mindaddig, amíg ez másokat nem zavar, vagy nem okoz sérülést.
A pszichiátriai zavarok amerikai kézikönyvének definíciója szerint parafíliáról, beteges szexuális magatartásbeli eltérésről akkor beszélünk, ha bizonyos szexuális viselkedésformák több mint 6 hónapon át visszatérnek, és az érintett annyira rabjává válik ezeknek, hogy szociális kapcsolatai már nem működnek.
A valóságos vagy képzelt fétisekkel történő önkielégítés sokaknak jótékony hatású módszer, a mindennapos stresszben való lazítás egyik lehetséges eszköze. Legyen az szőrmebunda, hosszúszárú csizma, lakkruha, vizelet vagy izzadság: bármi válhat fétissé. A fétis szó a latin facere (csinálni) igéből és a portugál feitico (varázslat) szóból vezethetők le. Szabad fordításban tehát egyszerűen csak varázslatot csinálunk, ha imádjuk a fekete harisnyákat vagy vonzódunk bizonyos anyagokhoz, és így jutunk szexuális kielégüléshez.
Bizonyos esetekben olyan exkluzív a fétis iránti érdeklődés, hogy a személyek, mint szexuális partnerek egészen háttérbe szorulnak – mondja a német tudós. Ilyenkor átmenetileg a tárgy tölti be a partner szerepét. Haeberle irodalomból vett példával él: Goethe Faustjában a doktor megparancsolja Mefisztónak, hogy hozzon valami kézzelfoghatót, ami a szeretett nőre emlékeztet. Más esetekben a fétis fokozza a személy iránt érzett vonzalmat, így egy bizonyos parfüm, vagy a ma oly divatos piercingek erősítik a vágyat.
A fetisisztáknak Goethe korában aligha nyílt lehetőségük az eszmecserére, ma azonban egy jól célzott webes kereséssel máris a lufifetisiszták fórumán olvashatjuk, ki mit érez, amikor szétpukkant egy luftballont, vagy másutt „felnőtt bébik” igazítanak útba, hol lehet éppen a legjobb cumikat kapni. A téma iránt érdeklődőknek a cikk írója ajánlja „A selyem sikolya” című filmet, ami cizelláltan mutatja be egy francia varrónő selyemhez fűződő különleges és különös viszonyát, ájulásban végződő, extatikus kielégüléseit.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
