Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A cukor (és az édességek) sajnos nem mindenki számára élvezhetők maradéktalanul, Magyarországon is rengeteg ember szenved diabéteszben. A cukorbetegség fő jellemzője, hogy a betegnél a vércukorszint szabályozása rosszul működik.
A betegségnek két fő típusát különböztetjük meg. Az 1-es típusú (inzulindependens diabetes mellitus, IDDM), mindenképpen inzulinkezelésre szorul, mivel a betegségnek ebben a formájában a hasnyálmirigy nem termel inzulint. A 2-es típusú (neminzulin dependens diabetes mellitus, NIDDM), diabéresz az inzulintermelés renyheségével, és a szöveteknek az elválasztott inzulinnal szembeni rezisztenciájával függ össze. Ez utóbbi típus sokkal gyakoribb, ezen betegek alkotják a diabéteszes esetek mintegy 90 százalékát, és az egészségtelen életmódnak köszönhetően számuk egyre nő.
A 2-es típusú cukorbetegségben étkezések után hiányzik a hasnyálmirigy ún. fő jellemzője, hogy étkezéskor időben bocsásson ki inzulint. Ez a gyors és korai inzulinválasz a szervezet első védekező mechanizmusa az étkezés közbeni veszélyes vércukorcsúcsok ellen. Mivel hiányzik ez a reakció, a vérben felhalmozódott fölös cukor (glukóz) nem tud elég gyorsan lebomlani, kialakítva ezzel az étkezés közbeni vércukorszintcsúcsot. Hosszútávon a magas vércukorszint mérgező hatású, ahogy öregszik az ember, a sejtek inzulintermelő képessége is romlik. Ez utóbbi kialakulásához nagyban hozzájárul a modern és egészségtelen életvitel, a csökkent fizikai aktivitás és az elhízás.
Ami miatt érdemes erről beszélni, annak oka az, hogy a jelenség legveszélyesebbé a folyamatos jellegű étkezés, nassolás esetében válik, mivel ilyenkor a több órás lecsillapulási idő miatt állandósul a vércukorcsúcs. Ez különösen igaz akkor, ha a nassolt étel magas cukortartalmú, például: szaloncukor, csokoládé, bejgli vagy egyéb karácsonyi sütemény.
A 2-es típusú cukorbetegségről a közhit tévesen azt tartja, hogy ez a cukorbetegség ún. "enyhébb, kevésbé veszélyes" formája. A 2-es típusú diabétesz azonban a vezető halálokok egyike, az étkezés közben kialakult vércukorcsúcsok pedig a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának, valamint az ebből adódó elhalálozásnak egyik legfontosabb kockázati tényezője.
Kutatások kimutatták, hogy 3-4 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg szívbetegségben azon betegek, akiknél kialakul az étkezések utáni vércukorcsúcs, mint a normál vércukorszinttel rendelkezők. Ebben szerepet játszik a tünetegyüttes gyakorisága – 40 év felett minden hetedik ember érintett, és az a tény, hogy a magas vércukorcsúcsokat általában későn fedezik fel.
A vércukorcsúcsokra gyakran nem is derül fény
Nagyon fontos tudni, hogy az étkezési vércukorcsúcsok nem diagnosztizálhatók a reggeli éhgyomori vércukorszintmérés alapján (ami az egyik legáltalánosabb diagnosztikai eljárás), hanem 75 g glükóz elfogyasztása után egy kétórás vércukorszint-ellenőrzést igényel. Ez a későbbi ellenőrzés az orális glükóztolerancia teszt (OGTT). Nem véletlen, hogy sok kettes típusú diabéteszes beteg létezik, akiknek jelentős vércukorszintcsúcsát a betegség jelentkezése után csak 1-2 évvel diagnosztizálják.
A vércukorszintet általában úgy mérik, hogy megvizsgálják, mennyi a vérplazmában a glükóz koncentrációja. Étkezés utáni vércukorcsúcsról akkor beszélhetünk, amikor a 2 órás vércukorszint meghaladja a 7,8 mmol/l értéket.
A vércukorcsúcs kezelésekor a betegeket nagyobb fizikai aktivitásra ösztönzik, elsősorban azért, hogy visszatérjen normális testsúlyuk, illetve egészséges, kiegyensúlyozott étrendet írnak elő számukra. Legtöbbjüknek nincs szüksége gyógyszeres kezelésre, mivel az életmód-változtatás önmagában is nagyon hatékony. Kutatások kimutatták, hogy a testsúlycsökkenés, az egészséges étkezés és a testmozgás csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulását.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
