Arthur Kaplan bioetikus interneten kérdezte a kórház döntéséről az egészségügyben dolgozókat, és ezzel olyan viharos vitát indított el, amilyenre maga sem számított. Az Egyesült Államokban már régóta figyelnek arra, hogy a gyógyító személyzet lehetőleg megfeleljen az egészségügyi előírásoknak. A gyógyintézetek területén már akkor tiltották a dohányzást, amikor Európában még a vizsgálóhelyen is dohányoztak, ma már viszont cigarettázó alkalmazottat kevés egészségügyi intézeteben vesznek fel.
Az viszont korábban sehol nem fordult elő, hogy az orvos vagy a nővér csak akkor állhat munkába, ha a testtömeg-indexe (BMI) nem több, mint 35. Valójában ez az érték már jelentősen meghaladja a normálisnak vett 20-25-ös számot, de azt jelenti, hogy erősen túlsúlyos munkatárs nem csatlakozhat a kórházban dolgozókhoz.
A kórház vezetése egy éve kezdte el az ilyen felvételi kritériumok alkalmazását. Hangsúlyozták, hogy az alkalmazottak közül senkit nem küldenek el, ha náluk dolgozva sikerült ilyen mértékben elhízni, de a munkára jelentkezőknél ezt a szabályt szigorúan betartják.
Kaplan videója az egészségügyben dolgozók tömegét is megosztotta. Sokan egyetértettek a döntéssel. „Az amerikaiak jelentős hányada nem egészséges és kövér, mert az amerikai orvostársadalom jelentős hányada ugyancsak nem egészséges és kövér” – írta az egyik neves orvos.
Sok egyetértő kolléga azt is hangsúlyozta, hogy a beteg előtt ülő orvos „nemcsak gyógyító ember, hanem példa”, akit a páciens csak akkor vesz komolyan, ha az egészséges táplálkozásról beszélve nem óriási pocakkal tornyosul előtte a széken. „Minden tanulmány azt bizonyította, hogy a beteg úgy igyekszik viselkedni, ahogy azt a kezelőorvosától látja és soha nem az számít, hogy a doktor mit mond” – olvasható egy másik bejegyzésben.
Mások viszont hangsúlyozták, hogy nem az orvos testsúlya dönti el a beteg gyógyulását, hanem annak tudása, és az nem a kilóktól függ. Sokan sürgették, hogy a kórházak munkatársai egészségesen táplálkozhassanak az intézeten belül is, amire kevés helyen van lehetőség.