Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
BBPV – a fej helyzetváltoztatásával összefüggő forgó szédülés
Az angol benign paroxysmal positional vertigo kifejezésből kialakított betűszó, a BBPV egy igen gyakori szédüléstípusra utal. Ez a jóindulatú, rohamokban jelentkező, a fej helyzet változtatásával összefüggő, forgó jellegű szédülés azért alakulhat ki, mert a belső fülben található apró mészkőkristályok valamiért elmozdulnak a helyükről és a folyadéktérben elúsznak a három pár félkörös ívjárat valamelyikébe (leggyakrabban az hátsó ívjáratba).
Kérdés tehát az, mi okozhatja a kristályok elvándorlását? Ennek számos oka lehet a fej kisebb sérülésétől, a belsőfül vírusos gyulladása (labyrinthitis) át a nyak ultrahangos kezeléséig bármi, ami valamiféle traumát jelent a belső fül számára. A teendőket a diagnózis meghatározza, az ok feltételezése nem változtat rajta.
Mikor és hogyan jelentkezik a szédülés?
A szédülés kivizsgálása és kezelése neurológus feladata.A BBPV döntően olyan mozdulatokhoz, mozgáshoz kapcsolódik, ami a fej helyzetváltoztatásával jár – a gravitációval összefüggésben. Sokszor ilyen a lefekvés, felkelés, ágyban való megfordulás, lehajlás, felnézés, egy gyors fejmozdulat.
Ez a fajta szédülés leginkább ahhoz hasonlítható, amikor forog velünk a világ, mintha leszálltunk volna a körhintáról. Ha a belső fül okozza a bajt, gyakran társul a szédüléshez ún. nystagmus is, vagyis olyan állapot, amikor a szemek akaratlanul ütemesen mozognak, a kiváltó októl függően meghatározott irányban.
A BBPV általában kevesebb, mint két percig tart, és két esemény közt jellemzően tünetmentes a páciens, bár előfordul olyan állapot is, amikor valaki úgy érzi, felborult az egyensúly érzéke. Maga a szédülés akár hónapokig is elő-előbukkanhat.
A forgó szédülés erőssége – számos tényezőtől függően – az igen enyhétől az nagyon súlyosig terjedhet. A szédülés mellé, mint minden labyrinth eredetű szédüléshez ún. vegetatív tünetek csatlakozhatnak (hányinger, hányás, ájulás-érzés).
A kivizsgálás és a kezelés lépései
A BBPV általában jóindulatú betegség, de a kapcsolódó tünetek, valamint a panasz gyakori előfordulása az, ami miatt érdemes részt venni egy kivizsgáláson.
A részletes anamnézis az esetek legnagyobb részében felveti a diagnózist, amit egy általános neurológiai vizsgálattal és provokációs teszttel, az úgynevezett Dix-Hallpike manőverrel tudunk igazolni. Ennek során a beteget ülő helyzetből hanyatt kell fektetni, fejét az ágy szintje alá süllyeszteni, 45 fokkal oldalra fordítani, majd ismét felültetni. Utána a másik oldalt is tesztelni kell.
Ezzel a provokációval a hátsó ívjáratot érintő BPPV-s betegeknél tipikus szédüléses rohamot lehet előidézni, mely a fent említett jellegzetes szemmozgással, nastagmussal jár. A szédülés maximum 2 perc alatt el is múlik.
Néha a vizsgálat a jellegzetes történet ellenére nem bizonyul pozitívnak, amihez tudni kell, hogy a szédülés néhányszori ismétlés után „kimerül” s egy ideig nem ismétlődik. Ha a beteg például rázós járművön érkezett hozzánk, érdemes a vizsgálatot fél-egy óra után megismételni-figyelmeztet dr. Gács Gyula tanár úr, a Neurológiai Központ neurológusa.
A kivizsgálás során azonban az is felmerülhet, hogy képalkotó diagnosztikára és más szakorvosok vizsgálatára is szükség van, fontos lehet többek közt a fül-orr-gégészeti, a kardiológiai, esetleg az ortopédiai vizsgálat.
BBPV diagnózis esetén megoldást jelenthetnek bizonyos manőverek, amelyek az egyensúlyozásért felelős félkörös ívjáratokban lerakódott kristályokat különböző mozgássorokkal visszatereli a helyükre.
A leggyakrabban alkalmazott technika az Epley manőver, amit a neurológus elvégezhet, s egyetlen beavatkozással 70-80 százalékos sikert érhet el. Ha mégsem, a manőver megismételhető. Maga a BPPV azonban a későbbiekben visszatérhet (a mész-szemcsék ismét elkóborolnak), de a kezelés természetesen megismételhető.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
