A cöliákia egy autoimmun betegség, melynek során a glutén immunreakciót vált ki, aminek következtében elsősorban a vékonybél nyálkahártyája (boholyatrófia) károsodik, s így jelentős felszívódási zavar alakulhat ki, ami nem csak emésztőrendszeri tüneteket okoz. Az autoimmun betegségek gyakran halmozottan fordulnak elő a szervezetben. Így tehát a cöliákia is gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél (ami szintén egy autoimmun betegség).
Érdekesség, hogy néhány 1-es típusú cukorbetegnél csak az inzulinkezelés megkezdése után válnak észrevehetővé a cöliákia tünetei. Leggyakrabban az ún. „csendes” forma van jelen, ami azt jelenti, hogy nincsenek határozott panaszok, így főleg szűréssel derül fény rá.
A hemokromatózis az az állapot, amikor túl sok a vas a szervezetben. A többlet vas lerakódik különböző szervekben, mint pl. a hasnyálmirigyben, és károsítja azt. Ezáltal pedig másodlagos cukorbetegség alakulhat ki. Ezért, ha valakinél diabéteszt diagnosztizálnak, érdemes a laborban a vasanyagcsere panelt ellenőriztetni.
A pajzsmirigy működésében kétféle rendellenesség állhat be: hypothyreosis (amikor a pajzsmirigy nem termel elég hormont) és hyperthyreosis (amikor túl sokat termel). Mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség esetén gyakoribbak a pajzsmirigy rendellenességek, mint az átlagpopulációban.
Az 1-es típusú diabétesz és az autoimmun pajzsmirigy betegségek (mint a Hashimoto thyreoiditis vagy a Graves- Basedow betegség) közötti fő kapocs az autóimmunitás.
A 2-es típusú diabétesz és a pajzsmirigy betegségek közötti összefüggés bonyolultabb. Mindenképpen szerepet játszik a sejtek inzulinrezisztenciája. Jelentősége többek között abban is rejlik, hogy ha a két betegség együttesen fordul elő, akkor megemelkedik a szív és érrendszeri betegségek rizikója. Ráadásul köztudott, hogy egyes pajzsmirigy gyógyszerek befolyásolják a szénhidrátanyagcserét. Ez fordítva is igaz: a szénhidrátanyagcserét befolyásoló gyógyszerek hathatnak a pajzsmirigy funkcióra.
A cukorbetegek közel felénél fordul elő arthritis, azaz az ízületek valamilyen fajta gyulladása. Ez körülbelül duplája annak, mint a nem diabéteszes populációban. Az autoimmun eredetű ízületi gyulladások - mint pl. a rheumatoid arthritis vagy az arthritis psoriatica – természetesen ismét inkább az 1-es típusú cukorbetegséggel korrelálnak.
De látjuk azt is, hogy 2-es típusú diabétesz esetén is sokkal gyakoribb az ízületi gyulladás előfordulása. Ennek oka a gyakran előforduló obezitásban és az inzulinrezisztenciában keresendők. Ezen állapotok ugyanis kedveznek a szöveti gyulladásoknak. Éppen ezért itt ismét előtérbe kerül a megfelelő mozgás és testsúlykontroll, azaz az életmód jelentősége- mondja dr. Borus Hajnal, a Cukorbetegközpont diabetológusa.
Látható tehát, hogy a cukorbetegség gyakran jár együtt más állapotokkal, melyek kezelést igényelnek, így érdemes diabetes esetén ezekre is gondolni (és fordítva, tehát, ha az említett állapotokban szenved, érdemes cukorbetegségre is gyanakodni).