Véralvadásgátló alkalmazása tüdőembólia után

Bár a francia kutatók hozzátették, még nem egyértelmű, hogy a véralvadásgátlót pontosan meddig kell szedni, hiszen a használat felfüggesztését követően a hatása gyorsan elmarad. A tüdőben lévő vérrög esetén tüdőembóliáról beszélünk – magyarázta egy amerikai szakértő, Dr. Richard Hayes. „Tüdőembólia esetén a tüdőbe vezető érben van vérrög, ami általában a lábszár vagy a comb vénáiból származik.” – mondta Hayes, a New York-i Lenox Health kardiológusa. A vérrögök egy része mélyvénás trombózisból (DVT) származik, amit „turistaosztály szindrómának” is szoktak nevezni, mivel hosszú ideig tartó repülőút alatt is kialakulhat.

Sok esetben a vérrög kialakulásának van valami pontos oka, például a sokáig tartó fekvés, az elhízás vagy egy korábbi műtét, más esetekben viszont úgy tűnik, hogy a vérrög minden különösebb ok nélkül alakul ki. „Az utóbbi esetekben nagyobb a kiújulás esélye.” – nyilatkozta Hayes, aki nem vett részt a vizsgálatban. A kérdés az, hogy ezeknél a betegeknél meddig kell szedni a véralvadásgátlót ahhoz, hogy egy következő vérrög kialakulását megelőzzük. A kérdés megválaszolására a Dr. Francis Couturaud által vezetett francia munkacsoport 371 olyan felnőtt beteget vizsgált, akiknél korábban olyan tüdőembólia alakult ki, aminek hátterében kiváltó tényező nem igazolódott. Valamennyi beteg hat hónapig kapott K-vitamin-antagonista warfarin kezelést, véralvadásgátlás céljából. A kezelés első hat hónapját követően a betegek egy része további 18 hónapig részesült warfarin kezelésben, a páciensek másik csoportja viszont placebót kapott. A warfarin hosszútávú alkalmazása úgy tűnik, hogy előnyt jelentett a betegek számára, ugyanis a betegek csak 3%-ánál alakult ki újabb vérrög vagy lépett fel súlyos vérzés, ezzel szemben a placebo csoportban ez az érték 13,5% volt. Couturaud munkacsoportjának eredményei alapján ez azt jelenti, hogy a warfarin szedése 78%-kal csökkentette a kockázatot. Ugyanakkor warfarin kezelés felfüggesztése után ez a jótékony hatás gyorsan eltűnt. A kutatás eredményeit a szerzők az American Medical Association című folyóirat júliusi számában tették közzé.

A kutatók elmondták, hogy az eredmények alapján úgy tűnik, ezeknek a betegeknek hosszú ideig kell szedniük a véralvadásgátlót az újabb tüdőembólia kialakulásának megelőzésére. „Az, hogy ez hosszútávú K-vitamin-antagonista kezelést, esetleg más véralvadásgátló vagy aszpirin szedését jelenti, esetleg a terápia a beteg rizikótényezőihez igazítható, még további vizsgálatot igényel.” Hayes szerint a vizsgálat alapján ezeknek a betegeknek igen hosszútávú véralvadásgátló kezelésre van szükségük. „Az üzenet tehát a következő: azoknál a betegeknél, akiknél tüdőembólia alakult ki, minden nyilvánvaló ok nélkül, körülbelül 20% a kiújulás esélye. Bár azt nem tudjuk, hogy a kockázat meddig emelkedhet.” Hayes szerint a francia tanulmány megerősítette, hogy ezeknek a betegeknek egy életen át warfarint vagy esetleg újabb vérhígító készítményt kellene szedniük. Dr. Joseph Mathew, a Mineola-i Winthrop Egyetemi Kórház légúti ellátásért felelős orvosa Dr. Hayesszel egyetértésben elmondta, hogy „a vizsgálat azt sugallja, hogy azoknál a betegeknél, akiknél ismert ok nélkül alakult ki tüdőembólia, életük végéig véralvadásgátlót kellene szedniük, és ezzel kapcsolatban a beteg és az orvos között kialakuló hosszabb mérlegelést követően érdemes döntést hozni.”

Ossza meg:

Kövessen minket: