Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Ezzel párhuzamos jelenség, hogy a heveny fertőző megbetegedések gyakorisága az emberiség történek korábbi időszakaihoz mérten jelentősen csökkent, nem utolsó sorban a tömeges oltások gyakorlata miatt. A betegségek dinamikájának elemzése közelebb hozhat bennünket annak megértéséhez, hogy miért oly gyakori, oly emblematikus mai kultúrvilágunkban az allergiás kórképek egyre többeket érintő problémája.
Akut gyulladások esetén a szervezet egyszeri heves kísérletet tesz idegen élőlények (kórokozók) vagy idegen testek eltávolítására, aminek során a lezajló betegségi folyamat alatt fokozódik a védekezőképesség és erősödik szervezeti szinten az integritás. Amennyiben azonban ez az időről időre szükséges funkcionális reagálás a környezeti ingerekre elmarad, illetve gátlást szenved, akkor ellenhatásként kialakul a szerrezet fokozott érzékenysége a külvilág bizonyos, gyakran kis koncentrációjú anyagaival szemben, azaz allergiás fogékonyság jön létre.
A szervezet hibás működése következtében az intenzív és fel nem dolgozott érzékszervi ingereket, a különböző természetes és szintetikus anyagokat illetően fokozódik a saját és a nem saját felismerésének gyengesége. Az akut gyulladásos folyamatoktól az allergiás kórképekig a betegségi dinamika krónikussá válása figyelhető meg, és a folyamat kívülről befelé irányul, ezért terápiás szempontból nehezebben is kezelhető. Gyakran megfigyelhető jelenség, hogy az allergiás betegségi folyamat először a bőrön jelenik meg, majd a felső légutak és a szem nyálkahártyáit érinti, illetve súlyosabb esetekben belső szinteken, asztmatikus formát öltve mutatkozik meg.
Az allergiás nátha heveny, szezonális formája a szénanátha, míg ismeretes az egész éven át tartó (perenniális) kórforma is. A szénanátha a legelterjedtebb az összes allergiás megbetegedés közül, előfordulási gyakorisága Európában 10-15%-os, leggyakoribb megjelenési időszaka a kamaszkorra (10-20 éves kor közé) esik. Jellemző az allergiás nátha megjelenési formáira a szezonálisan (pollenszezonban) vagy egész évben fennálló tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, túlzott nyálkatermelődés, orr, torokés szemviszketés, gyakori a kötőhártyagyulladás, a torokgyulladás. A szénanátha tüneteit általában a levegőben terjedő pollenek, tavasszal a fák, nyáron és ősszel a fűfélék és a gyomnövények pollenjei váltják ki.
A szénanátha legelterjedtebb kezelési módszerei közé tartoznak a kémiai gyógyszerek, melyek elsődlegesen a betegség sejtszinten történő kifejlődését gátolják, például a váladékképződést, a gyulladáskeltő és hörgőszűkületet kiváltó mediátoranyagok receptorokhoz kötődését akadályozzák meg.
Mint alternatív megoldás, homeopátiás oldalról megközelítve fontos hangsúlyozni, hogy itt (is) egyénenként eltérő jellegzetességű problémáról van szó: a felső légutak és a szem nyálkahártyája fokozottan érzékeny a levegő összetételének változásaira, különös tekintettel a levegőben keringő szennyező anyagokra, illetve az idegen természetű fehérjeanyagokra. A hiba alapvetően a beteg személy védekezőrendszerében keresendő, mivel az túlságosan hevesen reagál a környezeti ingerekre, amelyek elkerülése legtöbbször nagy nehézséggel jár.
Túlságosan leegyszerűsítő és egyoldalú megközelítés az a nézet, miszerint elég kiirtani bizonyos növényeket, és a probléma ezzel megoldást nyer. A betegség kezelése során komplex módon kell a problémát megközelíteni, vagyis a lehetőségekhez mérten törekedni kell a kiváltó tényező elkerülésére, illetve olyan kíméletes és hatékony gyógyszerezés folytatására, amellyel kiváló terápiás eredményesség és gyakorlatilag teljes mellékhatásmentesség érhető el.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
