Az állkapcsot és a koponyát összekapcsoló állkapocsízület (temporomandibularis) testünk egyik legtöbbet használt ízülete, amelynek elmozdulása teszi lehetővé, hogy beszéljünk, együnk, nyeljünk. A vele kapcsolatos rendellenességek és fájdalmak – amelyeket összefoglalva a TMD rövidítéssel illetnek – hátterében nem csak az állkapocs vagy az ízület direkt érintettsége állhat, hanem a környező területek elváltozásai is, mint például az arcüreg megbetegedése, fogfájás, fogcsikorgatás, stressz miatti izomfeszülés, ízületi kopás, daganat, vagy kezdődő ínybetegség.
Az arc, fej, a nyak, a fül és környékének állandó fájdalma, a fülcsengés, a száj mozgatásakor jelentkező kattogó vagy pattogó hangok, illetve az, ha a száj csak korlátozott mértékben nyitható, mind utalhatnak az. A tünetek jelentkezhetnek az arc, a fej vagy az állkapocs egyik, vagy mindkét oldalán.
A krónikus fájdalom okát fogorvos vagy orr-fül-gégész azonosíthatja szájüregi, koponya- és nyakizom-vizsgálatokkal, röntgennel. Dr. Alexandra George fogorvos, a Pennsylvaniai Fogorvosi Szövetség tagja szerint „az alapos vizsgálat során fel kell tárni a beteg teljes anamnézisét, tüneteit, számítógéppel meg kell mérni az izomaktivitást, szonográfiás vizsgálattal meghallgatni és rögzíteni az ízület által kiadott hangokat.”
A diagnózistól függően a kezelés többféle lehetőséget foglalhat magába, például izomlazítók használatát, stresszcsökkentő gyakorlatok elsajátítását, fizikoterápiát, illetve fogszabályozást, a harapás beállítást, a hiányzó fogak pótlását.