Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Gyakori kép decemberben, de még akár a következő év elején is, hogy a gyerekszoba ablaka még mindig csokimikulásoktól roskadozik. Sejtésünk szerint a gyerekek többnyire nem spórolásból hagyják meg az édességeket, hanem mert a boltban kapható csokifigurák egy része egyszerűen rossz ízű. Természetesen nem minden szülő, nagyszülő engedheti meg magának, hogy drágább, jó minőségű édességet vásároljon gyermekének, de az is tény, hogy az olcsó, ám kidobott csoki még drágább. Mit válasszunk, hogy biztosan ne kerüljön a szemétbe?
A termék minőségét legkönnyebben az összetevők listájának szemrevételezésével tudjuk megítélni. A valódi csokoládé legalább 35%-ban tartalmaz szárazanyagot, amiből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó szárazanyag. Ezzel szemben a kakaós bevonó – más néven bevonómassza, tejbevonó – alacsonyabb kakaótartalmú, és kakaóvaj is kevesebb van benne, amit növényi olajjal pótolnak. Mindez sokat levon a belőle készült termékek értékéből: kevésbé csokiízűek, a színük is halványabb, arról már nem is beszélve, hogy az egészségünk szempontjából hasznos anyagokból is kevesebb van bennük.
Ha tehát nem akarunk melléfogni, ne vásároljunk bevonómasszából készült édességet, csak olyat, amelynek megnevezésében valóban szerepel a csokoládé szó. Figyeljünk a kakaótartalomra is: legyen legalább 30%-os, de minél magasabb ez az érték, annál jobb minőségű a csokoládé. 50-70%-os kakaótartalmúból nehéz rosszat találni.
Fontos az is, hogy az összetevők és a termék pontos neve mellett a lejárati dátuma, és a forgalmazó vagy gyártó neve, címe is szerepeljen a címkén.
A csokoládéfigurák magyarországi története az 1920-as évek-re vezethető vissza: Gerbeaud és Hauer ekkor formáltak először csokoládéból figurát. Ezek az édességek még kézzel készültek, belül üreges bádogformák segítségével. A csokimikulás gyártása lényegében ma is változatlan, de az egyes lépéseket mára gépesítették – kivéve a festett figuráknál, ezeket ugyanis ma is kézzel készítik.
Elsőként a csokoládémasszát felmelegítik, majd megfelelő hőmérsékletre lehűtik. Ez az ún. temperálás, amire azért van szükség, hogy a kakaóvaj ki tudjon kristályosodni – ettől lesz a kész csoki fényes és roppanós, és emiatt válik el könnyen a formától. A masszát ezután visszamelegítik, és a belül üreges, mikulás, csizma vagy krampusz alakú formába töltik, majd megforgatják – ez az ún. bolygatás –, így a csokoládé egyenletesen szétterül a forma minden részén. A figurákat eközben tovább hűtik, majd ún. hűtőalagúton haladnak keresztül, ezután pedig már könnyedén ki lehet őket pattintani a formából.
A festett figurák készítése némileg bonyolultabb. Ezeknél első lépésben a díszítést – például a mikulás fehér szakállát – viszik fel ecset segítségével a nyitott forma belsejébe fehér vagy étcsokoládéból. A forma kiöntése és bolygatása már megegyezik a fentiekkel.
Érdekesség, hogy a csokimikulás-gyártás egyik legnehezebb része a csomagolás – aki látott már a szemét az állánál hordó figurát, az tisztában lehet ezzel. Nem egyszerű ugyanis megoldani, hogy a sztaniol egyenletesen rásimuljon a bonyolult formájú csokoládéra, ezért sokszor a gépi csomagolás után még kézzel is rásimítják a csomagolás azt a figurára.
Az alapanyag pedig a gyártást is befolyásolja: a csokoládé sokkal nehezebben kezelhető, mint a bevonómassza, utóbbi ugyanis nem igényel temperálást, a valódi csokoládé készítéséhez viszont állandóan megfelelő hőmérsékleten kell tartani a csokoládémasszát – a jó csoki részben ezért is drágább.
Nézze meg, hogyan készül a festett figurás csokoládé:
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
