
Az 53 résztvevőt véletlenszerűen hidroterápiára, edzőtermi mozgásra illetve edzésprogramot nem tartalmazó, hagyományos orvosi kezelésre osztották be. Negyvenöt alany végre is hajtotta a teljes vizsgálatot. Az eredmények azt mutatták, hogy a szárazföldön és a vízben edzők egyaránt gyorsabban tudtak járni a testmozgást követően, mint akkor, amikor csak a szokásos kezelést kapták. A vízi edzést végzők azonban a kimerültség alacsonyabb szintjéről számoltak be, mint az edzőtermi csoport, és állóképességük is javult. - Úgy véljük, hogy a vízi torna több okból is előnyösebb – magyarázta McNamara. - A vízi környezet a felhajtóerő miatt egyedinek számít. Ez az erő megtámasztja a testtömeget, csökkenti az ízületekre ható terhelést, és nagyobb mozdulatokat tesz lehetővé. A meleg víz a vérkeringés serkentése révén elősegíti a fájdalomszabályozást, és a szárazföldi mozgástól eltérően a víz minden mozdulattal szemben ellenállást fejt ki.
Korábban attól tartottak, hogy a COPD-s betegek közül néhányan nem tudják elviselni a víz nyomását a mellkasukon, ami megnehezíti a légzést. A kutatás során azonban nem tapasztalták, hogy a betegek a COPD súlyosbodása miatt hagyták volna abba a mozgást, bár McNamara azt is hangsúlyozta, hogy a résztvevők többsége nem szenvedett a betegség súlyos formájában.