A Shawn Green és Daphne Bavelier által végzett kísérletek során olyan kísérleti alanyok teszteltek, akik vagy nagyon sokat vagy nagyon keveset játszanak ilyen játékokkal. A tesztek azt vizsgálták, hogy a játékrutin tekintetében nagy eltéréseket mutató két csoport milyen hatásfokkal értelmez bonyolult jeleneteket, illetve miképpen birkóznak meg a képeken található zavaró tényezőkkel.
A két csoport eredménye nagyon eltérő volt a profi játékosok nem csupán gyorsabban, de jóval kisebb hibaszázalékkal ismerték fel a képernyőkön felbukkanó egymással összepárosítandó formákat és színeket. A különbség a tesztek bonyolultságával arányosan nőtt.
Annak igazolására, hogy az eltérő teszteredmények a videojátékok képességfejlesztő hatásának tudhatok be, a tudósok egy másik kísérletet is elvégeztek. A tesztalanyokat ismét két csoportra osztották. Az egyik csoport 10 napig napi 1 órában az említett lövöldözős játékkal játszott, míg a másik csoport tagjai ez idő alatt logikai játékokkal foglalkoztak. A 10 nap elteltével ismét megvizsgálták a két csoport térlátásbéli, valamint vizuális koncentrációs képességeit. Az eredmények igazolták a kutatók várakozásait, a logikai játékokat játszó csoport messze a lövöldözős csoport alatt teljesített.
Mindez a tudósok szerint azt támasztja alá, hogy az emberek vizuális képességei egy számítógéppel generált 3 dimenziós vizuális környezettel meglehetősen gyorsan és nagy hatékonysággal fejleszthetők, feltéve persze, hogy az ember kellőképpen motivált arra, hogy egy ilyen környezetben a felmerülő számos különböző problémával egyszerre küzdjön meg. Reméljük, hogy nem csupán a virtuális lövöldözés bír ilyen motivációs hatással.