![](/themes/vital_theme/images/ferdevonal_zold.gif)
A visszautasítás nagyon erőteljes hatást gyakorol az emberekre, állítja Eisenberger, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem munkatársa, akinek a lelki fájdalommal kapcsolatos vizsgálati eredményei a Current Directions in Psychological Science című folyóiratban jelentek meg.
![lelki fájdalom lelki fájdalom](https://vital.hu/files/images/i_lelki-fajdalom.jpg)
„Ha arra kérjük az embereket, hogy idézzék fel legutóbbi negatív élményeiket, az leggyakrabban valamilyen elutasításról szól. Például, hogy egy csapatba utolsóként választották be, vagy kiközösítették valahonnan” – magyarázza a kutató. Ilyenkor azt mondják, hogy belegázoltak a lelkükbe, vagy összetörték a szívüket, de Eisenberg vizsgálatai szerint ezek nem csak szóvirágok, ugyanis az ilyen emberek agyi tevékenysége nagyon hasonlít azokéra, akik valamilyen testi szenvedést élnek át.
A testi és lelki fájdalom az agy ugyanazon területein képződik. A testi fájdalomnak két aspektusa van: a fájdalom érzékelése és az érzelmi tartalom, melynek során az agy „eldönti”, hogy a kellemetlenség milyen mértékű, vagy mennyire zavaró. Ez utóbbi a közös vonás a lelki fájdalommal, habár néhány kutatás eredménye arra utal, hogy a társas visszautasítás miatti rossz érzés is ugyanazon agyi területen keletkezik, mely a fájdalom érzékeléséért felelős. Akik rosszabbul viselik a testi szenvedést, azoknak a lelke is érzékenyebb, és erőteljesebben érzékelik az elutasítást.
Más kutatás arról is beszámolt, hogy azok a résztvevők, akik három hétig fájdalomcsillapítót szedtek, kevesebbszer bántódtak meg, mint azok, akik placebót kaptak. Ezen még Eisenberger is meglepődött.
„Logikusan következik mindebből, hogy a két fájdalom egybefonódik, de még így is nehéz elképzelni. A fájdalomcsillapítót fizikai fájdalmakra szedjük, ezért a lelki fájdalmak esetében nem lenne szabad hatniuk” – véli Eisenberger. Mégsem javasolja, hogy bárki gyógyszerrel acélozza meg a szívét. A társas elutasítás érzése nem hiábavaló, megvan a maga értéke és funkciója. „Szerintem az ilyesmi okkal történik, így maradunk kapcsolatban másokkal. Ha folyamatosan elnyomnánk a kellemetlen érzést, nem tennénk-e még több olyan dolgot, ami miatt kiutálnak minket?” – tette hozzá.
Néhány esetben azonban ez a megterhelés túl sok lehet, így a jövőben meg kell vizsgálni, szükséges lehet-e ilyen esetekben mégis a gyógyszeres terápia. A kutatás során értékelték a visszautasított emberek sértődöttségét. „A testi fájdalmat a társas elé helyezzük. Mindenki készséggel megérti, hogy egy beteg vagy sérült testrész fáj, megbénít, de nem értik meg ennyire a lelki szenvedést. A kutatásunk arra utal, hogy valós alapja van a visszautasítás miatt érzett fájdalomnak” – foglalta össze Eisenberger.