
A rapidrandi lényege, hogy minden résztvevő pár percet tölt egyenként a többiekkel, így lehetőséget kap arra, hogy rövid idő alatt sok emberrel ismerkedhessen meg. Ha a résztvevők kölcsönösen szimpatikusnak találják egymást, a randizást máshol folytathatják.

Az Edinburghi Egyetem vizsgálatában közel négyezer férfi és nő viselkedését vizsgálták 84 randi alkalmával, ahol az átlagosan 34,3 éves nők és 35,6 éves férfiak egyenként három percet beszélgettek 15-31 ellenkező nemű társukkal.
Mint kiderült, a párkeresésben a változatosság csak kis mértékben gyönyörködtet: amikor ugyanis nagyobb eltérés volt a résztvevők között az életkorukat, magasságukat, foglalkozásukat és képzettségüket tekintve, kevesebben találtak maguknak tetsző, potenciális partnert, mint amikor homogénebb volt a társaság összetétele.
„Ahhoz vagyunk szokva, hogy a különbözőség jó dolog. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy ez gyakran döntésképtelenséghez vezet. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy az ember inkább nem választ senkit.” – magyarázza Alisson Lenton, az Edinburghi Egyetem kutatója.
Az eredményen az sem nagyon változtatott, amikor a beszélgetések hosszát tíz percre növelték. Lenton szerint a magyarázat „hajlamosak vagyunk pár másodperc alatt ítélete alkotni a másikról, amit később nagyon nehezen változtatunk meg.”
Amber Soletti, egy New York-i rapidrandi-iroda vezetője azt tapasztalta, hogy az emberek általában a külső és a hasonló érdeklődési kör alapján választanak társat maguknak. Cége, az OnSpeedDating.com olyan csoportokba osztja a jelentkezőket, mint például „ázsiai elveket vallók”, „fitness-szinglik”, vagy „utazó szinglik”.
„Kizárólag a 185 centinél magasabb férfiakkal tudom elképzelni, hogy kapcsolatom legyen. Ha egy összejövetelen mindenki alacsonyabb ennél, nem találok senkit.” – magyarázza Soletti, hozzátéve, hogy az emberek nagy része tudja, mit akar.