Az érzékelés a koraszülöttekben kevésbé működik jól, mint az időre született babák esetén. Születés után alig néhány perccel az újszülöttet erőteljes tapintási ingereknek teszik ki: megmosdatják, édesanyja hasára helyezik, megszoptatják, bepelenkázzák, vagyis rövid időn belül különböző tapintású és alakú felületekkel kerül kapcsolatba. Régóta ismert, hogy az újszülöttek tenyerük megérintésére összeszorítják ujjaikat, ez azonban nem egy egyszerű reflexmozgás, hanem a kéz segítségével történő érzékelés.
A Grenoble-i, a Chambéry és a párizsi Descartes Egyetem kutatói vizsgálatukba 24, a 31-33. hét között született, kéthetes babát vontak be, akik átlagos súlya 1500 gramm volt. A kutatók azt vizsgálták, hogy a különböző formájú kis tárgyak mennyire képesek fenntartani a baba érdeklődését, vagyis hogy valóban „megismerik-e” azokat egy idő után. Ezt az érdeklődés elvesztésével mérték.
Kiderült, hogy a koraszülöttek is képesek a kezükkel felismerni a tárgyakat és képesek az így nyert információkat egy másik tárgyról nyert információkkal összehasonlítani. Ez azt is jelenti, hogy a koraszülöttek is képesek tanulni. Az eredmények pedig segíthetnek abban, hogy a koraszülöttekkel foglalkozó szakemberek optimális környezetet hozzanak létre a kisbabák számára.