Az Észak-Amerikában őshonos növény a XVII. században került Európába, és több néven is emlegetik: topinambur, jeruzsálemi articsóka, Helianthus tuberosus l. Gumói változatosak, a halványtól a vörösesbarnáig terjedő árnyalatúak, dióízűek.
Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban; párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat; kitűnő turmixital naranccsal, citrommal, mézzel, almával; vagy köretként csicsókalepényt készíthetünk kelbimbóhoz, csirkéhez.
A csicsóka gumója a növény szénhidráttartalmának hordozója, raktározója: a polifruktozán inulinból 15–20%-ot tartalmaz, amely feldolgozva 96%-ban gyümölcscukorrá bontódik és ez napi 30–80 grammig inzulin nélkül is hasznosul. Ugyanakkor a burgonyagumó szénhidrátja a szervezetben teljes egészében szőlőcukorrá esik szét, amelynek minden grammja inzulint igényel.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja a benne levő tápanyagok értékesítését, felszívódását, fokozza laktató hatását és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin, B1–B2-vitamin, niacin- és C-vitamintartalma. Életfontosságú aminosavként lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin (makkcukor).
A csicsókagumó fogyasztása azért is előnyös a mai, elhízáson alapuló népbetegségek megelőzésében, mert az inulin molekulahosszúsága miatt nem reszorbeálódik, emberben pedig (az inulináz enzim hiánya miatt) nem bontódik és legfeljebb a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni. Így az inulin az emberi táplálkozásban csak ballasztanyagként jön számításba és fogyaszt. A burgonya mellett és helyett mind a népélelmezésben, mind az elhízottak és cukorbetegek diétájában felhasználható és hasznosítható, sőt e betegek még többet is fogyaszthatnak belőle.
A csicsóka és csicsókakészítmények fogyasztása a fruktóz élettani előnyei miatt kiemelendő:
• a fruktóz nagyobb édesítőereje kisebb energiabevitellel is segíti a szervezet felerősödését,
• lassabban szívódik fel a glükóznál, így a vércukorértékeket stabilizálja,
• napi 30–80 g fruktóz inzulin nélkül is beépül az anyagcserébe,
• fokozottabb trigliceridképződést segítő hatása a vér szabad zsírsavtartalmának csökkenésével járhat együtt. Ezzel a triglicerid-értékek javulnak, amely kedvező szív- és érrendszeri hatást eredményez.
Cukorbetegeknél inzulint takarít meg, csökkenti a vércukor-ingadozásokat, segíti a cukoranyagcserét a máj könnyebb glikogénképzésével, ezáltal javítja a máj méregtelenítő és anyagcsere-funkcióját.
A zsíranyagcsere-paramétereket tekintve a vér összkoleszterinszintjén belül az érvédő HDL-koleszterinértékek egyértelműen emelkednek a fruktóz hatására. A rendszeres csicsókafogyasztással csökkenthető a vér húgysavszintje, így a túltáplálkozásból eredő elhízás, köszvény, vesekő, hipertónia, szívkoszorúér-betegségek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű táplálékunk a csicsóka és az abból készült termékek.
Összegezve: a csicsóka egy burgonyaszerű zöldségnövény, amelynek a föld feletti része a napraforgóhoz hasonlít. Nincs benne annyi keményítő, mint a burgonyában, ezért igen alkalmas lékészítésre. A nem keményítő típusú szénhidrátok és az inulin miatt a holisztikus felfogású gyógyításban is a csicsókát a diabetikus, a hipoglikémiás és a testsúlycsökkentő diéták nélkülözhetetlen részeként ajánlják. Ez a zöldségféle csökkenti az édesség utáni vágyat és a fáradtságérzetnek is kitűnő ellenszere.
A csicsóka felszedése ősszel kezdődik, gyakorlatilag egész évben fogyasztható zöldségféle. A tavaszi felszedésű csicsóka fruktóztartalma kismértékben alacsonyabb, de egészségmegőrző tulajdonságai miatt így is értékes élelmi anyag. Sajnálatos, hogy a csicsóka ipari feldolgozása csicsókasűrítménnyé (mint természetes édesítőszerré) megszűnt, pedig termesztése kedvezőtlenebb adottságú talajokon is gazdaságosan megoldható.
élelmiszerkémia-doktor,
táplálkozás-biokémikus