![](/themes/vital_theme/images/ferdevonal_zold.gif)
A rapidrandi lényege, hogy minden résztvevő pár percet tölt egyenként a többiekkel, így lehetőséget kap arra, hogy rövid idő alatt sok emberrel ismerkedhessen meg. Ha a résztvevők kölcsönösen szimpatikusnak találják egymást, a randizást máshol folytathatják.
![rapidrandi rapidrandi](https://vital.hu/files/images/i_rapidrandi-parkereses.jpg)
Az Edinburghi Egyetem vizsgálatában közel négyezer férfi és nő viselkedését vizsgálták 84 randi alkalmával, ahol az átlagosan 34,3 éves nők és 35,6 éves férfiak egyenként három percet beszélgettek 15-31 ellenkező nemű társukkal.
Mint kiderült, a párkeresésben a változatosság csak kis mértékben gyönyörködtet: amikor ugyanis nagyobb eltérés volt a résztvevők között az életkorukat, magasságukat, foglalkozásukat és képzettségüket tekintve, kevesebben találtak maguknak tetsző, potenciális partnert, mint amikor homogénebb volt a társaság összetétele.
„Ahhoz vagyunk szokva, hogy a különbözőség jó dolog. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy ez gyakran döntésképtelenséghez vezet. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy az ember inkább nem választ senkit.” – magyarázza Alisson Lenton, az Edinburghi Egyetem kutatója.
Az eredményen az sem nagyon változtatott, amikor a beszélgetések hosszát tíz percre növelték. Lenton szerint a magyarázat „hajlamosak vagyunk pár másodperc alatt ítélete alkotni a másikról, amit később nagyon nehezen változtatunk meg.”
Amber Soletti, egy New York-i rapidrandi-iroda vezetője azt tapasztalta, hogy az emberek általában a külső és a hasonló érdeklődési kör alapján választanak társat maguknak. Cége, az OnSpeedDating.com olyan csoportokba osztja a jelentkezőket, mint például „ázsiai elveket vallók”, „fitness-szinglik”, vagy „utazó szinglik”.
„Kizárólag a 185 centinél magasabb férfiakkal tudom elképzelni, hogy kapcsolatom legyen. Ha egy összejövetelen mindenki alacsonyabb ennél, nem találok senkit.” – magyarázza Soletti, hozzátéve, hogy az emberek nagy része tudja, mit akar.