A nő, ha dolgozik, munkájába egész világát belesugározza

„A nő, ha dolgozik, munkájába egész világát belesugározza” – írja Weöres Sándor. Hogy ez mennyire igaz, azt az Akadémiai Kiadó gondozásában a Magyar Tudományos Akadémia 195. közgyűlésének hetére megjelent Pioneer Hungarian Women in Science and Education című könyv bemutatója is igazolta.

A Cristian Réka Mónika és Kérchy Anna, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézete docenseinek szerkesztésében megjelent angol nyelvű tanulmánykötet ugyanis az 1945 előtt született, a tudományos kutatás és az oktatás területén jelentős eredményeket elérő nők életútjának és pályaívének bemutatására vállalkozik. A kötet tíz fejezete az orvostudomány, a biológia, a botanika, az ásványtan, a csillagászat, a matematika, a régészet, a pedagógia, a művészetfilozófia és a zenetudomány diszciplínáiban úttörő szerepet játszó „jeles elsők” portréját vázolja fel.

Életútjukat és életművüket együtt láttatva a könyvben szereplő portrékból feltárul előttünk tizenhárom magyar kutatónő nőként és tudósként egyaránt értékes világa.

Bollobás Enikő irodalomtörténész, egyetemi tanár, amerikanista, az MTA levelező tagja és az Akadémia Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságának elnöke a könyvbemutatót megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a bizottság sokrétű tevékenységének a mentorálás és a motiválás mellett fontos része az ismeretterjesztés, azon belül a könyvkiadás is.

A most bemutatott portrékötet nőtörténeti és tudománytörténeti szempontból egyaránt fontos. A magyar női tudományosság kezdeteire koncentrál: olyan a tudománytörténeti emlékezet által méltatlanul háttérbe szorított jeles elsőkre, akik amellett, hogy tudományterületükön objektív mércével mérve is úttörő munkásságot végeztek, példaképként szolgálhatnak a mai női kutatóknak, tudósoknak és a tudományos pályára készülő vagy csupán a tudományok iránt érdeklődő fiatal lányoknak.

Bollobás Enikő azt is kiemelte, hogy a mostani könyv csupán első állomása egy hosszabbra tervezett szellemi útnak. Már készül ugyanis – a 2023-as akadémiai közgyűlés idejére tervezett megjelenéssel – a következő kiadvány, amely a magyar női akadémiai doktorokról kíván majd egy széles panorámakört bemutatni, és a 20. század második felére, valamint a 21. század elejére koncentrál.

Bollobás Enikő Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A kötet egyik főszerkesztője, Kérchy Anna a kiadvány születéséről elmondta, hogy a könyv a pandémia idején készült, és összeállítása közben sokszor gondoltak arra, hogy a kötetben bemutatott női tudósok – közülük legtöbben természettudósok – és a világjárvány megállításáért dolgozó tudósnők – például az Akadémia idei, 195. közgyűlésén tiszteleti taggá választott Karikó Katalin – hivatásuk lelkiismeretes végzésével ugyanannak a tudományos, értékteremtő, az emberiség javát szolgáló szellemi, női közösségnek a tagjai.

A könyvbemutatón részt vett Hudecz Ferenc, az MTA alelnöke, aki kezdetektől elkötelezett támogatója a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság munkájának, valamint É. Kiss Katalin, az MTA rendes tagja, a Magyar Nyelv a Tudományban Elnöki Bizottság elnöke is. A kötet szerzői közül jelen volt és a könyvben szereplő tudósnőkről portréelőadást tartott Pukánszky Béla neveléstörténész, az MTA doktora; Kéri Katalin neveléstörténész, az MTA doktora; Bruckner Éva művészettörténész, ny. egyetemi docens; Varga Andrea geológus, a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének egyetemi adjunktusa; Zámbóné Kocic Larisa, a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékének adjunktusa, valamint Dalos Anna zenetörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Az eseménynek értékét emelte, hogy néhányan a könyvben szereplő női tudósok leszármazottai közül is eljöttek a rendezvényre.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A könyvbemutató rövid előadásai felvázolták a benne szereplő nők életútjának és életművének legfontosabb állomásait. A portrékötetből megismerhetjük:

Brunszvik Teréz (1775–1861) grófnőt, az első magyarországi óvódák megalapítóját és unokahúgát, Teleki Blankát (1806–1862), akivel „a nőnevelés iránt elkötelezett pedagógiai ethoszuktól vezérelve” fáradhatatlanul dolgoztak a nők művelődési egyenjogúságáért;

