Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Testünk kalciumtartalmának 99%-a a csontozatban és a fogakban helyezkedik el, így vázrendszerük szilárdságát teremti meg, és táplálkozásunk első részfolyamatát, a rágást teszi lehetővé. Az összes kalcium kb. 1%-a található a sejten kívüli folyadékban és a sejteken belül, ahol is számos alapvető életfolyamatban játszik szerepet, így például az izom-összehúzódásban, az ingerületvezetésben, az enzimfolyamatok szabályozásában, hormonok kiválasztásában és hatásában, véralvadási faktorok aktivitásában, sejten belüli információ továbbításában.
A vér kalciumszintjének fenntartása részben függ a táplálékkal felvett kalciumtól (kb. 0,5-1 g), a kalcium gyomorbél rendszeri felszívódásától, a vizelettel történő kiválasztástól, a fő szabályozó hormonok működésétől; emellett szinte minden egyéb hormon is befolyásolja a kalciumszintet (például növekedési hormon, mellékvesekéreg-hormon stb. A vér kalciumszintjének legfőbb megtartója a csontok kalciumrezervoárja.
A felnőttek számára átlagosan napi 800 mg kalciumfogyasztás javasolt, terhesség alatt és a szoptatás időszakában napi 1200 mg. Gyermekeknek egységnyi testtömegre számítva 2-4-szer annyi kalciumra van szükségük, mint a felnőtteknek, mivel a csontok növekedéséhez jelentős kalciummennyiség szükséges. Legjobb kalciumforrások: a tej és tejtermékek (sajtok, joghurtok, tejföl), a leveles zöldségek (például sóska, spenót stb.), a dió, a szardínia.
A kalcium felszívódása a nyombélben a legjobb, de az alsóbb vékonybélszakaszok nagyobb hossza és az tranzit időviszonyok miatt (az az idő, amelyet a táplálék a bélben tölt) a kalcium jelentős része mégis innen szívódik fel. A táplálékkal elfogyasztott kalciumból felnőttekben kb. 15-30% hasznosul, a többi kiürül a széklettel.
A hatékony kalciumfelszívódás alapvető feltétele a D-vitamin. Nagy mennyiségű oxalát (pl. sóska, rebarbara), fitát és élelmi rost (pl. korpa) gátolja a felszívódást, zsírfelszívódási zavarokban a szabaddá váló zsírsavak kalciumszappant képeznek, így akadályozzák a kalcium felhasználódását. A felszívódás a foszfát mennyiségétől is függ.
A felesleges kalcium a vesén keresztül választódik ki; a filtrált mennyiség kb. 99%-a visszaszívódik a vesetubulusokban. Mivel itt közös a nátrium- és a kalciumcsatorna, a nátriumterhelés (például konyhasófogyasztás) fokozza a kalcium kiürülését a szervezetből. A vizelet kalciumtartalmát növeli a nagy mennyiségű szénhidrátfogyasztás, a foszfáthiány, a nagy fehérje- és magnéziumfogyasztás, illetve bizonyos hormonok.
Szinte minden hormon befolyásolja a kalcium-anyagcserét, ezért fontos ellenőrizni hormonbetegségekben a vér kalcium- és foszforszintjét, illetve a csontrendszer állapotát (a csontritkulás miatt). Legfőbb szabályozói azonban a pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja, amely például a pajzsmirigy rosszindulatú daganatában termelődhet túlzott mértékben, továbbá a parathormon (ez a mellékpajzsmirigy-daganatokban szaporodhat fel), illetve a D-vitamin.
Két fő irányban nyilvánulhatnak meg a kalcium-anyagcsere zavarai.
• Alacsony kalciumszint alakul ki.
Ennek okai
- kevesebb kalciumbevitel a táplálkozással, illetve felszívódási zavar miatt (például D-vitamin-hiányban vagy olyan bélbetegségekben, amelyek rossz felszívódással járnak, valamint bélműtétek után),
- fokozott kalciumvesztés (például alkoholistáknál, krónikus veseelégtelenségben vagy vízhajtó gyógyszer szedésekor),
- hormonbetegségekben (klasszikus példa, amikor pajzsmirigyműtét során véletlenül a mellékpajzsmirigyet is eltávolítják),
- egyéb okok miatt (például a vérfehérje csökkenésekor)
Tünetei: az idegi ingerlékenység nő, izomrángások, görcsök, arc- és kézzsibbadás, ún. tetániás roham alakul ki légúti görcs, légúti elzáródás, szívritmuszavarok, szívelégtelenség jelentkezik, amelyek az életet is veszélyeztetik.
• Magas kalciumszint alakul ki.
Okai:
- fokozott kalciumbevitel vagy felszívódás (például gyógyszerformában, illetve D- vagy A-vitamin túladagolás),
- hormonbetegségekben (például mellékpajzsmirigy-daganatokban),
- egyéb rosszindulatú daganatos betegségekben, főleg a csontáttétet képzőkben stb.
Tünetei: Fokozódik a szomjúságérzés, nagy mennyiségű vizelet képződik, gyengeség, étvágytalanság, hányinger, hányás, pszichés tünetek alakulnak ki. Gyakori a vesekőképződés és a lágy részek meszesedése, de hirtelen szívmegállás is jelentkezhet.
A kalciumszint csökkenése vagy emelkedése káros hatással van a szervezetre. A kalcium-anyagcsere felborulásakor leggyakrabban az alábbi betegségekre kell gondolni: hormonbetegségek, gyomor- és bélbetegségek, vesebetegségek, vesekő, csontritkulás, daganatok.
A normális kalcium-anyagcsere fenntartása érdekében táplálkozzunk egészségesen, fogyasszunk megfelelő mennyiségű tejet és tejtermékeket, felszívódási zavarokban pótoljuk a kalciumot, fogyasszunk elegendő folyadékot (ami a jó vesefunkció megőrzéséhez szükséges), mozogjunk sokat, legyünk napon (a megfelelő D-vitamin képzés érdekében).
Rendszeresen ellenőrizzük egészségi állapotunkat, amelyet háziorvosunkkal beszéljünk is meg. Vérvétel során ellenőriztessük a vér kalcium- és foszforszintjeit, a vesefunkciókat, a nátrium- és káliumszinteket, a vérfehérjét és a vércukrot. Szükség, illetve panaszok esetén készülhet a gerincről röntgenvizsgálat, és a csontsűrűség korszerű ellenőrzésére is van mód. Orvossal történt megbeszélés nélkül ne fogyasszunk kalciumtartalmú gyógyszereket!
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
