A fogyatékossággal élők továbbra sem egyenrangú tagjai a társadalomnak

A független, államilag létrehozott emberi jogi intézmény által több mint 1800 ember megkérdezésével készített felmérést tíz évvel azután tették közzé, hogy Hollandia csatlakozott az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményéhez.

A jelentés szerint a válaszadók mintegy egynegyede úgy érzi, hogy nem számít a társadalomban, míg minden második megkérdezett kevesebb társadalmi programban vesz részt, mint szeretne.

Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés továbbra is jelentős akadályt jelent: a válaszadók egyharmada súlyos nehézségekről számolt be a megfelelő ellátás vagy támogatás megszerzésében. Az oktatásban minden negyedik érintett szerint az intézmények nem biztosítanak elegendő alkalmazkodást ahhoz, hogy megfelelően részt vehessenek tanulmányaikban. A munkaerőpiacon több mint egynegyedük tapasztal egyenlőtlen lehetőségeket. A pénzügyi bizonytalanság szintén széles körben jelen van, a megkérdezettek több mint egyharmada aggódik jövőbeli anyagi helyzete miatt. A jelentés szerint a félelmek között szerepelnek a támogatások esetleges csökkentései, az egészségügyi költségek emelkedése, a juttatások rendszerének változásai, valamint a segédeszközök magas költségei.

A dokumentum szerint a társadalmi kirekesztés különböző formái egymást erősítik, és több életterületen egyszerre nehezítik a fogyatékossággal élők mindennapjait.

Rick Lawson, a testület elnöke közölte: bár az elmúlt évtizedben történtek előrelépések, azok nem bizonyultak elegendőnek. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ-egyezmény célkitűzései még mindig nem tükröződnek kellő mértékben a fogyatékossággal élők mindennapi életében. Hozzátette: az ENSZ is bírálta Hollandiát, különösen a fogyatékossággal élők körében fennálló magas szegénységi kockázat miatt.

Lawson szerint a kormánynak biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élők jogai ne gyengüljenek, hanem tovább erősödjenek.