Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Sokféleképpen osztályozhatjuk a betegségeket. Könnyű vagy súlyos, gyógyítható vagy gyógyíthatatlan, gyors vagy lassú lefolyású stb. Megjelenés szempontjából nézve: azonnal, ránézésre észrevehető vagy lappangva, alattomosan jelentkező formákat különítünk el. Az urológiai betegségek szempontjából az utóbbi felosztás igen fontos.
Az újszülött esetében a világrajövetelt követően néhány fejlődési rendellenesség azonnal észlelhető (pl. nyitott hólyag, rossz helyen eredő húgycső, interszex állapotok, rejtettheréjűség, stb). Néhány betegségre azonban csak később, általában valamilyen fertőzés során derül fény (pl. a vese üregrendszerében és a húgyvezetőkben meglévő fejlődési rendellenességek). Az eltérő anatómiai viszonyok miatt ilyenkor igen gyakoriak a húgyúti fertőzések, melyek krónikusakká válhatnak, és nem megfelelő kezelés esetén vagy műtét hiányában helyrehozhatatlan, maradandó károsodást okoznak.
Gyakran csak azt észleli a szülő, hogy gyermeke nem növekszik kellően, vérszegény, sápadt, esetleg hőemelkedései vannak. Az újszülött még arról sem panaszkodik, hogy vizelete csíp vagy gyakrabban kell ürítenie, hiszen ilyen irányú kommunikációra képtelen, ráadásul pelenkás. A pelenka-dermatitisz pedig urológiai betegség nélkül is gyakori. Szerintem a legjobb védekezés a betegségek ellen az, ha ismereteinket állandóan bővítjük, és nem bízunk mindent a véletlenre (pl. a betegség késői észlelését).
Általában a szülőszobán történik az első vizsgálat, és jobb esetben az újszülöttgyógyász (neonatológus) végzi. Mit láthat, mit észlel? Érett fiú újszülött esetében a herék a herezacskóban vannak, a fityma nem húzható hátra (a normális sejtes letapadás miatt), s a húgycsőnyílás szabadon van. Leány újszülötteken is kötelező meggyőződni a normális anatómiai helyzetről a kisajkak feltárásával. Az esetleges összetapadásokat idejében oldani kell.
Igen fontos a vizelés jellegének megfigyelése is. Normális esetben a csecsemő erőlködés nélkül, jó sugárban üríti vizeletét. Az erőtlen, csepegő vizelet hátterében húgycsőbillentyű- vagy egyéb fejlődési rendellenesség állhat. Természetesen azonnal észlelhető a nyitott hólyag, illetve a nyitott húgycső. Minden esetben át kell tapogatni a hasat is, mert sajnos a vesetumorok, cisztás elváltozások az újszülöttet sem kímélik!
Ami a szemnek láthatatlan, azt láthatóvá kell tenni! A technika fejlődésével a betegségek kimutatása forradalmi változáson esett át. Ultrahangvizsgálat segítségével ma már a méhen belüli életben diagnosztizálhatók a vesék üregrendszeri rendellenességei, ilyen esetben a szülést követően a gyermek késedelem nélkül speciális centrumba kerülhet. Amennyiben az ismételt vizsgálatok is megerősítik korábbi feltételezéseinket, úgy célirányosan lehet készülni az újszülöttkori műtéti korrekcióra, anélkül, hogy esélyeit a sorozatos húgyúti fertőzések rontanák.
Kellő műtéti és aneszteziológiai felkészültség esetén különösebb veszély nélkül eshet át az újszülött a korai beavatkozáson. Természetesen nagyon fontos a szoros utánkövetés: rendszeres vizeletvizsgálat (megjegyzem, a steril vizelet nyerése egy csecsemőtől igen nehéz), ultrahangos utánkövetés, szükség esetén urográfia vagy komputertomográfia. A legfontosabb, hogy a szülő és a gyermekurológus specialista között optimális, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat legyen.
Már a születést követően is észlelhetők a nemi szervek fejlődési rendellenességei, hasadékai. A nyitott hólyag megoldása igen nehéz feladat, sorozatos műtétet igényel, és a húgyhólyag funkciója minden küzdelem ellenére sem lesz soha tökéletes. A nyitott vagy rossz helyen futó húgycső (epispadiasis, hypospadiasis) műtéttel sikeresen korrigálható.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
