Szerelemben megszületni, avagy a csendes, háborítatlan születés

Olyan kultúrába jutottunk, amiben azt próbálják elérni, hogy ne csináljunk semmit magunktól. Váljunk függővé a gépektől és olyan emberektől, "akiknek diplomájuk van". Az a cél, hogy semmilyen problémával, semmilyen nehézséggel vagy fájdalommal ne legyünk képesek szembenézni és emiatt a probléma, nehézség vagy fájdalom igazi okát ne próbáljuk, ne is akarjuk megszüntetni!

A szülés-születés területén azt az üzenetet akarják átadni, hogy ez egy olyan dolog, ami véres és életveszélyes. Fertőtlenített fehér falak között kell, hogy történjen, zöld köpenyekkel és kesztyűkkel. "Természetesen szülni" olyan fogalom, ami nem létezik. A 21. századi fehér nők már csak érzéstelenítővel és konzervnyitóval hozhatják világra gyermeküket, előre tervezett időpontban. Az van soron, hogy a fogamzás is legyen előre tervezett, pipettában, mivel a modern, konzumtársadalmi fehér nők nem képesek egyáltalán gyereket nemzeni. A testük legyen csak egy szép dísztárgy, szigorúan kontrollált méretű formákkal.

Szerencsére léteznek más szemléletek is!
Férjemmel kerestünk valami mást, valami esztétikusabbat, amikor azt terveztük, hogy gyermekeink legyenek. Az első célunk az volt, hogy tanuljunk és tapasztalatot szerezzünk a témáról olyanoktól, akik tartós, kiemelkedő eredményeket értek el a témában. Próbáltuk visszanyerni azt a kompetenciát, ami valamikor a nőé volt - a szülés kompetenciáját.

Sok-sok könyvet, szüléstörténeteket olvastam, asszonyokat kérdeztem. Azt kerestem, hogy valóban hol vannak az igazi veszélyek. Mik a terhesség és a szülés alatt előforduló problémák igazi forrásai és azokat hogyan lehet kikerülni! Egészséges életmódot éltem - semmi túlzással -, és a leendő terhességre gondolván megfelelő vitaminokat is szedtem.

Elmentem a háziorvoshoz és megkértem, hogy vizsgáljon meg abból a szempontból, hogy teljes mértékben egészséges vagyok-e, nincsen-e semmilyen "tünetmentes krónikus betegségem, amire ráadásul egy terhesség hajlamosít". Az volt az én hozzáállásom, hogy amennyiben egészséges vagyok, akkor képes lehetek gyermeket hordani és természetesen megszülni. Ki akartam kerülni minden előírt, de a legtöbbször felesleges orvosi vizsgálatot a terhesség alatt. A háziorvosom csodálkozott, de mivel intelligens és alapos volt (ráadásul nő), megértett.

Mivel hallottam is, és olvastam is az Alternatál Alapítványról, Dr. Geréb Ágnesről és az otthon szülésről, elmentünk az egyik tájékoztató estre. Ezt az egy hetes szülésre felkészítő kurzus követte. Sok mindenről szó volt, de főleg arról, hogy egy szülés egy problémamentes terhesség után addig zajlik jól és komplikációmentesen, amíg a nő figyelmét nem irányítják másra. Lehet ez akár egy rutinvizsgálat, egy személy be-ki mászkálása, egy szobacsere, mikor pl. a vajúdás után át kell menni a szülőszobába, stb., stb.. Megértettük a fontosságát, hogy a szülésnél jelenlévőknek annyi legyen csak a szerepük, hogy támogassák a nőt, megfigyeljék a folyamatot, és csak akkor "cselekedjenek", ha arra igény és/vagy szükség van.

Aztán eljött a nagy nap, amikor megtapasztalhattuk, hogy Dr. Geréb Ágnes jelenléte egy szülésnél egyszerűen fantasztikus. Úgy tud ott lenni, egy házaspár életének a legintenzívebb pillanataiban, hogy engedi teljes mértékben, hogy ezt átéljék! Közben akkor tudja a finoman olajozott kezét pont jókor, a jó helyen a jó mozdulattal oda tenni, hogy jobban nem is lehetne megálmodni sem. Úgy tudja meghallgatni a baba szívét, hogy az egyáltalán nem szakítja meg a szülés folyamatát. Ha a fájások erősek, ha a folyamat hosszú és már fárasztó - mert a baba nagyon nagy, és az anya (azaz én) kicsi - ránézni elég volt ahhoz, hogy feltöltődjek, mert a tekintetéből megértés, szeretet, bizalom és kompetencia sugárzik.

Térdelve, a férjem nyakát átölelve szültem meg első gyermekemet, Isis lányunkat 2000. január 25-én 15.45 órakor, repedés és vágás nélkül. Az sem váltotta be a "jó előre" károgó varjak rémjóslatait, hogy kétszer volt rátekeredve a köldökzsinór a nyakára. Rózsaszín volt a bőre, a súlya 4 kg, hossza 55 cm. Nem vitték el fürdetni. A méhlepény akkor született, amikor a baba a mellemre mászott és elkezdett szopni. A köldökzsinórt csak azután vágta el a férjem, hogy az megszűnt pulzálni, és már nem szállított oxigént a baba táplálására. Aznap este együtt vacsoráztam a családommal. Éjszaka a baba köztünk aludt. Abban az ágyban született, ahol szerelmesen megálmodtuk.

Művész szemmel azt mondom, hogy EZ az esztétika a szerelemben és a szülés teljes folyamatában. Bizony létezik olyan, hogy szerelemben megszületni!
Ilyen szép szülést kívánok minden szerelmes párnak!

Ossza meg:

Kövessen minket: