
A svédországi Lund Egyetem munkatársai azt feltételezte, hogy azok, akik depressziós személyiségjegyekkel – krónikus melankóliával – rendelkeznek, sokkal nehezebben reagálnak a kezelésre, ha depresszióban is szenvednek. Ezeknek az embereknek ugyanis alapvetően alacsony az önbecsülése, állandóan aggódnak valamiért és elégedetlenek az életükkel.

Maddux szerint a lakosság legalább 13 százalékánál megfigyelhetőek ezek a személyiségjegyek. „Ez nagyon nagy szám, de az eredmények más kanadai és amerikai kutatásokéval is összhangban vannak” – nyilatkozta. Azok közül, akik pszichológushoz fordulnak segítségért, mert depressziósak, 44 százalékuk eleve ilyen személyiségjegyekkel is bír.
Tanulmányából azonban kiderült, hogy az ilyen, alapvetően depresszióra hajlamos személyeknek is van segítség: a kognitív viselkedésterápia és a pszichodinamikus terápia hatásos kezelésnek bizonyult. Bár ezeknek a kezeléseknek a hatása nem hosszú távú, Maddux szerint jó hatással van a páciensekre. A kutató szerint a következő lépcső, hogy más a depressziót befolyásoló faktort is tanulmányozzon, mint például a biológia, a gyermekkor vagy az átélt traumák.