![](/themes/vital_theme/images/ferdevonal_zold.gif)
Orrpolipnak nevezzük az orr melléküregeit bélelő nyálkahártya jóindulatú megvastagodásait, melyek kiboltosulva növekednek, gyakran a melléküregből magába az orrüregbe nyúlnak be, ahol vékonyabb nyélen lógó, hosszúkás, vizenyős állományú képletként láthatók. Igen nagyra nőhetnek, olykor mindkét orrfelet öntvényszerűen kitöltik, ezáltal orrlégzési akadályt képeznek.
![orrpolip orrpolip](https://vital.hu/files/images/i_orrpolip.jpg)
Elhanyagolt esetben az orrnyíláson át is kikandikálhatnak, máskor hátrafelé, a garat felső részébe lóghat le egy-egy nagyobb, hosszú nyelű polip. Régi megfigyelés, hogy nem maga az orrüreget bélelő nyálkahártya, hanem elsősorban az orrmelléküregek nyálkahártyabélése hajlamos a polipózus degenerációra, elfajulásra.
A betegség létrejöttének pontos mechanizmusát nem ismerjük. Feltehetően több tényező játszik szerepet, elsősorban az allergia és a krónikus gyulladás említhető. Régebben az orrpolipos betegek többségénél feltételezték az allergiás eredetet, mivel a tünetek egy része, a híg, vízszerű orrfolyás, a polipok vizenyős, ödémás külleme klinikailag hasonlóságot mutat az allergiás náthában szenvedők állapotával. Korszerű allergológiai tesztekkel azonban az orrpolipos betegeknek csupán 25%-ában mutatható ki allergiás mechanizmus.
A betegek jelentős részében krónikus melléküreg-gyulladás jelei is megtalálhatók. Leggyakrabban a rostasejteknek nevezett kicsiny melléküregek idült gyulladása szolgálhat a polipozitás-betegség alapjául. Az anatómiai viszonyokból következően a rostasejtek állapota, szellőzési körülményei jelentősen befolyásolják a többi orrmelléküreg szellőzését, az üregekben termelődött váladék ürülését.
Több kutató feltételezése szerint a polipozitás kialakulásában szerepet játszik az, hogy a gyulladt, megduzzadt nyálkahártyafelszínek érintkezésbe kerülnek egymással. Ezeken a kontaktpontokon felbolydul a csillószőrös nyálkahártya finoman szabályozott nyálkatovábbító funkciója, és hosszabb távon ez segíti elő a betegség kialakulását.
A már kialakult, orrlégzési akadályt képező polipozitás kezelése alapvetően műtéti. Gyógyszeres kezeléssel, például szteroidhormonok adásával az esetek egy részében a polipok átmenetileg, részlegesen visszafejleszthetők, de a szükséges hormonadag tartós alkalmazása a jelentős mellékhatások miatt nem kivitelezhető. Ezért a szteroidokat (elsősorban fel nem szívódó orrspray formájában) általában a műtéti kezelés kiegészítésére, a már operált beteg utókezelésére használjuk. Igazolt allergiás eredet esetén, amennyiben lehetséges, az allergén kiküszöbölése indokolt.
Az utóbbi évtizedben a műtéti kezelés forradalmi változásokon ment keresztül. Néhány évtizeddel ezelőtt a fül-orr-gégészek csupán a polipózus szövet fő tömegének eltávolítására vállalkoztak, ezáltal szabaddá tették az orrlégzés számára az orrüreget. A melléküregek nyálkahártyájának degenerációs elváltozásait visszafordíthatatlannak tartották, ezért általában az üreget szélesen feltáró, nagy műtéttel a nyálkahártya maradéktalan eltávolítására törekedtek. A melléküregek élettanának pontos megismerése, a melléküreg-sebészeti endoszkópok elterjedése azonban döntő változást hozott a műtéti elvek terén.
Ma már a korábban "vakon" végzett műtétek helyett endoszkóp segítségével lépésről lépésre kontrollált beavatkozások történnek. Lényegesen csökkent a valaha gyakoribb, sokszor külső feltárást igénylő, radikális műtétek száma. Még a régebben visszafordíthatatlan mértékűnek tartott arcüregi polipozitás is gyakran visszafejlődik a funkcionális elvek alapján végzett műtét után. A pontos diagnózishoz és a megfelelő műtét megtervezéséhez az arckoponyáról és az orrmelléküregről készült korszerű komputertomográfiai (CT) felvételek vannak segítségünkre.
Az orrpolipozitás az esetek egy részében még a leggondosabb kezelés mellett is hajlamos a kiújulásra. Ezek a betegek sajnos néhány évenként megismételt műtétre szorulnak. A korszerű műtéti technika és a kiegészítő gyógyszeres utókezelés mellett azonban az ilyen makacs esetek részaránya, valamint kiújulási frekvenciája jelentősen csökkent.
Dr. Rezek Ödön
fül-orr-gégész szakorvos