Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Semmelweis 1865 augusztusában halt meg vérmérgezésben Megrázó, hogy pont ő, aki annyit tett a fertőzés okainak felderítéséért, épp abban a betegségben hal meg, amiért életét áldozta. A tragédia azonban nemcsak ez, hanem hogy halálával az általa hirdetett tan is feledésbe merült, az aszepszis elvét egy évtized múlva újra fel kellett fedezni.
Ennek oka főként betegségében keresendő, Semmelweis ugyanis paralízis progresszívában szenvedett. A kór előzményei már a 60-62-es években jelentkeztek, az Aetiológia írása idején. Betegségére vezethető vissza, hogy tudományos vitairataiban nem vette észre azokat az új elméleteket és eredményeket, amelyek az ő teóriáját igazolták. Sőt, még saját újabb felfedezéseit sem említette. Ha nem szenvedett volna paralízisben, a zseniális és igen művelt Semmelweis valószínűleg továbblépett volna az általa megkezdett úton, és ebben az esetben a világ nem Listert ünnepelné az aszepszis-antiszepszis felfedezőjeként.
Ismeretes, hogy a paralízis tüneteinek első fellépése után egy hosszabb, viszonylag nyugalmas időszak következik, ami még lehetővé teszi a mindennapos feladatok ellátását. Ez az időszak Semmelweis életében a könyve megírása és 1865 nyara közötti időszak. A külvilág továbbra is egészségesnek, bár kissé ingerlékenynek látta ebben az időben, ám a szakértő szemnek feltűnt volna, hogy a látszat mögött a személyiség teljes átalakulása megy végbe. Még fizikuma is átalakult, rövid három év alatt közel 15 évet öregedett. A kór elhatalmasodott rajta, s végül barátai és családja úgy döntöttek, hogy kórházi kezelésre van szüksége. A bécsi elmegyógyintézetbe szállítónak, ahonnan már soha többé nem távozhatott.
Semmelweisnek a paralízis kialakulásához valamikor vérbajjal kellett fertőződnie, amit nemcsak szexuális úton kaphatott meg. Ez idő tájt a szülészek és nőorvosok puszta kézzel vizsgálták pácienseiket, s elég volt egy apró, észrevehetetlen sérülés ahhoz, hogy egy fertőzött örömlánytól az orvos is elkapja a kórt.
Mint említettük, Semmelweis vérmérgezésben halt meg, s már kórházba kerülésekor fertőzött volt. Hogy ujja pontosan hol sérült meg, az nem ismeretes, Semmelweis maga sem tulajdonított neki jelentőséget, ami magyarázható azzal is, hogy paralízise folytán nem érzett fájdalmat. Az ismeretlen eredetű szúrás a jobb keze középső ujján érte, és meglehetősen mély sérülést okozóit. A gennyesedés a csontot és a környező területeket fertőzte, de betokosodott, és így nem terjedi tovább. A tragédia az elmegyógyintézetben következett be. Az ápolók egy dulakodás alkalmával akaratlanul szétroppantották a gennyes gócot, aminek következtében a fertőzés a vérerek útján az egész testben szétterjedt. Semmelweis, az anyák megmentője néhány nap múlva általános vérmérgezésben halt meg.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