Torma Zsófiát (1832–1899), az első magyar női régészt és antropológust, a neolitikus tordosi kultúra feltáróját, aki többek között Schliemann-nal is levelezett;

gróf Dégenfeld-Schomburg Berta (1843–1928) csillagászt, aki férjével, báró Podmaniczky Gézával Kiskartalon magán-csillagvizsgálót alapított, ahol az elsők közt figyelte meg az Androméda-köd szupernóváját, az első ismert extragalaktikus szupernóvát, és akiről 2005-ben kisbolygót neveztek el (117711 Degenfeld);

gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilmát (1847–1922), az első magyar orvosnőt, aki – mivel Magyarországon akkor még nem lehetett – Svájcban, nélkülözve és anyagilag csak saját magára számítva szerzett orvosi diplomát, majd hazatérve elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott, élete utolsó szakaszában, az első világháborúban pedig az ő szervezőmunkája nyomán szolgálhatta sok száz vöröskeresztes nővér és több orvosnő a betegeket;

Steinberger Sarolta (1875–1966) szülész-nőgyógyászt és Genersich Margit (1878–1918) szemészorvost, a budapesti egyetemen végzett első két magyar orvosnőt, akik teljes egészében hivatásuknak szentelték életüket: Genersich Margit a háború utolsó éveiben kórházában egyedüli orvosként látta el a frontról hozzá küldött szemsérült katonákat, Steinberger Sarolta pedig gyógyító munkája mellett kitartóan küzdött a női orvosi identitás társadalmi elfogadtatásáért;

Dienes Valériát (1879–1978), a filozófiából és esztétikából tudományos fokozatot szerzett első magyar női egyetemi doktort, matematikus-fizikus zeneművészt, táncpedagógust, az orkesztika mozdulatművészeti rendszerének kidolgozóját és az első modern táncművészetről szóló könyv szerzőjét;

Dudich Endréné dr. Vendl Mária (1890–1945) ásványtanászt, akinek leíró ásványtani kutatásai – többek között a kalcitról – a nemzetközi tudományos figyelmet is felkeltették, és aki húga halála után árván maradt kisfiát is nevelte;

Csapody Verát (1890–1985), az első magyar botanikusnőt, az „ancilla botanicaet” („a botanika szolgálóleányát”), aki Kis növényhatározójával és a növényekről készített részletes tusrajzaival és festményeivel a botanika megkerülhetetlen tudósnője volt, és akinek emberségéről tanúskodik, hogy a Sacre Coeur Sophianum leánygimnázium tanárként és igazgatójaként a háború alatt önkéntes ápolóként is szolgálta a betegeket, és védte a nála menedéket kérő zsidó embereket;

Prahács Margitot (1893–1974), az első hivatásos női zenetörténészt, -esztétát és -kritikust, a Zeneakadémia könyvtárának vezetőjét, akire a Liszt-kutatásban a mai napig hivatkoznak, és aki amellett, hogy első nőként lett habilitált egyetemi tanár, rendszeresen írt is nőkről, például Liszt Ferenc feleségéről, Marie d’Aguoltról és lányukról, Cosima Wagnerről (Wagner feleségéről);

Péter Rózsát (1905–1977), aki a pályáját néhány évre megszakító, mély traumák után – gettóba zárták, testvérei munkaszolgálat és deportálás áldozatai lettek – az első magyar női akadémikus matematikus lett, aki a rekurzív függvényekről szóló első monográfiát írta, és akinek másik híres, Játék a végtelennel című művét tizenhárom nyelvre fordították le;

Banga Ilona (1906–1998) biokémikust, nemzetközi jelentőségű tudóst, aki a szegedi Orvos-Vegytani Intézetben Szent-Györgyi Albert munkatársaként kitartó és áldozatos munkájával segítette a C-vitamin izolálását, részt vett az ott folyó izomkutatásokban, és később férjével, Baló Józseffel együtt is úttörő eredményeket értek el a fehérjék felfedezése terén: amikor Szent-Györgyi Albert Nobel-díjára gondolunk, megkerülhetetlen tisztelettel kell gondolnunk Banga Ilonára is.

Bollobás Enikő a könyvbemutatót záró néhány gondolatában hangsúlyozta, hogy megérett az idő arra, hogy e gyakran el nem ismert, félreállított, méltatlanul marginalizált kutatók nőként és tudósként is az őket megillető helyre kell kerüljenek: ehhez kíván hozzájárulni a Pioneer Hungarian Women in Science and Education című könyv.

Ossza meg:

Kövessen minket: